Okos kutyák, buta kutyák: Márton Attila különvélemény

A kutyákkal szemben mindenkinek vannak valamilyen szintű előzetes elvárásai. Ez vonatkozhat külső megjelenésre, temperamentumra, viselkedésre. Ezek mellett pedig szépen lassan megjelent az okos mint fogalom használata is.

De mit is nevezünk okosnak egy kutya esetében? És amelyik kutya nem okos, akkor az most buta?

A család büszkesége

Mindenki szeret büszke lenni például a házastársára, a gyerekére, és mivel a kutya most már sok esetként gyerek szerepet tölt be, előszeretettel várjuk el azt is, hogy a kutyánk okos legyen. Nemrég egy előadáson az előadó felhívta a figyelmet az okosnak tartott kutyafajták állatjóléti problematikájára.

Vannak ugyanis kutyafajták, amelyek arról híresek, hogy rendkívül tanulékonyak, sok szó jelentését tudják tárgyakhoz társítani és nagyon könnyen lehet trükköket tanítani nekik. Ki ne szeretne egy ilyen kutyát tartani és érezni azt, ahogy átjárja a mindennapokat a melengető büszkeség érzése?

Aztán megveszik az okos kutyát, hazaviszik, majd kiderül, hogy nem is annyira okos! Nem is tudja azokat a dolgokat, amelyeket előzetesen beígértek. Ekkor jön a keserű szájíz, nagyon rossz esetben a menhelyre leadás. A büszkeség érzete pedig elmarad.

Mitől okos egy kutya?

Azt definiálni, hogy egy kutya mitől okos és mitől nem, nem egyszerű és nagyban függ attól, hogy az illető személy mit ért ez alatt a fogalom alatt. Tudjon trükköket? Tanuljon meg öt perc alatt pacsit adni?

A kutyák viselkedése, készségei egy rendkívül összetett témakör. Ha egy kutya elég lassú felfogású, nehezebben tanul, viszont rendkívül kooperatív és gyorsan reagál az embertől érkező ingerekre, akkor ez a kutya „butább” annál, amelyik pillanatok alatt elsajátít bármit, viszont makacs, mint az öszvér?

Az „okossághoz” – legyen ez bármi, függően önmagunk elképzelése alapján – alapvetően két dolog szükséges: a kutya készségei és az emberi munka, ami ezeket a készségeket felszínre hozza, csiszolja, megtanítja a kutyának, hogy a saját készségeivel hogyan viselkedjen az emberi közegben. A kettő közül egyik sem elhagyható. Az okos kutyák nem csak úgy maguktól lesznek okosak.

Mennyire kell okosnak lennie egy kutyának?

Saját véleményem szerint egy kutyának annyira kell „okosnak” lenni, hogy képes legyen a mindennapok során szocializáltan úgy létezni az emberi társadalomban, hogy abból bonyodalom, konfliktus ne keletkezzen. És ez nem kis feladat! Nem kell tudni pacsit adni, tárgyakat felismerni, trükköket véghezvinni, hogy ez megvalósuljon. Ezek csak plusz adalékok. De a kutyával való együttélés minőségét nem befolyásolják.

Saját magunk büszkeségérzetének kiteljesítése szempontjából fontos tisztán és reálisan látni, hogy ki, mit vár el saját kutyájától. Fontos lenne megtanulni, hogy először ismerjük meg a képességeit és aszerint neveljük. Ne az legyen, hogy előzetesen kőbe vésünk egy idealizált képet arról, hogy ő mitől lesz jó vagy okos és ezt akarjuk mindenáron rátukmálni.

Olyan ez, mint amikor az emberi világban a gyerekünkre rákényszerítjük, hogy ha törik, ha szakad, de ő akkor is énekelni fog. Mert mi úgy gondoljuk, hogy az neki valami miatt nagyon jó. Még úgy is, hogy ő maga rühelli az egészet.

Mindenki szereti magát büszkének érezni, és ezt megmutatni a világnak. Mindenki arra vágyik, hogy egy olyan kutya éljen mellette, aki nem „buta” és akivel nem kell szégyenkezni. Csak ne feledkezzünk meg arról, hogy minden okos kutya mögött ott van egy tudatos gazdi, aki vette az időt és a fáradtságot, hogy a kutya készségeinek megfelelően foglalkozzon vele és kihozza belőle a lehető legtöbbet, legjobbat.

(Képek: Getty Images Hungary)