Moszkva kóbor kutyái még a metrót is megtanulták használni

A legtöbbünk a tömegközlekedésre szükséges rosszként tekint, azonban Moszkva metrókutyái egészen másként vannak ezzel; ezek a négylábúak megtanulták használni az orosz főváros föld alatti metróhálózatait. Ám ami még ennél is figyelemre méltóbb, hogy úgy tűnik, tudják is, hová tartanak.

Moszkva körülbelül 35 000 kóbor kutyája közül sok rendszeresen utazik a város metróhálózatát igénybe véve. Úgy tűnik, ezek a kutyák képesek azonosítani, hogy melyik szerelvényre szálljanak fel, és hol szálljanak le. Úgy látszik, hogy felismerik azokat az embereket is, akik jutalomfalattal vagy egy kis simogatással kedveskednek nekik. Ezek mellett pedig lenyűgöző képességet mutatnak arra, hogy megbirkózzanak a zsúfolt metró zajával és nyüzsgésével. Cikkünkből megtudhatod, hogy a kutyák hogyan használják ki a metró nyújtotta lehetőségeket.

Hogyan kerültek kutyák a moszkvai metróhálózatokba?

A szovjet időszakban a kóbor kutyák – akiket a forradalom előtti, sőt az ősi orosz falkák közvetlen leszármazottainak tartottak – populációját szigorúan szabályozták. „Gyakorlatilag léteztek csapatok, amelyek az emberek kérésére elpusztították az állatokat. Csak a legcsendesebbek maradtak életben” – magyarázta Andrej Neuronov állatpszichológiával és viselkedéssel foglalkozó szakértő a New Yorkernek. A kóbor kutyákból néha szőrmés sapkák készültek, vagy tudományos kísérletekben használták őket.

„Akkoriban egyáltalán nem voltak még kutyák a metróban. A peresztrojka kezdetekor senkinek nem volt ideje a kutyákkal foglalkozni. A szovjet idők szabályozásainak megszűnésével a kutyák számára azonban eljött a szabadság. A 90-es években, miután az olajpénz megérkezett Oroszországba, az életszínvonal javult” – folytatta. A nagyobb jólét több szemetet jelentett, ami több élelmet biztosított a kutyáknak is. A körülményeknek ezen kombinációja lehetőséget adott a kóborpopuláció növekedésére és komplexebb túlélési stratégiák kifejlesztésére.

A hideg orosz telek során a kutyák elkezdtek a föld alá költözni. Először a metróállomásokhoz vezető alagutakat fedezték fel, majd miután elsajátították a mozgólépcsők használatát, a város felszínéhez viszonylag közel lévő állomásokon is otthon érezték magukat. Végül eljutottak a legmélyebb állomásokig, a város szívébe. Ahelyett, hogy elüldözték volna ezeket az ebeket, a metró dolgozói etették őket. Az utasok is kedvesek voltak velük: ha egy fáradt kutya elaludt egy állomás közepén, inkább kikerülték, hogy ne ébresszék fel.

Többféle metrókutya is létezik

Neuronov szerint háromféle metrókutyát különböztethetünk meg. Azokat a kutyákat, akik a metróban élnek, de nem utaznak; azokat, akik rövid távolságokra használják a metrót a gyaloglás helyett; és a vállalkozó szelleműeket, akik egész nap oda-vissza utaznak kéregetve. Ez utóbbi kutyák hosszú utakat tesznek meg, és az utasoktól csemegéket vagy gyengédséget kéregetnek. (A gyengédséget kereső kutyák különösen hajlamosak odamenni a nagy bevásárlótáskákat cipelő, 40 év feletti nőkhöz.)

Neuronov egy Vörös Vonalon végzett tanulmányának eredményei szerint pedig néhány kutya pusztán szórakozásból száll fel a szerelvényekre. „Akárcsak az emberi társadalomban, vannak kutyák, akik hajlamosak új helyeket felfedezni.”

Hogyan sajátították el a moszkvai kóbor kutyák ezt a viselkedést?

Nos, a kutyák több ezer éven át együtt fejlődtek az emberekkel, ezt mind jól tudjuk. Ez  alatt az idő alatt képessé váltak arra, hogy felismerjék, továbbá reagáljanak a fizikai és érzelmi jelzéseinkre. Miközben a legtöbb állat nehezen értelmezi más fajok társas jelzéseit, a kutyák kivételesen ügyesen reagálnak az emberi viselkedésre. Ez részben magyarázatot ad arra, hogyan tudják a moszkvai metrókutyák eldönteni, hogy kit közelítsenek meg, és kit kerüljenek el.

Ezek a társas készségek erősen utalnak a konvergens evolúcióra a kutyák és az emberek között. Ez akkor fordul elő, amikor különböző fajok hasonló tulajdonságokat fejlesztenek ki, miközben egy közös környezethez alkalmazkodnak. Így a metrókutyák képességei akár arra is utalhatnak, hogy olyan megküzdési mechanizmusokat fejlesztettek ki, amelyek hasonlóak emberi utastársaikéhoz.

A moszkvai kóbor kutyákat azonban egy még erősebb motiváció hajtja afelé, hogy a metróhálózatot használják. A kutyák pozitív asszociációk révén tanulnak – ez képezi alapját a jutalmazáson alapuló módszereknek is, amelyeket az ebek kiképzéséhez használunk. Valószínűnek tűnik, hogy a metrókutyák a föld alatti rendszert a meleggel és az étellel társítják. Így újra és újra visszatérnek, hasonlóan ahhoz a házi kedvenchez, amely többször is vacsorát zsákmányol a konyhapultról. A metrókutyák számára az élelem és a menedék valószínűleg megéri a negatív élmények kockázatát is, például, hogy elkergetik vagy bántják őket, és hogy a zaj meg a tömeg állandó.

Hogyan tájékozódnak a kutyák a moszkvai metró rendszereiben?

Mivel a kutyák orra lényegesen érzékenyebb a miénknél, lehetséges, hogy az illatok alapján választják ki, melyik állomáson szálljanak le. Azonban a kutatások azt sugallják, hogy a kutyák gyakran több érzékszervi jelet használnak az eligazodáshoz, vagyis nem csupán a szaglásukra hagyatkoznak.

Feltehetőleg a metrókutyák számos jelzést figyelembe vesznek, például az illatokat, a világítást, az utasok mozgását, sőt, talán még konkrét embereket is. Felvetették azt is, hogy a kutyák az állomásokat név szerint ismerik meg azáltal, hogy hallgatják a hangosbemondót, ami szintén elképzelhető, ugyanis tudjuk, hogy a kutyák több száz szót is képesek megtanulni. Ebben az esetben azonban nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban ismerik az egyes állomások nevét, vagy egyszerűen csak néhányat közülük az étellel társítanak.

Hogyan képesek időzíteni az utazásaikat?

Ez egy fogós kérdés, mert nehéz bizonyítani, hogy a kutyák egyáltalán képesek felfogni az idő fogalmát. A jelenlegi kutatások azt sejtetik, hogy az ebek az idő múlását egészen másképp érzékelik, mint mi. Mégis, sok állat a rutinszerűségből profitál, ami alól a kutyák sem kivételek. Moszkva metrójának rendszeres eseményei – az üzletek nyitása és zárása, a csúcsforgalom, valamint a rendszer éjszakai leállása – segíthetik őket az utazásaik során. A négylábúak valószínűleg ezeket a rutinszerű eseményeket pozitív élményekkel társítják, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy házi kedvenc izgatottá válik, amikor meghallja a gazdája autójának hangját, amint az munka után befordul a kocsifelhajtóra.

Moszkva metrókutyái rendkívül érdekes példái annak, hogyan képes ez a faj alkalmazkodni egy ember által, emberek számára épített világhoz. Ha megértjük, hogyan reagálnak a változó emberi világra, segíthet jobban megismerni őket, és általuk önmagunkat is.