A morcos kutyák intelligensebbek? Magyar kutatók vizsgálták a kérdést

Vannak kutyák, akiket szinte le se lehet állítani. Mindig, mindenkinek örülnek, puszikat osztanak és csóválják a farkukat. Az ebek másik tábora kicsit visszahúzódóbb, magának való egyed, aki csak családjának kedveskedik. Melyikük tanul gyorsabban?

Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói, Dr. Pongrácz Péter, Rieger Gabriella és Vékony Kata vetették össze a morcos ebeket barátságosabb fajtársaikkal. Ugyanis a kutyák szociális viselkedése jelentős mértékben eltérő. Míg egyesek rendkívül barátságos, vidám, örökmozgó kutyusok, mások inkább visszahúzódóak, olykor hajlamosan figyelmen kívül hagyni gazdájukat, illetve annak kéréseit. Gyakran megugatják a járókelőket vagy éppen odakapnak, ha nekik nincs kedvük a napi fésüléshez. Fontos azonban leszögezni, hogy nem agresszív ebekről van szó. Ezek a kutyák ugyanúgy szeretik gazdáikat, mint barátságosabb társaik, csak éppen nem mindig mutatják ki. Ezt a vizsgálatok is igazolták, hiszen a morcos ebek nagymértékben figyeltek gazdáikra a feladatok elvégzése során.

Hogyan zajlottak a vizsgálatok?

A kutyák jelentős egyéni változékonyságot mutatnak a társadalmi tanulási feladatokban. Az ezzel járó egyik tényező az ebek társadalmi rangja. De egyelőre egyetlen tanulmány sem vizsgálta a kutya-tulajdonos kapcsolat szerepét ebben a témában. Ezért a szakemberek a teszteket erre a témakörre is kiterjesztették. A kutatók megvizsgálták, hogy a viselkedésproblémákra összpontosítva ez a kapcsolat hogyan befolyásolhatja a gazda és az idegenektől származó társadalmi tanulást.

Egy kérdőív és két viselkedésteszt segítségével értékelték a kutyák gazdáikkal való viszonyát. A kérdőívből a kutatók megtudhatták, morcos vagy vidám kedvencről van-e szó. A második feladatban a gazdának el kellett vennie kutyájától annak csontját, illetve oldalára fordítania az ebet. A kutatók azt vizsgálták, mennyire egyszerű vagy éppen nehézkes feladat ez a tulajdonosnak, mennyire védelmezi az állat a csontját, és mennyire nagy kihívás az oldalára fektetni a kutyát.

A harmadik feladatban egy V alakú kerítést állítottak fel, melynek csücskében volt a jutalom. A kutyáknak meg kellett kerülni a kerítést ahhoz, hogy megkaphassák a finomságot. Az első csoportnak önállóan kellett megoldania a feladatot, a másodiknak a gazda útmutatásaira kellett hagyatkoznia, míg a harmadik csoportnak idegenek mutatták meg a megoldást.

Dr. Pongrácz Péter az Indexnek nyilatkozott a kutatásról:

„A V alakú kerítéses feladatnál észleltük, hogy demonstráció nélkül mindegyik kutyának nehezen ment a jutalom megszerzése: ahhoz, hogy megkaparintsák a jutalmat, egy darabig el kellett távolodniuk az ajándéktól. Az önálló feladatmegoldásnál tehát nem számított, hogy mennyire morcos az eb, mindegyik kutya ügyetlen volt. Különbséget akkor érzékeltünk, amikor szociális helyzetbe kényszerült a kutya, vagyis egy demonstrátor (gazda vagy idegen) megmutatta neki a jutalomhoz vezető utat. És most jön a lényeg: minél morcosabb volt a kutya, annál sikeresebben oldotta meg a feladatot, de csak egy idegen demonstrátor útmutatása után. A gazda példáját követve ugyanis mindegyik kutya egyformán reagált.”

A morcos kutyák jobban teljesítettek

Vagyis ismeretlen demonstrátor esetén azok az ebek, akik magasabb pontszámot értek el az agresszióval és az önérvényesítéssel kapcsolatos tulajdonságokat vizsgáló gyakorlatokban, jobban, gyorsabban tanultak az embertől. De azok is jobban teljesítettek, akiknek alacsony a birtoklási pontszámuk. A figyelmi problémákkal és az aktivitással kapcsolatos vonások nem befolyásolták a teljesítményt, de a túlságosan aktív kutyák ritkábban tekintettek vissza a tulajdonosra az egyéni problémamegoldási feladatok során.

Tehát a gazda olyan szinten meghatározó személy a kutya életében, hogy nem számít, mennyire morcos személyiség. A kutatásból kiderült, hogy az ilyen ebek jobban átgondolják az elvégzendő feladatot, ezáltal sikeresebben oldják meg azokat.

„Egy másik kutatásban a hierarchiát vizsgáltuk. Felmértük, hogy melyik kutya az alárendelt, melyik a domináns, majd velük is elvégeztük a kerítéses feladatot: az eredmény nem függött a rangbéli viszonyoktól, ha a kutyáknak önállóan kellett próbálkozniuk. Ezzel szemben nagyon különböző volt az állatok szociális tanulási képessége, amikor demonstrátorral mentek végig a pályán. Az alárendelt kutyák akkor oldották meg jól a feladatot, ha egy másik kutya mutatta meg nekik az utat, viszont az emberi útmutatást ennél kevésbé értették meg. A domináns egyedek nem tanultak a többi kutyától, sokkal inkább mérvadó volt nekik az ember példája. Azt is vizsgáljuk, hogy a gazda viselkedése mennyiben járul hozzá az állatok viselkedéséhez. Tény, hogy a nem konzekvens gazdának könnyen hisztissé válhat a kutyája.” – mondta Dr. Pongrácz Péter az Indexnek.

(Képek: Getty Images Hungary)