Egy új tanulmány szerint gyakran úgy neveljük kedvencünket, ahogy a szüleink neveltek bennünket

Egy közelmúltban megjelent tanulmány kimutatta, hogy hajlamosak vagyunk ugyanúgy nevelni a kutyáinkat, mint ahogyan minket neveltek gyerekkorunkban. Ha logikusan gondolkodunk, és ismerjük a tényt, miszerint a szülői nevelés tanulságait továbbvisszük a saját gyerekeink nevelésébe, akkor talán nem ér akkora meglepetésként, hogy a kutyánk nevelésénél is éppen ez a helyzet.

A szülői stílusok emberek és kutyák esetében is azon alapulnak, hogy a szülők hogyan viszonyulnak azokhoz, akik a gondjaikra vannak bízva. Fontos azonban megjegyezni, hogy a jelen tanulmány nem azt állítja, hogy a szüleid szülői stílusa közvetlenül meghatározza a tiédet. Ha ezt olvasva azt gondolod, hogy „én egyáltalán nem úgy nevelem a kutyámat, ahogyan engem neveltek”, az is teljesen érvényes. Ez a tanulmány egyszerűen arra mutat rá, hogy általában abból indulunk ki, amit ismerünk. Néha ez azt jelentheti, hogy tudatosan máshogy csinálunk dolgokat. Függetlenül attól, hogyan neveltek, senki sem szereti jobban a kutyádat, mint te, ami azt jelenti, hogy mindig a tőled telhető legjobbat adod majd neki. De az érdekesség kedvéért most lássuk, milyen nevelési stílusok léteznek, amelyet a gazdik is érvényesíthetnek a kutyák esetében tudatosan vagy tudattalanul.

A nevelési stílusok, amiket a kutyák esetében is érvényesíthetünk

A nevelés során két fő interakciós típus van: a követelés és a reagálás. A fő nevelési stílusokat e két tényező szintjei alapján írják le. A követelés a kontrollról, az elvárásokról és a viselkedés figyeléséről szól. A reagálás az érzelmi melegség, a másik igényeinek felismerése és a támogatás biztosítása.

A tekintélyelvű nevelés a „konformitásra és az engedelmességre nagy hangsúlyt fektető nevelési stílus. A tekintélyelvű szülők a saját standardjaik alapján alakítják, kontrollálják és értékelik a gyerek viselkedését.” Ez a nevelési stílus gyakran olyan gyerekekhez vezet, akik jól követik a szabályokat, de félnek a büntetéstől. Hajlamosak lehetnek a lázadásra, híján vannak a szociális készségeknek, és felnőttként nehezen tudják meghozni a saját döntéseiket.

Az irányító vagy az autoritatív nevelés során a gyerekekkel szemben támasztott elvárások magasak, de ezeket inkább a következetesség, mintsem a büntetés mozgatja. Ezek a gyerekek általában szoros kapcsolatban állnak a szüleikkel, kíváncsiak, magabiztosak, barátságosak, és jól tudják szabályozni a saját érzelmeiket.

Az engedékeny, vagy más szóval permisszív nevelés kevesebb határozott korlátozást gyakorol, mint más nevelési stílusok. „Nagy szabadságot adnak gyerekeiknek, hogy maguk határozzák meg programjaikat, időbeosztásukat, és sokszor megvitatják velük a családi döntéseket.” A megengedő nevelés általában olyan gyerekekhez vezet, akik jó önértékeléssel rendelkeznek és jó szociális készségeik vannak. Ám hajlamosak lehetnek a követelőző, impulzív viselkedésre, és nehezen szabályozzák saját érzelmeiket.

Az elhanyagoló szülőknek leggyakrabban olyan gyermekeik vannak, akik nehezen tartják fenn a szociális kapcsolataikat, küzdenek az érzelmeik szabályozásával, rossz megküzdési stratégiáik vannak, és hajlamosak a túlevésre.

Erre következtethetünk az eredmények alapján

A háziállatok nevelési stílusainak hatásai még nem teljesen ismertek, mivel még nem sokat tudunk arról, hogy viselkedésünk hogyan befolyásolja a kutyáink fejlődését és személyiségét. Ebből a tanulmányból azonban megtudjuk, hogy a megengedő szülők hajlamosak ezt a stílust alkalmazni a kutyáikkal is.

A kutatások azt mutatják, hogy ahogyan a kutyáinkkal bánunk, befolyásolja a viselkedésüket és az egészségüket. De még mindig nem értjük teljesen, hogyan alakul ki egy adott nevelési stílus az emberekben a háziállataikkal szemben. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a háziállatok nevelési stílusait, és azok hatásait a kutyáinkra, magunkra és a kapcsolatainkra. Az, hogy megértjük, hogyan befolyásolja a múlt a jövőt, javíthatja a kutyákkal való kapcsolatainkat, és növelheti mind a kutyák, mind a gazdik jóllétét.

Ahogyan a tanulmány szerzői írják: „A szülői stílusok kutyákra irányuló viselkedésre gyakorolt hatásának felismerésével eredményeink gyakorlati következményeket kínálnak a kutyakiképzés és a viselkedésmódosító programok számára, hangsúlyozva az egyének neveltetését és az állatokkal szembeni orientációkat figyelembe vevő megközelítések szükségességét. Az ilyen betekintések végső soron hozzájárulhatnak a hatékonyabb stratégiák kidolgozásához, amelyek javítják a jóllétet, és elősegítik a pozitív kapcsolatokat az emberek és kutyák között a valós világban.”