„Én nem tudok elmenni az ilyen dolgok mellett, ilyen vagyok” – beszélgetés Gáspár Zsófival, az Óbudai Kutyás Egyesület elnökével (1. rész)

Gáspár Zsófi, az Óbudai Kutyás Egyesület elnöke a III. kerület lelke, aki mindennap azért dolgozik, hogy egy kicsit jobb legyen mindenkinek.

A kutyatartás folyamatos változásának egyik következménye, hogy a négy fal közé költöztek be kedvenceink, ami azt is jelenti, hogy folyamatosan nő a kutyatartók száma. Budapesten, a III. kerületben néhány éve már egyesületi szinten foglalkoznak ezzel a változással. Gáspár Zsófit, az Óbudai Kutyás Egyesület elnökét kérdeztük összefogásról, edukációról és persze a kutyákról.

Ahogy a hobbiból munka lesz

Neked mi a kutyás történeted?

Gáspár Zsófi: Mindig volt kutyám, persze már akkor, amikor nem a szüleimtől függtem. Ők nem engedték gyerekkoromban, hogy kutyát tartsak, sajnos. Lehet, hogy ide vezethető vissza ez a kutyaszeretetem, hiszen ami tiltva van, az mindig izgi. Húsz évig egy vállalkozásom volt a Művész moziban,  egy designékszerboltom, és amikor annak vége lett, sok időm felszabadult. Már gyerekként is észrevettem, hogy nem megyek el olyan dolgok mellett, amik zavarnak, és megpróbálom azokat megváltoztatni. Anyaként ez csak erősödött bennem. Ha például látok valami veszélyeset séta közben, jelzem az önkormányzatnak, ha az óvodában problémát látok, szólok. Nem tudok elmenni a dolgok mellett, ilyen vagyok.

Az önkénteskedésből lett a munkád is, ugye?

G. Zs.: Igen, most olyan munkám van, ami a hobbim is volt. A kezdetek óta sokat színesedett. Az önkormányzati munkám története is különleges. Hallottam, hogy az akkori polgármester, Bús Balázs szigorításokat szeretne bevezetni a Hajógyári-szigeten, miszerint csak pórázzal lehessen majd sétáltatni. Ennek a tervnek az volt az alapja, hogy érkezett néhány lakossági bejelentés arról, hogy a szigeten póráz nélkül szaladgálnak a kutyák.

Mit tettél, amikor meghallottad a szigorítás hírét?

G. Zs.: A kutyasétáltatás szigorításával kapcsolatban a közterület-felügyelet tartott egy tájékoztatót, amire egy ismerősöm segítségével sikerült eljutom. Ennek már több mint 6 éve. Azon a megbeszélésen elhangzott, hogy a sziget területéhez képest egy zsebkendőnyi területen lehetett volna elengedni a kutyákat. Zokogva jöttem el akkor onnan, és tudtam, hogy ebből óriási felháborodás lesz.

Nem volt választásom

Mi volt a következő lépés?

G. Zs.: Miután hazaértem, kiírtam egy posztot a hajógyári kutyások csoportba, akkor már voltunk benne közel 3000-en: „Figyeljetek, gáz van, írok egy levelet a polgármesternek, ki az, aki mellettem van?” Azonnal reagáltak, hogy támogatnak. Megírtam hát a levelet a polgármester úrnak, felhívtam a figyelmét, hogy magas a kutyák száma a kerületben, sokan járunk ki a szigetre, nincsenek problémák, ha mégis előfordul, a kutyás kutyással megoldja. Biztosítottam arról, hogy amennyi lakossági bejelentés van, annál jóval nagyobb örömet okoz az, hogy kutyák vannak a szigeten. A kutyáknak, a gazdiknak, a kijáró kutyás családoknak is, és a gyerekesnek is, mert gyakran jönnek oda kutyát simogatni. A lényeg, hogy másnap felhívott a polgármesteri titkárság, hogy Bús Balázs polgármester úr szeretne velem találkozni.

Ezt pozitív változásként élted meg?

G. Zs.: Én úgy érkeztem erre a beszélgetésre, hogy nem jöhetek-e ki úgy, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy ne korlátozzák a lehetőségeket a szigeten, de nagyon izgultam. Komoly beszélgetés volt. Bús Balázs polgármester úr nemcsak hogy megértette a problémát, hanem elkezdett azon gondolkozni, hogy megoldásokat találjunk kerületi szinten. Meghallgatta a javaslataimat, hogy én mit tennék a kerületben, milyen fejlesztéseket képzelek el, hiszen rohamosan emelkedik a kutyák száma.

Elkezdtünk együtt gondolkodni

Elégedett voltál a megbeszélés eredményével?

G. Zs.: Nagyon is! A beszélgetésnek hála a szigorítást elengedte a polgármester úr, és tovább gondolkodtunk, de már közösen. Ennek egyik következménye volt, hogy megalapítottuk az Óbudai Kutyás Egyesületet, amelynek alapítói között volt a polgármester és az önkormányzat, továbbá a közterület-felügyelet, a városfejlesztés, a városüzemeltetés, állatorvos és civilek is. Az egyesületnek köszönhetően megrövidült az út az önkormányzaton belüli hosszú folyosón, hova és miért kell bekopogtatni egy problémával vagy kérdéssel, ha valamit szeretnének elintézni az emberek. Ez az egyesülés nagyon hasznos volt.

Megismertem az önkormányzatban azokat az embereket, akikkel a kutyás szempontból együtt tudok működni. A feladatok láttán szembesültem azzal, hogy ez nekem egy reggeltől estig tartó munka lesz. Mára már azt tudom mondani, hogy korán reggeltől késő estig tart, hétvégén is, télen és nyáron is. Nincs olyan, hogy én nem válaszolok valakinek, vagy nem foglalkozom a problémájával, vagy nem engedek be egy építő jellegű posztot. Gonoszkodásnak, politizálásnak nincs helye a csoportokban. Folyamatosan szeretnék minden megkeresésre reagálni, és egyre nő ezek száma. Ezeket már akkor is éreztem, amikor belevágtunk, ezért mondtam a polgármester úrnak, hogy nekem jelenleg nincs munkám, és szívesen foglalkoznék vele munkaviszony keretében. Tetszett neki ez az elképzelés, megegyeztünk, felvettek az önkormányzathoz mint szakértőt. Munkámat a jelenlegi polgármester is szükségesnek érzi, és igényt tart rá.

Úgy látom, ez már egy jól kidolgozott modell, érkezett olyan típusú megkeresés, hogy egy kerület, település átvegye?

G. Zs.: Több kerülettel kapcsolatban vagyok. Természetesen, ha segítséget kérnek, szívesen segítek. Még, mint modell, nem vette át senki, pedig óriási szükség lenne rá nagyobb települések önkormányzatainál, budapesti kerületeknél egy olyan valakire, aki kizárólag a kutyás infrastruktúrával foglalkozik.

Mancs a kézben

Miről szól a munkád?

G. Zs.: A munkám az arról szól, hogy edukálom a gazdikat. Elindítottunk egy ovis programot, ami már nemcsak Óbudán működik, hanem más kerületekben is. A Mancs a kézben nevű programot nagyon szeretik a gyerekek, nemcsak elméleti oktatás, hanem gyakorlati is, például gumi kutyakakiszedő versenyt imádják a legjobban. Minden nyáron tartunk terápiás kutyákkal táborokban „felelős gazdi” foglalkozást gyerekeknek, elsősorban általános iskolás korosztálynak. Foglalkozom a hajléktalanok kutyáinak a rendszeres oltásával a kerületben. Szeretném, hogy legyen lehetőség több kutyakuka telepítésére a kerületben.

Ezenkívül a mindennapi problémák folyamatos feladatokkal látnak el, mint hogy elromlott a kilincs a futtatóban, vagy a másikban nem folyik a víz, kerítéscserék, tanácsadás, stb. A munkám során felmerülő problémákat sokszor gyorsan meg tudom oldani az egyesület anyagi keretéből. Már anyukák is megtalálnak, ha a játszótéren valami elromlott, mert úgy hallották, hogy nekem érdemes szólni, mert Gáspár Zsófi biztosan gyorsan elintézi. Van körülbelül 30 kutyás csoportom, azokat folyamatosan felügyelem. Ezenkívül még például a kutyafuttatókba kikerültek az etikett-táblák, amelyek segítik a kutyafuttatók helyes és kulturált használatát, ez is edukáció.

A kerületi 3K Művelődési Központban, ahova körülbelül háromszázan férnek be, szoktam programokat szervezni, szakértőket, előadókat hívni. Minden kutyafuttatóban van belépési és belső etikett-tábla, illetve az Óbudai-szigeten is van egy óriási etikett-tábla. Folyamatosan posztolok, mindent, ami újdonság. Örülök azoknak a posztoknak is, akik előremutató történetekről írnak. Az Óbuda újságba írok, vagy rádióadásban mondom el például azt, amikor borzalmas forróság van, a talaj felmelegszik, mit lehet tenni a forróságban a kutyákkal, vagy éppen hidegben.

Augusztus 20-a kapcsán posztoltam, hogy mit kell tenni egy félős kutyával. Szilveszterkor minden évben írok arról, hogy legyen nálunk még egy nyakörv, még egy póráz, ne hagyjuk egyedül a kutyánkat, és ne hagyjunk az utcán egy elszökött kutyát. Folyamatos munka ez, mindig az adott szituációnak megfelelően előre felhívni az emberek figyelmét, hogy mitévők legyenek, hogy ne ijedjenek meg, tudjanak mit csinálni, folyamatos edukáció szükséges.

Óbudán nem nőtt a konfliktusok száma

Az utóbbi években megnőtt a kutyások száma, ezzel a konfliktusok száma is a kutyások és nem kutyások között. Óbudán tapasztalható ez az ellentét?

G. Zs.: Az a helyzet, hogy Óbudán ez fordítva van. A kerületben már 6 éve figyelem, hogy nő a kutyák száma, kb. már megduplázódott. Most 40 000 kutyánk van, de sokkal kevesebb az ott hagyott ürülék, sokkal kevesebb a konfrontáció, sokkal kevesebb a kutyatámadás, mint más kerületekben. Ugyanis mindent kirakunk az ablakba, nincs eltussolva semmi. Azt vallom, ha nem rakjuk ki az ablakba, és ha nem beszélünk róla, abból nem tanulunk.

Körülbelül fél éve volt egy kutyatámadásos eset, amikor egy sérült kisfiú vitte le a kutyáját a Flórián térre. A kutyus flexi pórázon volt, és ráment egy póráz nélküli pitbullnak a labdájára. A  pitbull a helyszínen széttépte a kutyát. Erről írtam posztot, gyertyagyújtást szerveztem, mindezt tettem azért, mert borzasztóan sajnáltam a kutyát és a gazdáját, és azért is, hogy tanuljunk belőle. Legyen ez mindannyiunk számára egy tanulság. Azóta nem történt ilyen, persze, sajnos bármikor történhet. Több településen, kerületben nincsen fórumuk a kutyásoknak, nincs hova kitenni azokat az eseteket, amikről a közösségnek tudnia kell, és amelyekből tanulhatnánk.

Neked milyen kutyád van?

G. Zs.: Tavaly áprilisban vesztettem el a kutyámat, még nem vagyok kész egy új kutya érkezésére. Nem tudom, hogy mi lesz, hogy tudok-e még befogadni, megszeretni. Azt érzem, ha lesz kutyám majd, az egy pillanat műve lesz egy menhelyről, ahova kijárok segíteni. Nem tudom, mikor lesz, most még nem vagyok készen rá. Egy agaram volt, Fanta, akit nagyon szerettem.