Magyar tenyésztésű kutya a mondioring világbajnokság nyertese, méghozzá soha nem látott pontelőnnyel

Október elején, a spanyolországi Gorlizban került sor a mondioring világbajnokságra, amit egy Mexx nevű malinois nyert meg.

Kevesen figyeltek fel arra és tudnak róla egyáltalán, hogy a világbajnok egy magyar tenyésztő kenneljéből került ki, így ezt a győzelmet tekinthetjük részben magyar kutyás sikernek is. Séra Istvánnal, kutyás trénerrel és a szóban forgó malinois kennel magyar tulajdonosával beszélgettünk.

AÉK: Kedves István, a közelmúltban az egyik tőled származó kutya olyan sikert ért el, ami a hazai kutyás társadalom számára kiemelten érdekes lehet, és amiről kevesen tudnak Magyarországon. Mi is történt pontosan?

SI: Most október elején, Gorlizban, egy általam tenyésztett kutya, Agar le Prometteur, hívónevén Mexx, a hármas, tehát legnehezebb kategóriában megnyerte az FCI mondioring világbajnokságot. Amit emellett fontos megemlítenem, hogy ezzel a győzelemmel 3 rekord is megdőlt: a sport történetében fiatalabb kutya még nem nyert a legmagasabb kategóriában, ráadásul a valaha elért legnagyobb pontkülönbséggel. Első (A) almos tenyésztőnek, sem pedig magyar tenyésztőnek eddig ez a siker ilyen formában még nem jött össze. Az ő pontszáma 371 volt a lehetséges 400-ból, a második helyezett pedig 327,5 pontot ért el. Ezt a pontkülönbséget az első és a második helyezett között nevezhetjük idézőjelben egyfajta új dimenziónak is, hiszen az első és második pontszáma közötti érték általában és jellemzően 10 pont alatti.

AÉK: Itthon, Magyarországon sok népszerű kutyás sport létezik, de a mondioring talán a kevésbe ismertek és népszerűek közé tartozik. Mit érdemes tudni erről a kutyás sportról, mi is ez tulajdonképpen?

SI: A mondioring egy sikeres kísérlet volt arra, hogy a francia és belga területeken létező és széles körben elterjedt ring sportokból létrehozzanak egyfajta alapsportot. Így ez egy nagyon kemény és összetett FCI által hivatalossá tett kutyás sporttá vált, ami egyre népszerűbbé válik a világon, az utóbbi időben például az Egyesült Államokban is. Magát a mondioringet nevezhetjük egyfajta őrző-védő sportnak, aminek 3 fő területe van: léteznek az engedelmességi gyakorlatok, vannak az ugrások és a keresések, valamint harmadikként a magas szintű őrző-védő rész. A munka során a kutyákat általában minden típusú zavaró „tényezőkkel” szembesítik. Tulajdonképpen maga a pálya felépítése is egyfajta meglepetés a résztvevők számára, akik ezt soha nem ismerik a versenyek előtt.

Ami gazán különlegessé teszi ezt a sportot az az, hogy a részterületekre különböző típusú kutyák lennének igazán optimálisak. Így a résztvevőknek egy teljeskörű alkalmasságot kell bemutatniuk. A kutyáknak egyszerre kell nagyfokú megfelelést mutatni a gazdák felé, pontosan dolgozniuk és igen kemény őrző-védő feladatokat is megoldaniuk. Egy magasan képzett mondioringes kutyának egyszerre kell egy nagyon sok zavaró körülménnyel teli környezetben pontos, fegyelmezett és sokrétű engedelmes munkát mutatnia, ugyanakkor és ugyanilyen körülmények között az összes FCI sport közül a kutyára legnagyobb terhelést jelentő és nagyon magas technikai felkészültséget igénylő, terjedelmes őrző-védő feladatkörnek kell megfelelnie.

A mondioringben az összes gyakorlatot egyben kell bemutatni versenyen. Nincsenek a különböző feladatkörök (őrző-védő és engedelmes gyakorlatok, illetve ugrások és keresési gyakorlatok) külön versenyeseményként szeparálva. A legmagasabb, hármas kategóriában, mondioringben egy kutya 45-50 percet is versenyzik és egész végig nagyon gyors és tiszta ösztönváltásokat kell teljes kontroll alatt mutatnia. Az egész munkát ebben a szellemben teljesítenie.

AÉK: Vegyünk egy példát. Miben tér el egy mondioring pálya egy „normál” őrző-védő munkában használt pályától?

SI: A pályák sokban különböznek például az IGP sportban használt pályáktól, hiszen direkt módon tele vannak zavaró tárgyakkal, ami sokban csökkentheti a kutyák koncentrációs képességeit. Például nylon szalagok, nagy tereptárgyak, váratlan hangok, ember alakok különböző helyzetekben és váratlan helyeken. A mostani világbajnokságon például 5 hajót vittek fel a pályára és időnként bálna hangok szóltak a háttérben, de mellett is egy rendkívül nehéz pályát állítottak össze a szervezők.

A fektetést és helyben maradást például úgy kellett teljesíteni hiba nélkül, hogy egy 40-45 fokban döntött felületre kellett a kutyát helyben maradásara bírni, úgy, hogy a két hátsó lába egy vastag, nagy csomót tartalmazó kötélen helyezkedett el. Ráadásul a megdöntött pallót alulról egy szerkezettel időnként rezgették, két oldalán pedig füst generátorok működtek. Ebben a sportban, ha két könyök elhagyja a fekvőhelyet, a gyakorlat 0 pontosnak minősül. Talán ez a példa képet ad arról, hogy a mondioringben mit kell egy kutyának teljesítenie és milyen körülmények között.

AÉK: Ezt a kutyát, aki megnyerte a világbajnokságot te tenyésztetted. Te is készítetted fel a versenyre?

SI: Nem én készítettem fel a versenyre Mexx-et, és nem is én versenyeztem vele, hanem Anel Dzafic, egy rendkívül tehetséges, Ausztriában élő, bosznia-hercegovinai származású sportoló. A kiválasztási és felépítési munka egy nagyon komoly csapatmunka volt, és ez vezetett ehhez a kiemelkedő sikerhez. Nekem a kutyához tenyésztői közöm van, a kutya magyar papírokkal, a MEOESZ keretein belül lett tenyésztve, ilyen értelemben a győzelmet tekinthetjük egy magyar kutyás sikertörténetnek is.