Mikor lettek népszerűek az ölebek? Ez a faktor befolyásolja a helyzetüket

Zsófia Sarolta brit királyné rajongott a kutyákért, főleg a pomeránia spiccekért. Aki nézte a Netflix Bridgertonját, az biztosan tisztában van ezzel. Akkor hozta be őket az Egyesült Királyságba, amikor 1761-ben Pomerániából (történelmi régió a mai Lengyelország és Németország északi területén) az országba költözött, hogy férjhez menjen III. György királyhoz. Az ölebek iránti szeretete ezután nemzedékeken át öröklődöt; fia, IV. György király szintén kedvelte a fajtát, Viktória királynő pedig tacskókat, mopszokat, pomerániaiakat és még számos különböző fajtát tartott. Mint minden divatos dolog, az ölebek népszerűsége is ciklikus.

A következőkben két borzasztóan érdekes tanulmányt megvizsgálva tárjuk fel a kedvtelésből tartott kutya, vagyis az öleb izgalmas múltját és lehetséges jövőjét. Megtudhatod azt is, hogy vajon tényleg a brit királyi család felelős-e a társasági kutyák őrületének elindításáért, és hogy pontosan mikor váltak ezek a fajták népszerűvé az átlagemberek körében.

Ez kell ahhoz, hogy egy öleb divatos legyen

A kistestű kutyák nem sokkal a kutyák háziasítását (mintegy 15 000-20 000 éve történt) követően jelenhettek meg, amit az egyik legrégebbi ilyen jellegű maradvány is alátámaszt. Az apró ebet a Közel-Keleten találták meg, és a vizsgálatok alapján 12 000 évvel ezelőttre datálható. Azt azonban már nehezebb megmondani, hogy mikor váltak divatossá ezek a kutyák. A fajták népszerűségéről ugyanis az információk nem nyúlnak vissza olyan messzire az időben. A rendelkezésre álló kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy az embereket jelentősen befolyásoló trendek és hírességek a kutyatartásra is hatással vannak.

Stefano Ghirlanda, a Brooklyn College pszichológia professzora kimutatta ezt a hatást az American Kennel Club 1926 és 2005 közötti nyilvántartási adatok vizsgálatával. A PLOS One folyóiratban megjelent 2013-as tanulmányában kollégáival a bejegyzett kutyafajták népszerűségét vetették össze az olyan tipikus jellemzőikkel, mint az egészség, a hosszú élet és a viselkedés. Ide értve az agressziót, a képezhetőséget és a félénkséget. Azt várná az ember, hogy van kapcsolat a kívánatos tulajdonságok és a fajta népszerűsége között, de ez nincs így.

„Semmiben sem találtunk összefüggést az adatokat összehasonlításakor. A fajták népszerűsége folyamatosan ingadozik. Ez arra késztetett bennünket, hogy azt gondoljuk, csupán divat kérdése a dolog” – magyarázta Ghirlanda a Live Science-nek.

Az adatok alapján úgy tűnt, hogy az 1970-es években az ölebek népszerű korszakukat élték, majd kiestek a pixisből. A 2000-es évek elején azonban újra feltörtek. Ez a ciklikus népszerűség az, ami miatt Ghirlanda úgy gondolja, hogy az emberek nem az alapján választják ki kutyáikat, hogy melyik fajta felelne meg leginkább az életmódjuknak, hanem a popkultúra befolyásának engedve.

A királyi családok mint influenszerek

2014-ben Ghirlanda egy nyomonkövetési tanulmányt is publikált. Ebben azt vizsgálta, hogy a kutyákat bemutató kasszasiker filmek okoztak-e megugrást az azonos fajtához tartozó regisztrált kölykök számában a produkció bemutatását követő években. „Nagyjából megjósolható, hogy egy fajta népszerű lesz-e, ha megnézzük a jegyeladásokat a film nyitóhetében. Ha az alkotás sikeres, akkor az egy kicsit növeli a fajta népszerűségét” – magyarázta.

Ghirlanda számításai szerint például a Disney 1996-os 101 kiskutya című filmje közel 20%-kal növelte a dalmaták népszerűségét a film bemutatását követő évtizedben. Az 1943-as Lassie hazatér is hasonló növekedést idézett elő a hosszúszőrű skót juhászkutyák regisztrációjában. A kutató szerint mindez azt jelenti, hogy tulajdonképpen lehetetlen megválaszolni azt a kérdést, hogy mikor váltak népszerűvé az ölebek. Az sokkal valószínűbb, hogy a különböző fajták ciklikusan járják meg a népszerűség fázisait a popkultúra trendjeinek köszönhetően. Az azonban egészen biztos, hogy a királyi családok korán megkedvelték a társasági kutyákat, amivel befolyásolhatták ezen fajták iránti vágyat. Legalábbis bizonyos körökben.

„Régebben nem igazán beszélhettünk populáris kultúráról, de az biztos, hogy az emberek odafigyeltek a királynő tevékenységére. A kedvtelésből tartott kutyák egyértelműen csak a gazdagok kiváltságai voltak” – fejtette ki Ghirlanda. Ennek az az oka, hogy a kutyákat etetni kellett, így ha a jószág nem járult hozzá a háztartáshoz a szolgálataival (vadászat, őrző-védő munka, stb.), azt a kevésbé módosabb réteg csak a két szép szeméért nem tudta eltartani.