„Remélem, egyszer mindenki megtanulja az együttélés alapvető szabályait” – beszélgetés Gáspár Zsófival, az Óbudai Kutyás Egyesület elnökével (2. rész)

Az Óbudai Kutyás Egyesület elnökével készült interjúnk 2. részében az edukáció fontosságáról is beszélgettünk.

„Legyen épp annyira fontos a másik ember és kutyájának a lelke, testi épsége, mint a sajátod! Óvd, féltsd, vigyázz rájuk is!” – vallja Gáspár Zsófi, az Óbudai Kutyás Egyesület elnöke. Interjúnk második részében az összefogásról és a társadalmi felelősségvállalásról beszélgettünk, nem csak kutyás szempontból.

Közös érdekünk volt

Mesélj a közösségetekről; hogyan alakult, hogy épült és nőtte ki magát kerületi szintre?

Gáspár Zsófi: Több mint 10 éve van már meg a Hajógyári Kutyás csoportunk, amelynek egyik alapító tagja vagyok, Szabó Gergő barátom az alapítója. Amikor még Facebook sem volt, mi már akkor is az ott kutyát sétáltatókkal szerveztünk szigettakarítást a fesztivál után. Láncban álltunk, egymás kezét megfogva a Nagyréten, aztán elengedve szedtük a szemetet egy zacskóval a kezünkben. Közös érdek volt, hogy a kutyáink ne sérüljenek. A Facebookkal már könnyebb lett a helyzet, hiszen több embert lehet elérni rövid időn belül. A fesztivál után tettem ki egy posztot, hogy augusztus 19-ét követően újra a miénk a sziget. Ilyenkor mindig javaslom az odalátogatóknak, hogy vigyenek magukkal egy szemeteszacskót, amibe össze tudják gyűjteni az üvegszilánkot, egyéb szemeteket. A szervezők ügyelnek arra, hogy a Sziget Fesztivál után alaposan kitakarítsák a területet, azonban hónapok múlva is találni még sátorvasat; ez sajnos elkerülhetetlen. A fesztivál szervezőivel jó a kapcsolat, sikerült elérnünk náluk, hogy már nincs üveg, kupak és szívószál a fesztiválon.

Ez saját motivációból táplálkozó tevékenység?

G. Zs.: Már így, önkéntesként is sokat tettem azért annak idején a munkám mellett is, hogy takarítottam a futtatókat, vagy összeszerveztem egy társaságot, és együtt csináltuk. Mindig tettem valamit a közért, az emberekét, magamért, a gyerekemért, a kutyámért, de akkor már összehoztam embereket is. Több akciónk is volt, például a Hajógyári-sziget takarítása, vagy az a demonstráció, amit azért szerveztem, hogy ne építsenek betongátat a sziget köré.

Jobbra mennek a gyerekes családok, balra pedig a kutyások

A sziget egy kedvelt kutyás hely…

G. Zs.: Igen, engem ez azért nem lepett meg, mert a Hajógyári-szigetnek nagyon jó az elhelyezkedése. Amióta világ a világ, a parkolóból jobbra mennek a gyerekes családok, balra pedig a kutyások. Soha nem tapasztaltam, hogy ebből probléma lett volna. Bár az igaz, hogy mindig féltünk a közteresektől, hogy megbüntetnek bennünket, mert póráz nélkül sétáltatunk kutyát. Mostanában derül ki számomra, hogy még Gyöngyösről is járnak ide kutyával, mert olyan kevés a biztonságos hely van a környéken. Itt szabadon lehet engedni őket, hiszen a Duna veszi körül a szigetet. Ha bármi történik, azonnal tudunk intézkedni. Például, ha egy kutya elszalad, rövid időn belül tudunk cselekedni. Két hídon lehet csak elhagyni a szigetet, és amíg a kutya bent van, addig biztonságban van, meg tudjuk találni.

Az állatvédelem is a feladataid közé tartozik?

G. Zs.: Az állatvédelem és az infrastruktúra-építés az két olyan különböző dolog, mint ha könnyűbúvár lennél vagy mélymerülő búvár. Szinte ugyanaz, búvár búvár, de egymás felszerelésével a saját terepükön nem élnék túl. Én nem értek az állatmentéshez, viszont tudok nekik segíteni, illetve adománygyűjtés útján támogatni őket. Ha Óbudán eltűnik egy kutya, akkor van egy kis csoport, akinek az Óbudai Kutyás Egyesület vásárolt chipleolvasót; sokszor megyünk, és keressük, épp, aki ráér.  Nem vagyok állatmentő, nem vagyok állatvédő, nem értek hozzá, azt tudom csinálni, hogy megpróbálom kulturálttá varázsolni a kerületemet és edukálni a gazdikat. Boldoggá tesz, hogy a csoportjaimnak köszönhetően sok kutya épségben hazatalált az elmúlt 6 évben.

Social media és a lehetőségek

Ezeknek a Facebook-csoportoknak a kerületben található kisebb területek miatt ilyen nagy a száma?

G. Zs.: Az első csoport a Hajógyári Kutyások volt, majd ezt követte az Óbudai Kutyás Egyesület csoportja. Majd minden óbudai kutyafuttatónak létrehoztam egy külön csoportot, hogy a gazdik tudjanak kommunikálni, megbeszélni, mikor találkozzanak. Ha probléma van a futtatóban, tudnak nekem közvetlenül szólni. Kint van egy QR-kód minden futiban, ami a saját csoportjukhoz vezeti az érdeklődőket. Vannak nagyobb kutyás csoportok, ilyen például a pünkösdfürdői, ahol nincs futtató, viszont sok kutyás van; természetesen nekik is van csoportjuk. Pár éve, amikor láttam, hogy ennek van létjogosultsága, létrehoztam a Budapesti kutyások csoportot is, melynek mára közel 15 000 tagja van, így a kerületek tudnak egymáshoz kapcsolódni. Ennek fontosságát egy példával mutatom: ha egy kutya elfut Csepelen, és végigrohan Budapesten, akkor akár Óbudán is meg tudjuk fogni, ha tudunk róla. Hatalmas boldogság számomra, hogy sok kutyát mentettünk és találtunk már meg ezeknek a csoportoknak a segítségével. Az információkat szűröm, hogy mik jelenthetnek meg a csoportban, hogy ne raboljam az emberek idejét reklámokkal, vagy más településen eltűnt kutyákkal.

Sok munka van a moderálással?

G. Zs.: Igen. Fontos, hogy milyen stílusban beszélgetnek egymással. A vita építő jellegű is lehet, de abban a pillanatban, hogy valaki goromba, vagy bántja a másik embert, akkor nem engedem tovább a beszélgetést. Próbálom elérni, hogy egy picit kedvesebbek és udvariasabbak legyünk egymással még akkor is, ha probléma van. Gonoszkodásnak, politizálásnak nincs helye a csoportokban. Hangsúlyozom azt is, ha baleset van, ne szaladjunk el, maradjunk ott, segítsünk, adjuk meg a telefonszámunkat. Szeressük már egymást egy picit.

Talán eljön az idő

Számodra is fontos, hogy türelmesek legyenek egymással az emberek?

G. Zs.: Igen, ez is a mottóm: Legyen épp annyira fontos a másik ember és kutyájának a lelke, testi épsége, mint a sajátod! Óvd, féltsd, vigyázz rájuk is! Készítettünk egy Óbudai Kutyás Kisokost, ami online is elérhető, ez a gondolat megjelenik a borítón, illetve írok arról, hogy mennyire fontos az, hogy kedvesen, türelmesen forduljunk egymás felé, ne bántsuk egymást.

Sikeresnek ítéld a munkádat?

G. Zs.: Még mindig nem sikerült elérnem minden gazdit, de rajta vagyok, és remélem, egyszer mindenki megtanulja az együttélés alapvető szabályait. Talán eljön az idő, amikor egy olyan világban fogunk élni, ahol ezek a dolgok már természetesek lesznek: hogy kedvesen szólunk egymáshoz, hogy felszedjük a kutyaürüléket, hogy biológiailag lebomló kakizacskót használunk, és nem műanyagot. Egyszer ez egy szép világ lesz, mi e felé haladunk.