Német vizsla: nem tapasztalatlan gazda kezébe való

Van-e különbség a magyar és a német vizsla temperamentumában? Mire figyeljünk oda, ha németvizsla-kölyköt választunk? Szekeres Nikolettel, a Kappahegyi Kennel társtenyésztőjével beszélgettünk.

Az előző beszélgetésünk során említette, hogy a német vizsla munkára született, és időhiányos, illetve passzív emberek ne válasszák ezt a fajtát. Mik lehetnek a negatív következményei egy ilyen félresikerült választásnak?

Sz. N.: A német vizslánál nem működik az, ami kisebb mozgásigényű fajtáknál talán igen. Nekik nem elég, hogy leakasztom a pórázt, elviszem sétálni, és szabadon engedem egy üres területen: ez a kutya ugyanis biztos, hogy vadat fog űzni, kergetni fog más kutyákat, otthon pedig nem lehet bírni vele, szétszedi a környezetét és a házat. Aki ilyen típusú kutyasétáltatásra vágyik, az szerintem kerülje el messze ezt a fajtát. Hogy a mondanivalómat alátámasszam, elmondok egy történetet, ami velem esett meg.

Egy nálam született kutyám 9 hónaposan visszakerült hozzám, mert a tulajdonosai nem bírtak vele, mint kiderült, elsősorban a korábban említett okok miatt. Amit tapasztaltam: a kutyának semmi kontrollja nem volt, az emberekkel semmiféle kapcsolata sem, kizárólag az ő világában, az ő szabályai szerint élt. Mindent kergetett, mindent űzött, a szép szóra egyáltalán nem hallgatott, és behívhatatlan volt.

Közel egy hónapomba és rengeteg munkámba került, mire megértette, hogy én azért vagyok, leszek, hogy ne csak enni adjak neki, hanem némi keretet adjak a létezésének és a mindennapjainak. Rettenetesen nehéz volt visszahozni ezt a kutyát a normál kerékvágásba egy olyan állapotból, amikor gyakorlatilag úgy létezett, hogy senki nem gyakorolt kontrollt felette, és ráadásul iszonyatosan feladat- és mozgáshiányos is volt. Rengeteg munkát követően, felnőttkorára egy csodálatos vadász- és családi kutya lett belőle, ráadásul látszik rajta, hogy élvezi ezt a helyzetet, megtalálta a helyét és a feladatát, összesen ez hiányzott neki korábban az életéből.

Ez tipikusan az a helyzet volt, amikor a kutya temperamentuma és a gazda ilyen irányú igényei és képességei ellentétesek voltak egymással, és nem is voltak összecsiszolhatóak. Ezért kell nagyon odafigyelni arra, hogy ki választja ezt a nagy munkaigényű, kemény vadászfajtát.

Nagyon sok fajtát érintenek napjainkban az örökletes betegségek, és így a tetemes állatorvosi költségek. Milyennek tekinthető a német vizslák egészsége?

Sz. N.: Hála istennek, és a tudatos, hosszú ideig történő szelekciónak, a német vizsla egészség szempontjából egy átlagon felüli fajtának tekinthető. A nagyobb testű kutyákat gyakran terhelő diszplázia megjelenése igen ritka náluk, ha előfordul, akkor is inkább a vállízület érintett. Ami néha előfordulhat, az a szemhéj befelé fordulása, de az is egyre ritkább a szigorú szelekció miatt. Úgyhogy nyugodtan kijelenthetem, hogy egy nagyon egészséges fajta, átlagosan 10–12 éves élettartammal. Nálam az egész életükben sokat dolgozó, már 10 év körüli kutyákat is ki lehet egyszer-egyszer vinni vadászni, hiszen nagyon sokáig megőrzik a kondíciójukat.

Magyarországon és a világ több részén egyre népszerűbbé válnak a magyar vizslák. Van-e jelentős különbség a két fajta viselkedése és habitusa között? Ha igen, micsoda?

Sz. N.: A két fajta közötti különbségek egy nagyon izgalmas téma, amiről órákat tudnék beszélni. Javaslom is, hogy térjünk vissza rá egyszer, ha az idő engedi. Röviden összefoglalva: a magyar vizsla egy sokkal simulékonyabb, sokkal kedvesebb, egy sokkal barátságosabb fajta, aki jobban be tud illeszkedni egy családi környezetbe, és jobban elviseli a családi házi létet.

Mi úgy mondjuk, hogy a magyar vizsla a gazdájáért van, a német vizsla pedig magáért.

A német vizslából is válhat egy tökéletes családi kutya, csak ahhoz rengeteget kell vele dolgozni, tréningezni.

Ha valaki nem akar velük vadászni, akkor is egy alapvető kritérium ennél a német fajtánál annak a tevékenységnek a megtalálása, amivel maximálisan le lehet fárasztani fizikailag és lelkileg egyaránt. Enélkül nem megy. A német vizslában sokkal nagyobb a hajlam arra, hogy ha unatkoznak, akkor destruktívvá váljanak és romboljanak, „lakberendezzenek”.

A német vizslát például első kutyának sem szoktam javasolni, túl nagy falat ez egy kutyatartással éppen csak ismerkedő ember számára.

Ha valaki kellő tapasztalattal bír, és a hajlandóság is megvan benne a rendszeres, komoly testmozgásra, ráadásul idővel is bírni fogja ezt, én azt javaslom, hogy több tenyésztőt keressen meg, valamint nézzen utána a szülők eredményeinek és szűréseinek.

Nagyon fontos tudni, hogy ennél a fajtánál csak az a példány kerülhet tenyésztésbe, aki rendelkezik egy képességvizsgával, egy tenyészvizsgával, egy diszpláziaszűréssel és egy tenyészszemlével. Ha ezek közül valamelyik hiányzik a szülőknél, a születő kiskutyák nem kaphatnak törzskönyvet. Erre mindenképpen figyeljünk oda a választásnál.