7 érdekesség a nyestkutyáról: az egyetlen kutyaféle, amely hibernálódik

A nyestkutya a kutyafélék családjába tartozó Nyctereutes nem két élő faja közül az egyik. Eredetileg Szibéria, Mandzsúria és Japán tundráit, erdeit nevezhette otthonának, azonban rendkívüli szaporasága miatt egyre terjed Európában is. Hazánkban is szórványosan előfordul, egész évben vadászható.

Lássuk máris, hogy mit érdemes tudni a nyestkutya külső megjelenéséről, életmódjáról, a Japán kultúrában betöltött szerepéről és a hazai helyzetéről.

1.) A nyestkutya legközelebb a rókákhoz áll

Bár kifejezetten hasonlít a mosómedvékhez, főként az álarca miatt (innen ered az angol elnevezése is: raccoon dog, vagyis mosómedvekutya), a rendszertani besorolása alapján a faj a rókákhoz, vagyis a Vulpes nem képviselőihez áll a legközelebb. Összesen 4 alfaját különböztetik meg. Korábban úgy gondolták, hogy a japán nyestkutya, vagyis a tanuki is a nyestkutya egyik alfaja, ám a szakértők jelenleg azon az állásponton vannak, hogy külön fajként kell kezelni.

A tanukikról a japán kultúra úgy tartja, hogy bármivé képesek átalakulni, még emberekké is. Ezen alakváltó képességükről készített animációs filmet a Studio Ghibli is Pom Poko címmel. Ha kedveled a fantasy vígjátékokat tanulsággal megfűszerezve, mindenképpen ajánljuk a figyelmedbe. Továbbá a legendák úgy tartják, hogy az állatok  jelenléte garantálja, hogy pénz álljon a házhoz. Emiatt bár zsiványok, kiszámíthatatlanok és falánkok, a tanukikra szerencsehozó lényként tekintenek.

2.) A magyar nyestkutyák

Európában, ahogy itthon is, invazív fajként tartják számon, ezért is vadászható egész évben. Az első példányt 1961-ben lőtték ki Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében. Jelentős állománya él a Duna-deltában, sok helyen tenyésztik szőrméjéért, ugyanis vastag, selymes bundája rendkívül értékes. Tulajdonképpen ez volt az oka a Nyugatra való betelepítésének is, valamint ezek a példányok képezték az európai állomány alapját. 1929 és 1955 között több mint 9000 példányt telepítettek az akkori Szovjetunió európai tájaira, a mai Ukrajna, Litvánia, Fehéroroszország és Oroszország területeire.

3.) Arca, akár a rákászrókáé

Bár a nyestkutya testi adottságait elnézve nem tűnik rókásnak, ha a koponyáját jobban szemrevételezzük, felfedezhetjük benne a rókás vonásokat, főleg a rákászrókáét. Bundája télen vastagabb, olyannyira, hogy a  mínusz 20–25 °C-t is könnyedén átvészeli benne. A nyári szőrzet valamivel világosabb, vöröses szalmaszínű is lehet a téli barnás-szürkés árnyalattól eltérően. Ritka, fehér egyedek megtalálhatók Kínában.

4.) A békákat nem megcsókolják

A nyestkutya mindenevő, amit a szó legszorosabb értelmében kell venni. A rovaroktól kezdve a madarakon, hüllőkön, halakon, tengeri élőlényeken és tojáson át a dögökig, gyümölcsökig és növényekig megeszik mindent. Még a mérgező bőrváladékkal védekező varangyokat is képesek elfogyasztani; hogy simán csússzon a békacomb, bőséges mennyiségű nyálat termelnek, hogy azzal hígítsák a méreganyagokat.

Annak ellenére, hogy könnyen alkalmazkodnak, az életterükért és élelmükért általában harcba kell szállniuk a rókákkal és az európia borzokkal. A farkasoktól kell a leginkább félteniük az irhájukat, de akár a vörös rókák támadásának is áldozatul eshetnek, ha nem figyelnek, hová lépnek.

5.) Mint a nyestkutya fenn a fán

A fára mászás nem olyan készség, amelyet a kutyafélékkel társítanak, ám a nyestkutyát mégis kiváló mászóként azonosítják. Ezt az egyedülálló képességet csak egyetlen másik, a családjába tartozó fajjal osztja meg, a szürke rókával, amely nem különösebben közeli rokona. A fára mászás során elérhetővé válnak ennek a bélpoklos kis állatnak a gyümölcsök, a bogyók és a madárfészkek is. Leginkább emiatt tartják számon invazív fajként is, ugyanis kifejezetten nagy veszélyt jelent a madárpopulációra.

6.) Az életük múlik azon, hogy hízzanak

Az talán nem olyan különös, hogy a nyestkutyák monogámok – bár állatkerti példányoknál megfigyelték, hogy a hímek akár 4-5 nősténnyel is párosodnak –, az azonban már különösebb, hogy a kutyafélék között egyedüliként téli álmot alszanak. A tél elején a bőr alatti zsírrétegük 18-23%-kal, a belső zsír pedig 3-5%-kal nő a nyestkutyáknál. Azok az állatok, amelyek nem érik el ezeket az értékeket, általában nem élik túl a telet; téli álmuk során ugyanis az anyagcseréjük 25%-kal csökken. Az olyan területeken, mint a Tengermelléki határterületek és az újonnan betelepített élőhelyek, a nyestkutyák csak súlyos hóviharok idején hibernálódnak.

7.) A gondozóiknak nyávognak

Bár a rókákhoz hasonlóan a nyestkutyák nem ugatnak, számos különböző hangot hallatnak. A nőstényekért harcoló hímek üvöltözhetnek és moroghatnak is. Harcuk általában rövidebb, soha nem mennek el a végsőkig. Különös, hogy a fogságban tartott példányokon megfigyelték, hogy amikor éhesek, egy teljesen egyedi hangot hallatnak, amely a nyávogáshoz hasonlít. Érdekes ebbe belegondolni, ugyanis a macskákról is tudjuk, hogy a nyávogást a kedvünkért fejlesztették ki annak érdekében, hogy kommunikáljanak velünk, vagy hogy elérjék, amit akarnak.

Az a bizonyos nyávogáshoz hasonló hang; szerintünk vegyül bele némi sirály is: