Szakértő mondja el, miért érdemes „néma parancsokat” is tanítani a kutyának

A kutyák rendkívül sok parancsot képesek megtanulni, de a verbális utasítások mellett nem árt, ha a kedvencünk vizuális jelzéseket is kap.

Az ebek képzése kapcsán rengeteg információ áll a rendelkezésre, és sok esetben nem könnyű feladat eligazodni a különféle tréningmódszerek rengetegében. A kedvenceket ugyanakkor fontos, hogy folyamatosan tanítsuk, és közben gazdiként mi is tanuljunk. Még ha nem is akarunk komolyabb engedelmességi képzésekre járni a kutyánkkal, az alapvető parancsok minden eb életében nélkülözhetetlenek. Hiszen bármennyire is nagy körültekintéssel sétálunk, nem tudhatjuk, mikor lehet szükségünk arra, hogy a kutyánk gondolkodás nélkül kövesse az utasításunkat. Az ebek tanítása kapcsán Sz. Látó Judit rehabilitációs kutyakiképző és kutya-gazdi mentál trénert kérdeztük. A következőkben elmondja, miért hasznosak a néma parancsok a kutyák esetében.

Úgy kell csinálni, hogy a kutya is értse

A kutyák folyamatosan olvasnak a testbeszédünkből. Állandóan figyelik a gazdit, és kutatások bizonyítják, hogy az arcizmunk legapróbb rezdüléseit is érzékelik. A nonverbális kommunikáció nagyon fontos a számukra, hiszen ők maguk is folyamatosan jelzéseket adnak nekünk a testbeszédükkel. Éppen ezért célszerű úgy tanítani a kutyát, hogy a verbális utasítás mellé van egy kézjel is

– mondja a szakértő.

Az „Állj!”például lehet a határozottan feltartott tenyér a kutya felé, a „Lábhoz!” pedig az, hogy magunk mellé mutatunk. A kutyák elképesztően gyorsan megtanulják, mi mit jelent, így a későbbiekben nem okoz majd az sem gondot, ha esetleg csendben kell a kedvencet utasítanod valamire.

Családi kutyák esetében a hétköznapokban nem mindig van lehetőségünk arra, hogy verbálisan jelezzük feléjük a kérésünket. Például ha egy fontos telefont intézünk, és az eb elkezd ugatni, nagyon jól jön, ha van arra egy kézjelünk, hogy befejezze a hangoskodást.

A hétköznapi életünket könnyítjük meg azzal, ha a kutyának kézjeleket is tanítunk.

Ne csak a fülével figyeljen

Sz. Látó Judit munkája során sokszor veszi észre azt a kutyáknál, hogy zavarja őket a sok beszéd. Gazdiként hajlamosak vagyunk arra, hogy rengeteget beszéljünk a kedvencünkhöz. A szakértő szerint nehézséget okozhat az állatnak az, hogy a nagy mennyiségű információból kibogozza, mi is az elvárás.

A képzések során sokszor csinálunk olyan hang nélküli gyakorlatokat, amik segítenek abban, hogy a gazdi és a kutya egymásra hangolódjon. Ha testbeszéddel is a kutya tudtára adjuk, mit szeretnénk, a teljes kommunikációnkat finomabbra tudjuk hangolni.

A tréner szerint az is gyakran felmerülő probléma, hogy ha a kutya megszokja, hogy csak verbálisan történik a kommunikáció, így egy idő után csak a fülével figyel a gazdára; például amikor a séta során az eb előre megy, esetleg húzza a pórázt, és csak akkor néz hátra, amikor a gazdi erélyesebben rászól. Ám a kutya a társunk, ezért fontos, hogy a kettőnk közti kommunikáció is ezen a szövetségen alapuljon.

Amikor a kutyával vagyunk, az egyik szemünk mindig a kutyán kell, hogy legyen. Természetesen nem kell görcsösen pásztázni a környezetet a potenciális veszélyforrások után kutatva, de figyelni kell. És ugyanígy a kutyát is meg kell tanítani arra, hogy a fél szeme rajtunk legyen.

Fő a következetesség

A kutya képzése során – bármilyen új készség elsajátításáról is legyen szó – nélkülözhetetlen, hogy mindegyik, az állattal gyakran foglalkozó ember ugyanúgy kommunikáljon vele. Sz. Látó Judit tapasztalata szerint gyakran összezavarja a kutyát az, amikor az egyik gazdi így csinálja, a másik családtag pedig úgy. A kutyák életében rendkívül fontos a rutin és a kiszámíthatóság, ez pedig érvényes a velük történő kommunikációra is.

A későbbiekben is jól jöhet

A nonverbális kommunikáció begyakorlása abban az esetben is nagy segítség, ha a kutya a korából fakadóan vagy valamilyen betegség következtében elveszíti a hallását. Ilyenkor a verbális parancsoknak búcsút inthetünk, ha azonban a kézjeleket is ismeri az állat, nem lesz probléma.