Modern Mauglik: 5 különleges ember, akiket kutyák neveltek fel

Ugyan a gondatlan szülők lemondtak róluk, a hűséges ebeknek köszönhetően túlélték viszontagságos gyermekkorukat, és legtöbben sikeresen beilleszkedtek a társadalomba.

Egy gyermek első évei kritikusnak számítanak a nyelvtanulás és a társas kapcsolatok kialakításának szempontjából. Ha ezek az impulzusok hiányoznak, vagy teljesen mást tanul a kicsi ebben az időszakban, az véglegesen rányomhatja a bélyegét a felnőttkorára. Ugyanezzel a problémával néztek szembe cikkünk szereplői is.

Farkas Bertalan István

1994-ben megdöbbentő történet járta be a hazai sajtót. Egy négyéves kisfiú, aki addigi élete nagy részét az ólban, kertben, kutyák között töltötte, a magyar Maugliként vált ismertté.

“Nem foglalkoztak vele. Amit a kutya evett, azt ette ő is, beszélni nem tudott.” – mesélte Berciről nevelőanyja, Farkas Istvánné. Ugyan városi legendák keringtek arról, hogy Farkas Berci, a híres űrhajós névrokona eleinte ugatott és négy lábon járt, közeli ismerősei elmondása alapján ez csak a fantázia szüleménye.

A magyar média utoljára a 2010-es évek elején foglalkozott a fiú történetével, aki egy interjúban mesélt arról, hogy bár sokan lenézték őt, és nehezére esett a kapcsolatépítés, ő bizakodva tekintett a jövőre. Családról, barátokról, szerelemről és biztos munkahelyről álmodott akkoriban. Reméljük, azóta minél több célját sikerült megvalósítania.

Oxana Malaya

Az egyébként egészségesen született ukrán kislány nagyjából hároméves korában kényszerült arra, hogy alkoholista szüleitől elzártan, a kutyák között éljen. Hét és fél éves volt, mikor a gyermekvédelmi hatóság munkatársai rátaláltak a Nova Blahovishchenka nevű kistelepülésen.

Bár a ház kutyáit láncra verve tartották, ők minden erejükkel próbálták megvédeni a kislányt a “betolakodóktól” – teljes értékű falkatagként, sajátjukként tekintettek rá.

Oxana akkoriban teljesen úgy viselkedett, mint egy kutya. Megmentői egy szellemileg visszamaradottak számára fenntartott intézetbe vitték, ahol az évekig tartó speciális terápiának köszönhetően megtanult felegyenesedve járni, beszélni, és embertársaival érintkezni. Felnőttkorára teljesen elhagyta az ebszerű viselkedést, érthetően, folyékonyan kezdett kommunikálni, illetve állatgondozóként munkát is kapott egy gazdaságban.

Natasa Mihajlova

Az akkor ötéves Natasát a szibériai Csitában találta meg a helyi rendőrség 2009-ben. Életkörülményei borzasztóak voltak, huszonéves szülei nem viselték gondját, emiatt később le is tartóztatták őket. A kislány a család macskáival és kutyáival lakott egy mocskos, fűtetlen háromszobás lakásban, melyből egészen addig ki sem engedték. Megmentői egy rehabilitációs központban helyezték el, ahol teljesen le voltak döbbenve viselkedése láttán.

Négy lábon járt, ugatott, ráugrott az emberekre, kutyaként lefetyelte az ételt a tányérról. Bár megállapították hogy szellemileg nem visszamaradott, a hosszú évekig tartó izoláció hatására szinte teljesen hiányoztak belőle az emberi viselkedés nyomai.

Andrej Tolsztik

A kis Andrejt mindössze három hónapos korában hagyták alkoholista nagyapjára a szülei a szibériai Altaj hegység egyik településén. Az öreg végül szintén lemondott a gyerekről, és egyszerűen otthagyta a házban. Szerencsére vele maradt a család házőrző ebe, aki gondoskodott Andrejről, amíg a hatóságok rá nem találtak hétévesen. Az tűnt fel nekik, hogy a kisfiú nem kezdte meg általános iskolai tanulmányait, pedig elérte a tanköteles korhatárt.

A kicsit végül gyermekotthonban helyezték el, ahol eleinte csak jelbeszéddel kommunikáltak vele. Lassan megtanulta használni az evőeszközöket, elkezdett felegyenesedve járni, és barátokat is szerzett.

Ivan Mishukov

Akárcsak Tarzan, az orosz kisfiú a gondját viselő állatcsapat vezérévé vált. Ivan négyévesen szökött el otthonról bántalmazó anyjától és annak alkoholista barátjától. Két évig élt a Moszkva közelében fekvő Reutov település utcáin csavarogva, ahol a helyi éttermek, pékségek maradékaiból élt. Zsákmányát természetesen mindig megosztotta négylábú barátaival, és ő is ehetett a kutyák által elcsent élelemből.

Az ebek és a fiú annyira megszerették egymást, hogy amikor a rendőrség tudomást szerzett a gyerek életkörülményeiről, és biztonságba akarta őt helyezni, a kutyák ezt nem engedték. Csak harmadszorra sikerült elcsalniuk a kisfiút hű barátaitól.

Ivan azóta gondos nevelőanyához került, katonai iskolába járt, és egy ideig szolgált is a nemzeti hadseregben. 2019-ben, 27 évesen végül visszatért Reutovba, ahol kezelőként kezdett dolgozni egy gyárban. Számos interjút készítettek vele, melyekben mindig elmondta, hogy egész életében hálás lesz a hűséges kutyáknak, akik nélkül véleménye szerint biztosan nem maradt volna életben.

(Képek: Getty Images Hungary)