Mennyire illik a német dog egy mai családba?

Egy farokcsapása letaglózhat egy gyereket, ezt nem árt végiggondolni. Beilleszthető ez az óriás egy urbanizált család hétköznapjaiba? Almási Nándorral, a Folton Folt Kennel tulajdonosával beszélgettünk.

Mi az ön véleménye, mennyire illik a német dog a mai, modern, urbanizált környezetünkbe? Kinek és milyen célra való ez a hatalmas termetű kutya?

A. N.: Ami alap, véleményem szerint a tartásukhoz, a minimum egy kertes családi ház. Vannak, akik lakásban, társasházban tartják őket, de úgy gondolom, nem ez az igényeiknek megfelelő környezet. Evidenciának tűnik, de sokan nem fogják fel a vásárlás előtt, hogy ez valóban egy nagy testű kutya.

Akkora helyet és teret foglalnak, mint egy felnőtt ember, ráadásul az átlagos felnőtt embernél sokkal jelentősebb testi erővel.

Ebből fakadóan úgy gondolom, hogy egy bizonyos fokú sportosság és fizikai erő a gazda részéről is elvárt, hiszen akármilyen jól nevelt egy német dog, időnként előfordulnak olyan szituációk, amikor megfelelő fizikai erőnlét nélkül nem lehet egy velük kapcsolatos történést kezelni. A tőlünk kölyköt választók közül sokan azért döntenek mellettük, mert szeretnének egy olyan kutyát, aki mellett az esti kocogások során biztonságban tudhatják magukat. Sokan viszik őket
azért, hogy kirándulni tudjanak velük, mások pedig azért, hogy legyen egy nagy kutya az udvarban, aki azért nem nyírja ki az idegeneket, de elriasztja az esetleges behatolókat. Ez egyébként néhány évszázaddal ezelőtt is így volt: több leírás szól arról, hogy egy vidéki német kastély addig nem volt kész, amíg nem került oda néhány dog is, aki fogadta a vendégeket.

Milyen élettartamra számíthat egy leendő tulajdonos, és mennyire gyakoriak az egészségügyi problémák ennél a fajtánál?

A. N.: A német dogok általában 7–9 évig élnek, de tudunk olyan tőlünk származó kutyáról is, amelyik 13 évig élt a gazdáival. Sajnos ez egy rövid időtartam, és természetes, hogy van, akit nagyon megvisel egy ilyen nagy testű kutya elvesztése, mert egy családtagot veszít el a személyében. Ez is egy fontos szempont e fajta választásánál, hogy a leendő gazda felkészült-e az átlagnál rövidebb élettartamra. Ez azért is nagyon nehéz, mert szinte minden német dog különleges kapcsolatot ápol a gazdájával. Igényli a közelségét, igényli a szagát. Ha például bármelyik kutyámmal sétálok, és megállok valakivel beszélgetni, a kutyám az orrával kiveszi a kezemet a zsebemből azért, hogy közben őt simogassam. Illetve jellemző a német dogra az is, hogy nekidől a gazdájának, amikor áll, közben majdnem felborítja; igényli, hogy legyen valamiféle testi kontaktus közöttük.

Fontos, és ezt sem veszik sokan komolyan, hogy amikor a gazdára figyelve a farkukat csóválják, és ezzel valakit megütnek, az bizony lehet egy nagyon erős ütés is, amit a kutya nem is feltétlenül érzékel.

Amikor családok érkeznek hozzám, hogy német dogot szeretnének kicsi gyermekek mellé, el szoktam mondani, hogy egy gyermek fejmagasságában csóváló dog farokcsapása akaratlanul is olyan erősre sikerülhet, mint egy buzogány ütése. Erre azért nagyon oda kell figyelniük. Ez a fajta fiatal felnőttként nincs tisztában azzal, hogy mekkora testi erővel rendelkezik. Amikor fiatalos idétlenséggel viselkedik, borít mindent maga körül, beleértve asztalt, bútort, gyereket. A német dognak van egy jellegzetes egészségügyi problémája, amire kiemelten oda kell figyelni: ez pedig a gyomorcsavarodás. Ha ez bekövetkezik, akkor csak orvosi beavatkozással lehet megmenteni az állatot. A hajlamosság részben genetikai tulajdonságokból, részben pedig táplálási szokásokból fakad.

Mennyire őrizte meg ez a fajta az ősi ösztöneit? Mennyire lehet számítani rájuk hatékony őrző-védő kutyaként?

A. N.: Igen, a német dog egy őrző-védő fajta, de ezek az ösztönök már nincsenek minden egyedben meg. Nagyon sok olyan kutya van, akit ma házi kedvencként tartanak, és ezek az ösztönök már kihaltak belőlük. Ezek jeleit már egyáltalán nem mutatják. A német dog, amikor a gazdája ott van, általában teljesen nyugodt, és nem hajlik az agresszióra sem kutyákkal, sem emberrel szemben. Ha a gazda nincs a közelben, akkor védi a területét, illetve azt, amit ő a saját területének gondol. Többségüknek abban a pillanatban, ahogy megérzi, hogy a gazda valamiféle veszélyben van, megváltozik a viselkedése. Beállnak a gazda és a vélelmezett ellenség közé, és távol tartják tőle azt. Egyszer-kétszer fordult elő ilyen velem és a kutyáimmal. Igencsak meglepett, hogy abból a kutyából is előjött ez az ösztön, akinek az esetében erre egyáltalán nem számítottam.

Azt is el kell mondanom azonban, hogy ha alacsony arányban is, de vannak olyan egyedek, akik agresszívak. De az agressziót nem szabad összekeverni azzal a jelenséggel, ha egy kan domináns. Az agresszió egyébként tenyésztésből kizáró ok, mert egy nemkívánatos tulajdonság ennél a fajtánál.