Mongol pásztorkutya: az eb, akinek a lelke emberként tér vissza

Az egyik legősibb kutyafajta a mongol pásztorok és a tibeti szerzetesek hű védelmezője már 3000 éve. Különleges kutyának tekintik és rendkívüli tisztelet övezi ezt az óriást.

Ezt a lenyűgöző ebet több néven emlegetik. Mongol pásztor- vagy juhászkutyának, a hunok kutyájának, de a mongolok bankharnak, bavgarnak is hívják. Erről a népcsoportról tudni kell, hogy sokszor adtak különleges, spirituális neveket a kutyáknak. A nomádok napjainkban is neveznek el róluk gyermekeket. A bankhar jelentése gazdag vagy nagyfejű, a bavgaré pedig medve. Mindkettő nagyon jól kifejezi, milyen hatalmas ez a fajta, aki mai napig lenyűgöző védelmező és hűséges társ is egyben, de sajnos egyre ritkább. Hogy mennyire tisztelik az állatot, azt az is mutatja, hogy rengeteg vallásos festmény, vers, több monda és mítosz szól róla.

A fajta, aki majdnem kihalt

Az 1920-as évektől a szovjet megszállás után annyira megcsappant a fajtaállomány, hogy szinte semmi nem maradt belőle. Moszkvában egyébként a legnagyobb példányokból kabátot készítettek. A nomádok nem tudták kutyák nélkül megvédeni állataikat. Erre figyelt fel Bruce Elfström, természetimádó biológus és felfedező, amikor egy filmforgatás miatt Mongóliába utazott. Egyik éjjel a faluban, ahol tartózkodott, a farkasok 17 lovat és 30 egyéb haszonállatot ragadtak el. Azon gondolkozott: hogy történhet meg, hogy egyetlen éjszaka alatt az emberek ennyi mindent elveszítenek? Vajon miért nem védekeznek? Ekkor talált rá a válaszra; a bankhar, aki korábban a védelmüket szolgálta, lényegében szinte teljesen eltűnt.

Bruce-t nem hagyta nyugodni a tény, hogy egy ilyen csodálatos élőlény a kihalás szélére került, ezért létrehozta a Mongolian Bankhar Dog Projectet. Mongólia-szerte gyűjtöttek kutyákat, akiktől DNS mintát vettek, hogy elkerüljék a beltenyészetet, valamint megbizonyosodjanak arról, az állat biztosan az ősi fajtához tartozik. A sikeres alomból származó kölyköket hatalmas kennelekbe tették, ahol a birkákkal együtt nevelkedtek, hogy először megszokják azokat, később pedig védelmezzék őket. Amint elérték a megfelelő kort, a növendékek nomád családokhoz kerültek, és életük végéig hűségesen őrizték a rájuk bízott nyájat. A statisztikák alapján a bankhar 80-100%-os védelmet nyújt a ragadozók ellen.

A beavatás

A névadási ceremónia a nomád családoknál a mai napig fontos esemény. Amikor új kölyök kerül a ház népéhez, egy selyemből készült szalagot kötnek a nyakába, ami azt jelképezi, hogy mostantól közéjük tartozik, egy családdá válnak. Aztán egy gyermek halkan elsuttogja a kutya nevét annak fülébe, hogy a gonosz szellemek ne hallhassák. Más háziállatoknak egyáltalán nem adnak nevet. A beavatás végeztével a bankhar a család őrzőjévé válik.

Nagyon büszkék a fajtára, a kölyökkutyák rendszerint a gyermekekkel együtt nőnek fel, hogy minél korábban beilleszkedjenek a család életébe. Nagyobb korukban a mezőn őrzik a nyájat, ahol nagy szükségük van erejükre és bátorságukra a zord körülmények közepette.

Az alábbi angol nyelvű videóban megtekintheted, hogyan is zajlik ez az ősi, gyönyörű szertartás:

A kutya, akinek a lelke emberként tér vissza

Egy ősi mongol történet szerint a kutyát halála után egy dombtetőn kell eltemetni, hogy az emberek ne taposhassanak rajta, és a magasban közelebb kerülhessen az istenekhez. Úgy hiszik, ha egy kutya meghal, emberként születik újjá, az ember pedig kutyaként. Ezért a bankhar farkát a temetés előtt csonkolják, hogy a gyermek farok nélkül születhessen a világra. Azonban nem minden kutya érkezik vissza emberként, csupán az, akinek a lelke készen áll rá. A gyönyörű hagyományból is látszik, mekkora tisztelet övezi ezt a hatalmas védelmezőt. Nem véletlen tehát, hogy a mongol emberek a bankhart tekintik A kutyának.

A tibeti masztiff és a bankhar

Sokan úgy vélik, a két fajta azonos, és a modern változatot hívják tibeti masztiffnak, míg régebbi munkakutyákat mongol pásztorkutyának. A szakértők szerint azonban a két kutya eltérő genetikával rendelkezik, azonban gyakran keverednek, így félő, hogy az eredeti bankhar hamarosan el fog tűnni.

Nyugaton a tibeti masztiffnál fontos szempont, hogy minél nagyobb és szőrösebb legyen az állat. Kínában mára már státuszszimbólummá vált, a leggazdagabb emberek tibeti masztiffot vásárolnak, igen borsos áron. Míg a bankhar esetében nem fontos a külsőség, csupán az, hogy védelmezze a portát.

(Képek: Getty Images Hungary)