A 6 legnyugodtabb kutyafajta: kis Buddhák kutyák képében

A fajtaválasztásnál sokak számára fontos lehet az, hogy a választott eb békésebb temperamentumú legyen, és könnyebben alkalmazkodjon a különféle helyzetekhez.

Fontosnak tartjuk azonban kiemelni, hogy ahogy az embereknek, úgy a kutyáknak is saját személyiségük van, így a fajta nem mindig jelent garanciát. Ezt szem előtt tartva ma a teljesség igénye nélkül nyugodt kutyák, egészen pontosan 6 fajta került a gyűjtésbe.

1.) Pekingi palotakutya

Egy kínai legenda szerint a pekingi palotakutyákat Buddha teremtette, aki egy oroszlánt kutya méretűre zsugorított. Bár a fajta ősi múltra tekint vissza, kialakulásának valódi körülményeit és idejét soha nem fogjuk biztosan tudni. Ezek a helyes kis kutyák 1860-ig ismeretlenek voltak Nyugaton, amikor is az ópiumháborúk idején brit csapatok megszállták Pekinget. Egy brit kapitány 5 kölyköt vitt el Viktória királynőnek ajándékba, onnantól a fajta fellendülése megállíthatatlan volt.

A palotapincsik a nagybetűs ölebek. Császárok kedvenceiként megtanulták, hogy koncentráljanak figyelmesen a társaságukra, és hogyan élvezzék a kényeztetést. Egy megfelelően szocializált pekingi maga lesz a báj és kellem, aki minden helyzetben pontosan tudni fogja, hogyan reagáljon.

2.) Berni pásztorkutya

A berni pásztorkutya valaha főként munkakutya volt, ma már azonban inkább családi kutya státuszban csillogtatja meg erényeit. Eredeti rendeltetése szerint a nyájat védelmezte és terelte, de igavonásban sem termett párja. A korabeli források szerint két kutya akár egy egész családot is elhúzott egy kocsin. Legfőbb feladatuk az volt, hogy a legelőről a tejet és a sajtot kocsikon hazahúzzák.

Hihetetlen kitartása és munkabírása ellenére a berni valódi gyengéd óriás. Bár szeret mozogni és felfedezni, ha biztosítottuk számára a megfelelő mennyiségű napi aktivitást, úgy foglal helyet a család körében, mint egy Buddha. Agressziónak nyoma sincs a megnyilvánulásaiban; megfontolt, kedves, csupa szeretet jószág.

3.) Angol bulldog

A feltételezések szerint a fajta őseit, a molosszusokat Kr. e. 6. században a föníciaiak hozták be a Brit-szigetekre, akik keveredtek a már ott lévő nagy testű négylábúakkal. Az angolok büszkeségét eredetileg bikaheccekre tenyésztették ki, a külső jellemzői mind abban segítették, hogy hatékony harcos legyen. Miután 1835-ben megszületett az állatviadalokat tiltó törvény, az angol bulldog népszerűsége óriásit esett. A fajta néhány rajongója azonban annak érdekében, hogy fennmaradjon az angol bulldog, olyan egyedeket kezdett tenyészteni, melyek ideális családi kutyák lettek.

Ha a szocializációt lelkiismeretesen végeztük, az angol bulldog egy nyitott, békés szeretetgombóc, akinek nagyon sokat jelent gazdája társasága. Ennek ellenére természetesen a sétákról és a játékról az ő esetében sem szabad megfeledkezni. Azonban rövid orra miatt nagyon kell arra figyelni, hogy ezt mikor és milyen formában tesszük, valamint milyen lehetséges betegségekkel kell az állatnak szembenéznie az anatómiája miatt.

4.) Ír farkaskutya

Az ír farkaskutya hosszú története egészen az ókorig nyúlik vissza. Az magabiztosan kijelenthető, hogy Nagy-Britannia őshonos nagy testű kutyáit keresztezték a közel-keleti agilis, gyorsan mozgó, kopószerű ebekkel, amelyek a kereskedelem fontos árucikkei voltak. Mire a Római Birodalom hódítása elérte a Brit-szigeteket, ezek az óriási kutyák már régóta honosak voltak a területen. Ezek az agárszerű ebek eredetileg farkasok elejtésére specializálódtak. Emiatt sokan hihetik, hogy vérengző fenevadakként viselkednek. Ez nem is állhatna távolabb egy mai, modern ír farkaskutya temperamentumától.

Ezek a hatalmas, gyengéd és érzékeny ebek kiváló terápiás kutyák is, ami valószínűleg elég bizonyíték arra, mennyire kiegyensúlyozottak is valójában. Azt azonban mindenképpen ki kell emelnünk, hogy ugyan vérmérsékletük szelíd, hatalmas méretükkel meg kell tanulni együtt élni.

5.) Cavalier King Charles spániel

A Cavalier King Charles spániel eredete valószínűleg a spanyol és francia vadászspánielekhez vezethető vissza. Ezek a kutyák I. és II. Károly kedvenc négylábúi voltak, számos korabeli festményen is szerepeltek. A valaha élénk vadászösztönből mára azonban nem sok maradt, ebben a kutyában agressziónak nyoma sincs, a fajtát kifejezetten társasági kutyának tenyésztették ki.

Vidám, játékos eb, akinek a napi sétákra szüksége van, de nem igényel különösebb lemozgatást; lakásban is jól érzi magát. Idegenekkel is kedves, számítsunk arra, hogy el leszünk halmozva puszikkal a közelében.

6.) Basset hound

A basset houndot eredetileg Franciaországban és Belgiumban tenyésztették ki. A szakértők szerint a Saint-Hubert-apátság, hivatalos nevén az ardenneki Szent Péter-apátság szerzetesei régebbi francia fajták keresztezésével hoztak létre egy alacsony, rövid lábú kopót, amely az egyenetlen terepviszonyokhoz is remekül alkalmazkodott olyan vadak követése közben, mint a nyúl vagy a szarvas. Még ma is az egyik legkiválóbb szimatú vadászkutyaként ismerik. Azonban ezen kiemelkedő tulajdonsága mellett is remek családi kutya válhat belőle.

A basset hound ugyanis nyugodt és gyengéd kutyafajta, amely könnyedén alkalmazkodik az új környezethez, és megelégszik a mérsékelt testmozgással is. (A napi séták ennek ellenére elengedhetetlenek!) Lényeges azonban, hogy bár melegszívűek és jámborak, az ugatásra hajlamosak lehetnek.

Mielőtt elhatároznád magad

Igyekeztünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen kiemelni a felsorolt fajták legfontosabb tulajdonságait, ugyanakkor arra buzdítunk, hogy ne csupán ez alapján dönts! A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől is! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a tartására.