A border collie nomád, vagány verziója: a New Zealand Heading dog

Új-Zélandon körülbelül 200 000 tanyán, gazdaságban dolgozó kutya él, ami igen szép szám még akkor is, ha a szigetország körülbelül 5 milliós népességéhez viszonyítjuk. Nélkülük sokkal magasabbak lennének a juh- és húsmarhatartás költségei, ugyanis borzasztóan nehéz lenne a kiterjedt dombos, és magasvidéki területeken az állományt összegyűjteni és mozgatni. Nagy szó ez 2024-ben, így ízlelgessük: ezeknek a kutyáknak még mindig nincs csúcstechnológiás helyettesítője!

Új-Zélandon a munkakutyákat soha nem regisztrálta a New Zealand Kennel Club, amely az ország kutyáinak törzskönyvezésével foglalkozik. Azonban 1968 óta, mivel a farmokon dolgozó kutyák jól szerepelnek az engedelmességi teszteken, külön regisztrációt kaptak, mint „nem törzskönyvezett, ivartalanított munkakutyák”. Ez lehetővé teszi a farmkutyák génállományának nyilvántartását. Csak azok a munkakutyák kerülhetnek be a New Zealand Sheep Dog Trial Association „törzskönyvébe”, amelyek hivatalos kutyaversenyeket nyernek. A szövetségnek nincs követelménye a kutyák fizikai megjelenésére vagy színére vonatkozóan, mivel a gazdák csak a kutyák munkaképességére figyelnek; a külső megjelenés csak a praktikum értelmében fontos számukra.

Ebből is jól kitűnik, hogy Új-Zéland nemzeti négylábúit és azok örökségét egészen máshogy gondozzák, mint azt ahogy itthon, vagy szinte bárhol máshol a világban megszokhattuk. A Huntawayről, amelyet a jószágok körüli változatos munkára és vadászatra is használtak, már írtunk korábban, ma azonban kisebb, fekete-fehér rokonát, a New Zealand Heading dogot vesézzük ki – persze szigorúan csak átvitt értelemben.

A New Zealand Heading dog történelme

Van valami egészen megkapó, mi több vonzó egy olyan kutyafajtában, amely ránézésre is erős, majd kicsattan az energiától, magabiztos, külseje pedig minden fakszni nélkül egyszerűen kutyás. Mondhatni archaikus megjelenéssel rendelkeznek ezek az ebek, akikben csak úgy buzog a tettvágy. Ha távolról emlékeztet a típus a border collie-ra, akkor nagyon jó szemed van, ugyanis tulajdonképpen tőlük/belőlük származnak.

Ebben a videóban közelről láthatjuk, hogyan terel Herb, az 5 éves New Zealand Heading dog: 

A 19. századtól a szigetországba tömegesen vándoroltak be Európából, javarészt Nagy-Britanniából. Ezek az emberek persze hozták magukkal a kutyáikat is. Az ország körülményei azonban más jellegűek voltak, amelyekhez a kutyáknak is alkalmazkodniuk kellett. Így indult el a border collie finomhangolása, amelynek eredményeképpen megszabadultak a hosszú szőrtől. Továbbá fontos volt az egyenetlen talajon, hogy a kutya terelési stílusa kevésbé közelítsen a földhöz, vagyis hogy a továbbfejlesztett verzió ne guggoljon, szinte hasaljon munka közben. Így a pásztor számára láthatóbb kollégája a tussock nevű fűfélével csomósan tűzdelt talajon is. Kiemelt szempont volt továbbá, hogy a fajta keményebb kötésű és rettenthetetlenebb legyen (hard nosed), hogy a marhákkal is könnyebben bánjon.

Így terel a New Zealand Heading dog

A Huntawayről is azt írtuk, hogy terelőkutya, azonban teljesen más technikával dolgozik, mint a heading vagy eye dogok. Mivel a border collie-k leszármazottairól van szó, ezért stílusuk valamennyire hasonlatos a felmenőkéhez, ám több ponton tér el jelentős mértékben.

Ugyan ez egy hosszabb videó, de itt jól megfigyelhetjük, milyen technikával irányítják ezeket az ebeket, és azt is láthatjuk, hogy milyen távolságokat tesznek meg: 

Bár a szemüket, a tekintetüket ők is nagymértékben használják a terelés során, de állva, egyenesen mozognak, ami mind a gazda, mind a juhok számára könnyebben láthatóvá teszi őket. Nagy előnyük, hogy rendkívüli könnyedséggel irányítják vissza a kóborló példányokat a csapatba, vagy választanak szét jószágokat úgy, hogy viselkedésükkel nem keltenek pánikot az állományban. Ritkán ugatnak a Huntawayekkel ellentétben, és a csipkedés is csak akkor jellemző rájuk, ha különösen nagy nyomást kell helyezniük egy-egy makacsabb állatra. Ezek a kutyák a villámgyors reakcióikra támaszkodnak abban, hogy megakadályozzák a juhokat és a marhákat a kitörésben. A felvételeken is jól látszik, hogy rendkívül robbanékony, dinamikus kutyák, akik hatalmas távokat képesek megtenni. Mivel szinte szó szerint munkakedv és szenvedély csörgedezik az ereikben, mondhatni lehetetlen őket családi ebként tartani, és erre nem is igen kerül sor az őshazában.

Mint ahogy arra a bevezetőben is kitértünk, külső jellemzőiket tekintve nincsenek megkötések. A lényeg, hogy a kutya jól dolgozzon és akarjon dolgozni. Általában azonban fekete-fehér színűek, gyakran cser jegyekkel. Szőrük sima és rövid. Masszív testfelépítésű, erős, hosszú lábú kutyák, akik közepes/nagy méretűek. Intelligenciájuk kimagasló.