Mit jelent számodra a kutya? Szavakba önteni azt, ami leírhatatlan

A kutyák mindenki életében más helyet foglalnak el. Azonban abban biztos sokan egyetértenek, hogy hűségükhöz és szeretetükhöz nincsen fogható.

A kutyák igen sokfélék lehetnek, és mindegyikőjük a maga módján különleges. Egyesek kemény szolgálati kutyák, mások a nyájat őrzik zord körülmények között, míg megint mások csak úgy lébecolnak a házunkban, és szeretnek minket. Lola is ilyen. Neki nincs különleges feladata, nem feltétlen ő a legélesebb kés a fiókban, mégis tökéletes. 2017. augusztus 16-án fogadtunk örökbe, lassan 5 éve. De mintha tegnap lett volna, amikor először leguggoltam hozzá, és rögtön odajött hozzám csapzott, piszkos bundájával és átütő tekintetével. Rosszul bántak vele, ez pedig a mai napig látszik a kis lelkén. De ő nem adta fel, nem fordult magába, hanem hatalmas szeretettel és hálával köszönte meg azt, hogy velünk élhet. Az állatorvos mindig megdicséri, hogy mennyire szelíd és kedves kutya. Ő mindent enged, csak utána kapjon elegendő simogatást. Ha pedig nem, mancsával azonnal jelzi igényét. Persze minden kutya más, vannak köztük kedvesek, bátrak, maguknak valók és kitartóak. De mindenkinek a sajátja a kedvence. És ezt minden gazdi tudja.

„Mindenki azt hiszi, hogy az ő kutyája a legjobb, és egyikőjük sem téved.” – W. R. Pursche

Mi a kedvenc állatod?

Már gyerekkorom óta minden állatért egyformán rajongok, kicsiként is imádtam a különböző természetfilmeket, na és persze David Attenborough-t. Nagyon érdekeltek a bogarak, a csigák, a madarak és a halak is. Utóbbiakat nagyon szerettem volna tartani, helyettük azonban lett három cicám. De, amit mindig is nagyon akartam, az egy saját kutya. Kiskoromban volt egy pulink, Pali, aki már igen öreg volt, sajnos csak halvány emlékeim vannak róla. Leginkább az, hogy sokat ugatott és fontoskodott a kerítésnél, nagyon okos volt, és hogy amikor már süket és vak volt, én adtam neki a vitaminjait. Visszagondolva nagyon jó lenne látni, milyen kutya lehetett fénykorában.

A mi a kedvenc állatod kérdésre gyerekként mindig furcsálltam, ha valaki olyanokat mondott, hogy panda, oroszlán, delfin vagy cápa. Persze ezek az állatok is egyformán értékesek és érdekesek, de nekem olyan távoliak, megfoghatatlanok voltak. Bezzeg a kutyák. Hogy nem lehetnek ezek a csodálatos lények valaki kedvencei? Hiszen annyira lenyűgözőek, intelligensek, kedvesek és önfeláldozóak, mint senki más a bolygón. Sokan csak legyintenek, hogy persze, hogy a kutya a kedvenc állata valakinek. De miért is ne lenne? Mivel mindennapi társaink, a megszokás miatt sokan bele se gondolnak, milyen csodálatos lények. Minden, amit tesznek, természetesnek tűnik. De jobban belegondolva, egészen lenyűgöző, mire képesek értünk.

Mi a kutya?

Gyerekként sokszor ültem akkori kutyám, Süti ágya mellett, és azon gondolkoztam, hogy mennyire furcsa, hogy ő itt van. Egy állat, aki ugyanúgy érez, lélegzik és él, mint mi. Csak ő nem tudja ezt szavakba önteni és tudtunkra adni. De mégis itt van, és együtt kelünk és fekszünk. Kölcsönösen szeretjük egymást. Ennek a kis lénynek mi vagyunk az egész élete. Belegondolva, nagyon furcsa, hogy ilyen kötődés létrejöhet két faj között, és mégis, annyira természetes.

A kutyák többségét 8 hetesen elszakítják anyjuktól és testvéreiktől, mindentől, ami megszokott, és egy új házba költöznek, idegen emberekhez. És csupán néhány nap után úgy járnak-kelnek a lakásban, mintha mindig is ott éltek volna. Olyan szabályokat tanulnak meg, melyeket a legtöbb állatnak képtelenség lenne megtanítani, vagy nagyon hosszas folyamat lenne. De ők megteszik, nem ellenkeznek, hiszen jár érte néhány finom falat. Aztán később izgalmas kutyás sportokat is kipróbálnak, egyesek szélvészként szlalomoznak az agility pályán, vagy rohannak a labdáért a flyballban.

Az igazán profi kutyagéniuszokból pedig emberi életeket mentő ebek válnak. Robbanóanyagokat vagy betegségeket, rohamokat szagolnak ki, eltűntek után kutatnak veszélyes terepen, bűnözőkkel veszik fel a harcot. Sokaknak ez teljesen természetes. Eltűnt valaki? Keressék kutyákkal! Kábítószert rejteget valaki a lakásán? Majd a kutyák kiszagolják! Bár háziasított állatok, mégis csak állatok, akik úgy hallgatnak ránk, mint senki más.

Az élet

Hogy mit jelent számomra a kutya? Sablonos azt mondani, hogy az egész életemet, bár anyukám rögtön ezt vágta rá, amikor mondtam, hogy erről írok cikket. Azonban jobban belegondolva, a napjaim nagy része a kutyák körül forog. Gyerekkoromban csodálatos élmény volt megtapasztalni egy kutya szeretetét. Semmihez sem hasonlítható kötődés alakult ki közöttünk. De nem csak a saját kedvencemet szerettem nagyon. Az összes kutyát. Mindenre szükségem volt, amin egy kutya szerepelt. Semmit sem lehetett kidobni, egy régi szórólapot sem, amíg ki nem vágtam a képét, és ragasztottam be az erre fenntartott füzetembe. Számtalan kutyás könyvem, lexikonom és újságom volt. A szobám falán sorakoztak az ebeket ábrázoló poszterek. Minden kutyás rendezvényre muszáj volt elmennem. De persze rajongásom legfőbb tárgya saját kedvencem volt, Süti.

Sokáig győzködtem szüleimet, hogy lehessen kutyám, és alaposan felkészültem érkezésére. Még azt is megtanultam, hogyan kell újraéleszteni egy kutyát, nehogy szükség legyen rá. Minden tudást magamba szívtam, amit csak lehetett. A fajtaleírásokat is kívülről fújtam, élvezet lehetett velem azt játszani, hogy találd ki xy kutyafajtának mennyi a marmagassága az FCI standard szerint.

Szóval gyerekkoromban minden a kutyák körül forgott, de azt nem gondoltam, hogy ez felnőttként még inkább így lesz. Ennek csak örülök. Ha eszembe jut, hogy a kutyázás az életem, az közhelyesen hangozhat. Azonban alaposabban szemügyre véve ez az igazság. A munkám miatt napi 8 órát kutyákkal foglalkozom, kikapcsolódásként pedig kutyás cikkeket, könyveket, újságokat, kutatásokat olvasok, videókat, filmeket, sorozatokat nézek, különböző programokra, menhelyekre járok vagy gyűjtök nekik. Na és persze saját kutyámmal, Lolával vagyok. Az a legjobb. Ha pedig elmegyek valahová pihenni, nyaralni, az egészen biztos, hogy találok ott is egy kutyát, akivel foglalkozhatok.

Feltétel nélküli szeretet

A kutya már a középkori festményeken is a hűség szimbólumaként jelent meg. Ez pedig mit sem változott az idők során. Az ebek hűsége semmihez sem hasonlítható. Még ahhoz is hűségesek, aki rosszul bánik velük. Semmit nem várnak tetteikért cserébe, még akkor sem, ha az életüket teszik kockára. Legfeljebb néhány finom falatot vagy kedvenc labdájukat.

A kutyák szeretete szintén nem fogható semmihez. Ha pedig valaki olyan szerencsés, hogy ezt megtapasztalhatja, az élete végéig kutyát szeretne tartani. Az a tekintet, ahogy Lola rám néz, mindent elárul. Vagy amikor az éjszaka közepén befúrja magát a kezem alá, és úgy alszunk. Fel sem tudom fogni, hogy gondolhatja valaki, hogy az állatoknak nincsenek érzelmeik. Csupán a tekintetükkel képesek annyi mindent kifejezni, amit mások még szavakkal sem. Az az öröm, amikor meglát. Hát ki más ugrándozik és fut örömköröket, amikor hazaérkezel? A kutyák nem foglalkoznak azzal, hogy mi zajlik a világban. Csak a kis saját, gazdájukkal közös világuk érdekli őket. És ezért vannak ránk ilyen jó hatással. Minden rosszat elfeledtetnek bohóckodásukkal.

Szavakba önteni azt, ami leírhatatlan

Nekem a kutya az egész életem. Lehet, hogy nem vagyok jó újságíró, mert nem tudom közhelyek nélkül megfogalmazni, mit jelentenek nekem. Viszont Lola szavak nélkül is érti azt, ami megfogalmazhatatlan, és ez nekem elég. Annyi mindent adnak nekünk, és szinte semmit sem várnak cserébe. Feltétel nélküli szeretetet, boldogságot és hűséget kapunk tőlük, mintha csak földre szállt angyalok lennének, akik nem ítélkeznek, csak azért vannak, hogy szebbé tegyék életünket.