Nem vicces, ha egy kutya neveletlen: Márton Attila különvélemény

A humor és a nevetés rendkívül fontos. De, hogy tényleg mi a vicces és mennyire az, már más kérdés.

Nem vagyok egy humortalan, megsavanyodott ember. Nevetni jó és fontos is. Viszont nem biztos, hogy minden vicces élethelyzet önmagában jó és követendő.

Kutyák, az örök bohócok

Ki ne nevetett volna már kutyákat vicces élethelyzetben ábrázoló fotókon, videókon? Főleg akkor, amikor a vizuális alkotás mellé odakerül egy frappáns, többnyire humanizáló kísérőszöveg is, emberibb kontextusba helyezve a poén forrását. Egy abszolút nem kívánt élethelyzet élét hatékonyan el lehet ütni a megfelelő humorral, iróniával, szarkazmussal. Alapvető túlélési stratégia, ami tényleg működik. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a felszínen látható vicces oldala mellett az adott élethelyzet tényleges károkat is okozhat.

Bocs, felrobbant a párna

A szétrágott lakásnak megvan az a hátulütője, hogy lehet új cuccokat venni. Egy idő után elég komoly fejtörést okozhat, hogy mit kezdjünk egy kutyával, aki visszatérő rendszerességgel rombol. Mi pedig újra jó mélyen a pénztárcánkba nyúlhatunk. Egy lepusztított lakás akármennyire is viccesnek tűnik (főleg egy fotón), de nem biztos, hogy túl őszinte lesz a mosolyunk, ha ezzel a valóságban szembesülünk. Főleg a sokadik alkalom után.

A rombolásnak – ami nem is kell, hogy olyan hatalmas legyen – sok esetben van egy másik komoly kihatása: lehet vinni a kutyát az ügyeletre. Függően attól, hogy mit rágott össze és evett meg. Könnyen lehet, hogy a kutya szervezetében nagyobb pusztítás indul be, mint amit lakásunk esetében szemmel érzékelünk.

Egy lenyelt zoknit nem fog tudni megemészteni, egy kutya számára mérgező táplálék pedig önmagában halálos kimenetelű lehet. Továbbá, az sem túl vicces – tényleg talán csak képeken néhány ember számára – amikor a kedvencünk kinyírja a baromfiudvar összes lakóját. Akár nálunk, akár a szomszédhoz átszökve a rossz kerítés miatt.

A viselkedésproblémákat is sokszor tartjuk viccesnek. Sőt, nem egy esetben az idegrendszeri rendellenességek okozta furcsa viselkedés is nevetésre késztet. Ha ez a mi életünkben, a mi kutyánkkal történik meg, a derültség mellett célszerű azért szakembert is felkeresni.

Hát, ő már csak ilyen

A való életben ezek a dolgok elég komolyan megkeserítik mindenki életét. Beleérve minket, a kutyánkat és a körülöttünk élőket is. Ha ezeket nem kezeljük, nem korrigáljuk, tovább fokozódhat a helyet, a problémák szépen egymásra rakódnak. A kutyák elhagyásának egyik vezető oka az, hogy a félrenevelt kutyával lehetetlen normálisan együtt élni.

A kis méregzsák esetében – aki a lehulló falevélre is elképesztő intenzitással támad – agresszív, valószínűleg rendkívül szocializálatlan kutyáról van szó. Egy ilyen eb esetében elmaradhatnak a látogatók otthonunkból. Nagyon nehéz vele közösségbe menni, hiszen könnyen kiprovokálhat akár egy végzetes kimenetelű konfliktust egy másik kutyával.

Számos esetben látunk olyat is, amikor valaki számára a beteg kutyájának orvoshoz való elvitele nem igazán opció, mert olyan szinten agresszív, hogy senki közeledését nem tűri meg. Még akkor sem, amikor kezelésre szorul és az egészsége múlik rajta. De beszélhetünk arról is, hogy sokan ugyanezt a tortúrát élik át akkor is, amikor kutyakozmetikushoz próbálják meg beadni a kedvencüket. Vagy már meg sem próbálkoznak ezzel.

Egy tartós betegség vagy egy megörökölt kutya esetében az új személy, akinek gondoskodni kéne egy neveletlen négylábúról, nagyon komoly kihívással találhatja szemben magát. Számos további élethelyzetet lehetne példaként felhozni, hogy mennyire fontos, hogy egy háziállat viselkedése kiegyensúlyozott legyen.

Vicces helyzetbe keveredő kutyákon neveti jó dolog. Én is szoktam. Egy valamire azonban vigyázzunk: ne legyen ez követendő példa. Ne higgyük azt, hogy a félrenevelt ebek jópofák, nem kell velük foglalkozni és egy súlyosan viselkedésproblémás kutya jó úgy, ahogy van.

(Képek: Getty Images Hungary)