Norvég elkhund: már a vikingeknek is hű társa volt ez a gyönyörű vadász

Az elkhund az egyik legősibb norvég fajta. Egykoron a vikingeket kísérte kiváló vadászkutyaként, mára inkább családi kedvenc. Fenséges, különleges megjelenéséhez érdekes legenda fűződik.

A norvég elkhund nevét a jávorszarvasról kapta. Norvégul ugyanis az elg (elghundnak is hívják) jávorszarvast jelent. Ez a kutya pedig tökéletesnek bizonyult a rájuk való vadászatban. Szürke és fekete változatban is ismert, az FCI két különálló fajtába sorolja őket. Míg előbbi a világ számos részén elterjedt, a fekete jó ideig csak Norvégiában volt megtalálható.

Sokszínű tehetség

Ez a gyönyörű eb órákon át képes követni a préda nyomait. Hatvan percig képes feltartani egy jávorszarvast, hiúzt, de akár egy medvét is, amíg oda nem ér a gazda. Ebből is látszik, hogy rendkívül kitartó állatról van szó. De nem csak a vadászatban tehetséges.

Az elkhund hűségesen szolgálja az embereket évszázadok óta. Őrkutyaként is gyakran alkalmazták, hiszen rendkívül bátor teremtés. A vikingekkel hajózott, védte gazdái állatait a medvéktől, farkasoktól és vadászokkal járta a sűrű erdőket zsákmány után kutatva.

A vikingek kutyája

A vikingek különösen nagy becsben tartották a norvég elkhundot. Számos területen vették hasznát. Pásztor-, őr- és vadászkutyának is kiváló volt. Ezért amikor a vikingek útra keltek, sosem hagyták hátra kedvenceiket, hanem mindig velük együtt hajóztak. Az értékes ebet éppen ezért gyakran emlegették a vikingek kutyájaként. A régészek több olyan viking temetkezési helyet is találtak, ahol az ember és elkhundja egy sírban vannak eltemetve.

A legősibb kutyafajta?

Egy Norvégia délnyugati részén lévő barlangban kutatók emberi maradványokat és négy kutya csontvázának részeit fedezték fel. A régészek úgy vélik, a leletek körülbelül időszámításunk előtt 5-4000-ből származhatnak. Azt állapították meg, hogy ezek a kutyák az elkhund ősei lehettek. DNS-e alapján felmenői között nagy valószínűséggel farkasok is voltak. A legrégebbi ebeknek sokan a pária kutyákat tekintik, akik közel 5000 évvel eredeztethetők vissza. A barlangban talált leletek viszont arra utalnak, hogy a számi fajták, köztük a norvég elkhund régebb óta léteznek.

Miért kunkorodik a farka?

Az elkhund farkához érdekes legenda fűződik. A történet főszereplője egy Tore Ullin nevű ember, aki legjobb barátjával élt, Brammal, a hűséges elkhunddal. Szent Iván éjjelén elindultak egy mulatságra a hegyekbe. A rendezvényen az egész falu részt vett, táncoltak, játszottak, ettek, ittak. Egy Kransen nevű arrogáns, beképzelt, agresszív férfi is ellátogatott a fesztiválra. Kötekedni kezdett Tore-ral, aminek következtében az megölte. A halott Kransen igen befolyásos családból származott, így a falu lakói elkergették otthonról gyilkosát, Tore-t. Hű barátja, Bram pedig követte útján.

Ahogy a hatalmas hóban haladtak, a kutya lógó farka tele lett jéggel és szinte megfagyott. Ezért Tore az eb hátára csavarta annak farkát és egy bőrszíjjal rögzítette. Bram egész télen át így hordta. Amikor beköszöntött a tavasz, gazdája leengedte a farkát. Az azonban úgy maradt. A legenda szerint ezért kunkorodik az elkhundok farka.

Elnöki eb

A történelem egyik leghíresebb elkhundja bizonyára Herbert Hoover kedvence volt. Az első világháború után a norvégok nemzeti kutyájukkal ajándékozták meg az akkori amerikai elnököt, hálájuk jeléül.

Hoover ugyanis a háború kezdetén segítséget nyújtott az élelmiszerellátási problémákkal küzdő európai államoknak. A kutyát eleinte számos névvel illették. Törzskönyvi elnevezése Ronnie Av Glitre volt. De Norway-nek (Norvégiának) és Norrie-nak becézték. Később az elnök unokája, Peggy Ann elkezdte az ebet Weegie-nek (vagy Weejie-nek) szólítani és ez ragadt rá a leginkább.

(Képek: Getty Images Hungary)