„Nincs jelentősége a harapási erőnek”: a német, a belga és a holland juhászkutya kiképzői szemmel

Holland juhász, belga juhász (malinois) és német juhászkutya a kiképző szemével. Mi a különbség közöttük, miben tér el a karakterük? Nagy Zoltán malinois- és németjuhász-kiképzővel beszélgettünk.

Zoltán, ön nagyon régóta foglalkozik német, belga és holland juhászkutyák képzésével. Mi az ön véleménye, miben hasonlít és miben tér el ezen fajták karaktere, illetve jellemzőik?

N. Z.: Két fajtáról, és más típusú állatokról van szó. Nekem elsősorban a német juhászkutyákkal és a malinois fajtával kapcsolatban van rengeteg tapasztalatom, holland juhászok közül még nem sokkal dolgoztam együtt. A német juhászkutya egyértelműen egy régebben kitenyésztett fajta, amelyet már évtizedekkel a belga és a holland előtt rögzítettek, standardizáltak. Ha a belga, illetve a holland juhászkutyát a német juhászokhoz hasonlítjuk, vannak negatív és pozitív eltérések. Ha megengedi, a negatívumokkal kezdeném, amik ijesztőek lehetnek sokak számára.

A malinois labilisabb, sokkal gyorsabb reakciói vannak, és sokkal könnyebben elrontható bizonyos helyzetekben a nem megfelelő tanítással. A pozitívumok ugyanakkor, hogy rendkívül vehemens, nagyon erős ösztönéletű, akik amellett, hogy könnyen elronthatók, ha megfelelően „nyúlunk” hozzájuk, igen gyorsan taníthatóak is. Nagyon sokféle ember él a környezetünkben, és hogy kinek melyik az ideális, azt én nem tudom eldönteni.

A belga juhász egy nagyon pörgős, villámgyors reakciójú, kiemelkedő ösztönökkel rendelkező fajta. A német juhászkutyánál ugyanezek a viselkedésformák megvannak, de stabilabb, kiegyensúlyozottabb módon.

Nem véletlen, hogy a szolgálati kutyák nagy százaléka még napjainkban is német juhász, habár tapasztalható eltolódás.

Ön profi kutyakiképző és tréner, aki gyakran áll a másik oldalon, csibészkarral a karján. Mit tapasztal, mi a különbség egy német és egy belga juhász támadása között?

N. Z.: Az első, amit azonnal megérez és megtapasztal az ember, az a súlykülönbség. Egy német juhászkutya tömegesebb, ami egy szolgálati kutyánál nem egy utolsó szempont, hiszen fontos, hogy ne csak gyors legyen a kutya, de ha utoléri az elfogandó személyt, képes legyen azt földre vinni. Márpedig ha 40-45 kilóval rántják le az embert a földre, az több, mintha 25-30-cal. Ez egy határozottan nagy különbség. Egyébként fogásminőségben és harapási erőben nem tudok nagyon mit elmondani. A harapási erőről beszélni nekem mindig egy kicsit amatőr felvetésnek tűnik.

Ha szolgálati kutyákról beszélünk, és valakit harapott már meg kutya – engem már jó néhány megharapott élesben is, védőkar nélkül –, az nem a négyzetcentiméter per kilókon gondolkodik. Az az életéért harcol, vagy szentségel rendesen, és baromi módon fáj.

Ilyenkor minden más kimegy az ember fejéből, és nincs jelentősége a harapási erőnek. Ugyanolyan fájdalmas, ha egy malinois kap el, mint ha egy német juhászkutya.

Ha a 3 fajtáról beszélünk, a német juhásznál élesen szétválik a munka- és a show-vonal. Jellemző ez a belga és a holland juhászra is?

N. Z.: Emberek vagyunk, a belgajuhász-tartók egy része szintén az úgynevezett szép kutyákat részesíti előnyben, amivel nincs semmi gond. Ez ellen lehet küzdeni, meg harcolni, de ez így fog történni a későbbiek folyamán is. A malinois-nak talán az az egyik nagy előnye – ami nem tudom, meddig fog még tartani, lehet, hogy nem sokáig –, hogy ugyan el van különülve a két vonal, de a show-vonalakból is kiváló kutyákat lehet még kiválasztani. A német juhászkutyánál ez egy kicsit másként van. A holland juhásznál az én tudomásom szerint egyelőre egyáltalán nincs még ez a szétválás, mert talán őket még nem fedezték fel a show orientációjú tenyésztők és gazdák. Közöttük van legnagyobb arányban az a kutyatípus, amely teljes mértékben alkalmas a munkára. Az egy másik kérdés, amire nem tudok válaszolni, hogy a holland juhászt miért nem „kapták még fel” ez idáig, mint a másik két fajtát, és hogy mi lehet az oka annak, hogy a sportkutyások között is nagyon ritka a holland juhászok használata.

A német juhászokkal kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy rendkívül sok egészségügyi probléma terheli őket. Mennyire vannak jelen ezek a problémák a három fajtánál?

N. Z.: Azt kell mondanom, szomorúan, hogy terheltség szempontjából már eltűnőben van a különbség, ami tudom, elég meredeken hangzik. Egyre több a terhelt belga juhász is, arról nem is beszélve, hogy a sérülékenységük nagyobb, aminek egyszerű oka van: „beteg” módon gyorsak, nem óvják-védik magukat, ugranak, belecsattannak, futnak, mint az őrült, ezért nagyon sok sérülés éri őket. A német juhászkutya ilyen tekintetben egy kicsit „okosabb”, higgadtabb, nyugodtabb. Meglepő lesz, amit mondok, de az utóbbi időszakban sokkal kevesebb problémát látok, kialakult a felelős tenyésztőknek egy köre, akik kiemelten odafigyelnek az egészségre.