Német vizsla: a kőkemény német „mindenes”

Miért alakították ki a németek a saját vizslafajtájukat, mi volt a cél? Igazak-e a német vizslák keménységét hangsúlyozó vélemények? Kinek való ez a fajta? Szekeres Nikolettel, a Kappahegyi Kennel társtenyésztőjével beszélgettünk.

Miért volt szüksége a németeknek egy önálló vizslafajtára, hogyan alakult ki a német vizsla?

Sz. N.: A rövidszőrű német vizslát a 19. század második felében alakították ki német vadászok, azért, hogy legyen egy olyan kutyájuk, amelyik képes ellátni a vadászat minden feladatát. Előtte a vadászkutyákat úgy használták, ahogy az angolok, nevezetesen, hogy volt egy keresőkutya, egy vadálló és egy vadelhozó kutya. A német vizslával eleinte az volt a cél, hogy képes legyen ezeket mind ellátni, tehát szülessen meg egy kemény és univerzális vadászkutyafajta. Az alapot egyébként a Németországban akkoriban jelen levő spanyol vizslák alkották, az ő munkavégzési stílusuk azonban nem volt elég kemény a németek számára. Ezért keverték bele a kialakuló vérvonalakba az angol pointert, majd egy három évtizedes periódus a nemesítéssel és szelekcióval telt, így véglegesedett ez a fajta.

A német vadászok esetében kiemelt szempont volt az, hogy a kutya képes legyen a lövés előtti, de egyben a lövés utáni munkára is, de szintén használták nagyvadvadászat során utánkeresésre.

Így alakult ki ez a mindenes fajta, aki használható a vadászat minden műfajában, kivéve a kotorékozást, amit a mérete kizár. Ezeket a kutyákat mind küllemre, mind karakterre és munkaképességre rendkívül erőteljesen szelektálták, így születtek meg a német vizslákat jellemző egyedi színek: a barna spriccelt, a barna, a fekete spriccelt és az egyszínű feketék. A spriccelteknél a teljesen világostól a teljesen barnáig jelenik meg ez a szín, a szőrzetük ugyan rövid, de nagyon ellenálló a fagynak, a szélnek és a hidegnek. Igazi német kutyához méltóan a hideget nagyon jól, de a meleget kevésbé bírják.

Gyakori vélemény a német vizslákkal kapcsolatban, hogy igencsak kemény kutyák, és a tartásukhoz, képzésükhöz is sok türelem és tapasztalat szükséges. Van alapja ennek a vélekedésnek?

Sz. N.: Kétségkívül igaz, hogy a német vizsla a mindenes vadászkutyák közül a legkeményebb és legkitartóbb, ráadásul a legrámenősebb is. Ez képzésük során is tapasztalható, hiszen erőteljes fellépésre van szükség az esetükben, ami jelentősen eltérhet más vizslafajtáktól. Mint említettem, nagyon rámenős fajta, a dúvadakkal kapcsolatban is kifejezetten így viselkedik.

Nagyon jól és otthonosan mozog vízben is, egyáltalán nem okoz gondot a számukra a jéghideg vízben kajtatni, akár hosszú perceken át. A nyílt tereken egy rendkívül stabil és kitartó vadmegállást mutat a kutya, a vadat általában már messziről jelzi, nagyon energikusan mozog, szép fejtartással.

Ahhoz, hogy a német vizslának ezeket a kimagasló tulajdonságait kihozzuk és megfelelő módon használjuk, a fegyelmet és a képzést komolyan kell venni, és kemény kézzel kell fogni őket. Ha a jó értelmű fegyelmezés időben megtörténik, és megfelelő módon megalapozzuk, ez a fajta egy kiváló mindenes vadászkutyává válhat.

Kihez illik igazán ez az energikus, és ahogy ön fogalmazott, „kemény” német fajta?

Sz. N.: Én a német vizslát elsősorban vadászati célra ajánlanám, vadászok kezébe való, hiszen ez egy valóban kemény munkakutya. Én még ezen belül is szűkíteném a kört, inkább hivatásos vadászok kezébe való, mintsem hobbivadászok mellé, akik szeptemberben kinyitják a kennelajtót, 2 hónapot vadásznak a kutyával, majd visszacsukják őket.

Ami még megfelelő lehet a számukra, az a sportcélú használat. Ugyanis kiváló eredményekre képesek mindenféle futással járó munkában, például canicrossban, vagy bikejöringben, esetleg az agilityben. Ha már sportról van szó, ezeken a területeken remekelnek, hiszen a kitartásuk és az erejük legendás. Ha arra szocializáljuk őket, hogy ennek az egyébként abszolút munkamániás kutyának a sport a munka, ezt könnyedén el tudják fogadni, és alkalmazkodni a helyzethez. Ha átkapcsol, a sportot ugyanolyan szenvedéllyel képesek végezni, mint egyébként a vadászatot.

Akiknek ezt a fajtát egyáltalán nem javaslom, és akiket minden eszközzel igyekszem óvni a német vizslától, ez az a réteg, aki egy olyan kutyát szeretne maga mellé, akinek elég, ha hétvégén elviszik kirándulni, egyébként beéri egy rövid napi sétával. Ez ezzel a kutyával egész egyszerűen nem működik. Ahhoz, hogy valaki német vizslát tartson, és ez egy kiegyensúlyozott kutya-gazda kapcsolat legyen, ezt a kutyát napi szinten le kell fárasztani, nemcsak fizikailag, de szellemileg is.