10 belevaló munkakutya: ezeket a fajtákat határozott céllal tenyészették ki

Már a legelején kiemeljük, hogy a lista természetesen a teljesség igénye nélkül készült, hiszen több tucat olyan fantasztikus munkakutyát fel tudnánk itt sorakoztatni, amelyek elképesztő körülmények között bizonyítottak az idők során.

Ma igyekeztünk különlegesebb fajtákat elhozni, valamint olyan ebeket, amelyekről nem biztos, hogy mindenki tudja, milyen célra lettek eredetileg kitenyésztve. Következzenek a munkakutyák!

Munkakutyák a világ körül

1.) Német dog

Amíg nem volt szerencséd találkozni személyesen is egy német doggal, nem tudod pontosan, hogy mit is értünk a gyengéd óriás kifejezés alatt. Ősei időszámításunk előtt 2000–3000 évvel ezelőtt is léteztek már. Részt vettek az ókori Rómában dúló háborúkban, valamint a II. világháború csatáiból is kivették a részüket harcias jellemük és fejlett vadászösztönük miatt. Később a nemesi származásúak mellett olyan nagyvadakra vadásztak, mint például a vaddisznó, de őrkutyaként is helyt kellett állniuk. Ahogy a vadászati szokások átalakultak, úgy vált a fajtából státuszszimbólum, majd családi kedvenc.

2.) Német pincser

A német pincser hazájának egyik legrégebbi fajtája. Feltételezhetően a törpe pincsernek és a dobermannak is az ősatyja volt, mondhatjuk, hogy a pincserek prototípusa. Pontos eredete a történelem homályába vész, de gyanítható, hogy őseit, amelyek sima vagy durva szőrzettel rendelkeztek, patkányvadászatra tenyészették ki. Valamint, ahogy egykor a dalmaták, ők is futottak a kocsik mellett, hogy az úton védjék a rakományt, a felszerelést, a lovakat és az utasokat. A durva szőrű kutyákból a schnauzerek fejlődtek ki, a sima szőrűekből pedig a pincserek. A II. világháború utáni években szinte teljes eltűnt, Werner Jung egyetlen szabvány méretű állatból és négy szokatlanul nagy, törpe pincserből rekonstruálta a fajtát. Sajnos ma is veszélyeztetett.

3.) Chinook

Arthur Walden alkotta meg a chinookot, miután az 1800-as évek végén New Hampshire-ből Alaszkába utazott az aranyláz tetőpontján. Olyan amerikai szánhúzó kutyát szeretett volna létrehozni, amely elképesztő mértékű erővel, kitartással és gyorsasággal rendelkezik, de mégis barátságos és gyengéd természete van. Miután Walden nehéz időkön ment keresztül, a fajta egyedszáma olyannyira megcsappant, hogy a kihalás szélére kerültek – 1965-ben a legritkább kutyafajtaként ismerték el. A chinook rajongói lassan, de biztosan élesztették újra a fajtát, így 2013-ban csatlakozhatott a munkacsoporthoz az AKC nyilvántartásában. (Az FCI egyelőre nem ismeri el.)

4.) Boerboel

A boerboel kialakulása a 18. századra tehető, eredetileg a dél-afrikai holland telepesek farmjain alkalmazták a terület és az állatállomány védelmére. Az afrikai vadon félelmetes ragadozói ellen (oroszlánok, páviánok stb.) csak a legrátermettebb kutyák voltak képesek sikeresen fellépni, így a fajta példányai a mai napig kiemelkedőek munkájukban. Mivel azonban a fajtát elsősorban a család védelmére hozták létre, ezek az ebek valójában érzékenyek és engedelmesek azokkal szemben, akiket szeretnek. Bár az tény, hogy nem valók bárkinek, manapság már sikeresen alkalmazzák őket terápiás kutyaként is, főképp gyerekekkel való munkára.

5.) Akita inu

Ezt a méltóságteljes és bátor japán fajtát a 17. században alakították ki, főként vadászatra. Az akiták híresek kivételes munkabírásukról. Falkában dolgoztak, és olyan nagyvadakat ejtettek el velük, mint például a vaddisznó, a szarvas vagy a félelmetes usszuri barna medve. Ebben a minőségben olyan nagyra értékelték, hogy csak a császári család és udvara birtokolhatta őket.

6.) Óriás schnauzer

A közép schnauzer nagyobb és erősebb változatát, az óriás schnauzert a bajor Alpokban fejlesztették ki valamikor az 1800-as évek közepén. Ezek az ebek a farmról a piacra terelték a szarvasmarhákat és a sertéseket, de kocsikat is húztak, valamint félelmetes őrzőkutyákként is használták őket mind a gazdák, a kereskedők és a fogadósok. Az idők során feladataik folyamatosan apadtak, így munkanélkülivé váltak, ám a II. világháborúban új típusú karrierre tettek szert. Nyomozó és katonai, valamint keresőkutyaként teljesítettek szolgálatot.

7.) Anatóliai juhászkutya

Az anatóliai juhászkutya a mai Törökország területéről származik (Anatólia Törökország ázsiai részén lévő félsziget), ősei egykor vadászkutyák voltak. Idővel a fajta egyre inkább őrző-védővé, nyájőrzővé, juhászkutyává formálódott. Képes szinte teljes mértékben emberi felügyelet nélkül dolgozni, szembeszáll még a farkassal, medvével, sakállal is. Sokáig csak szülőhelyén lehetett vele találkozni, ahol igen nagy becsben tartották. Még ma is állományban lévő munkakutyáról van szó; véd juhokat, kecskéket, struccokat, lámákat is. Gyakran emlegetik kangalként is; míg az FCI és az AKC egyazon fajtának tekinti a kangalt és az anatóliai juhászkutyát, addig a United Kennel Club két külön fajtaként kezeli.

8.) Leonbergi

A munkacsoport más kutyáitól eltérően a leonbergit elsősorban társnak fejlesztették ki. Heinrich Essig kutyatenyésztő célja az volt, hogy megalkossa a Leonberg zászlajában szereplő oroszlánt egy kutya formájában. A fajta nagyon hamar elterjedt a nemesek és az uralkodók körében, szinte azonnal az arisztokrácia státuszszimbólumává vált. Időközben azonban az is kiderült, hogy ezek a kutyák a farmokon, legelőkön és vízpartokon is kiválóan teljesítettek, és csodálatos erejüknek köszönhetően a szekereket is elhúzták.

9.) Nápolyi masztiff

Ez a különösen ráncos, elsőre megfélemlítő külsejű fajta egészen időszámításunk előtt 700-ig nyúlik vissza a történelemben – ősei harci és őrkutyaként szolgáltak a Római Birodalom idején. A fajta ma ismert formáját Dél-Olaszországban, Nápoly környékén alakították ki, innen kapta a nevét is. A nápolyi tenyésztők egy hatalmas méretű, nehéz, laza bőrű kutyát hoztak létre, amely megvédi őket támadás esetén. (A laza bőr azért fontos, mert ha a kutyát éri támadás, a bőrredők felfogják ezeket anélkül, hogy a harapás például húst, szerveket vagy csontokat érne.) De egyben olyan kutyát is szerettek volna, aki hűséges és szereti a családtagjait. A nápolyi masztiffok meglehetősen nagyok, és éppoly kedvesek, mint amennyire nyálasak.

10.) Orosz fekete terrier

A nagy testű és rendkívül erős orosz fekete terrier ismert bátorságáról, magabiztosságáról és intelligenciájáról. Az 1930-as években alakult meg a Vörös Csillag Kennel egy Moszkva melletti titkos helyen, ahol tudósokból és tenyésztőkből álló csapat dolgozott együtt azért, hogy létrehozzák a tökéletes munkakutyát. Egy fáradhatatlan ebet, amely segíthet ellenőrizni Oroszország végtelen határait, és visszatartani a sztálini fogolytáborok túszait. Számos nehézséggel kerültek szembe az évek alatt; a program a II. világháború után lendült fel igazán, amikor minőségi tenyészállomány került a háborús zsákmányok között Oroszországba a legyőzött Németországból. Az eredmény az orosz fekete terrier lett. A kutyákat sikeresen alkalmazták határátkelőhelyeken, távoli börtönökben és katonai létesítményekben. Az 1950-es évek közepére, amikor a sztálini munkatáborok bezárásával csökkent a szükséges kutyák száma, a hadsereg elkezdte értékesíteni a fölösleges almokat hobbitenyésztőknek és kiállítóknak.