Miért vonyít a kutya? Titkokról mesél, de fájdalmai is lehetnek!

A kutyák vonyítása ősi hagyomány, melyet még a farkasoktól örököltek, s azóta sem kopott ki belőlük. De vajon mit jelezhetnek ezzel a feltűnő érzelemkifejezési móddal?

Mivel a kutyusok hallása sokkal élesebb az emberénél, olyan környezeti hanghatásokra is élénken reagálhatnak, melyeket mi észre sem veszünk. Persze előfordul, hogy nagyon is feltűnő impulzusok, például a mentőautó szirénája, esetleg zene hallatán zendít rá a kedvenced.

A vonyítás azonban nem csak egy ösztönös, reaktív viselkedésmód: a kutyafélék többnyire tudatosan és mesterien megkomponálva koncerteznek. Lássuk, mi mindent szeretnének elmondani ilyenkor!

“Hamarosan érkezem!”

A kutya a falkaszabályok alapján már kölyökkorában megtanulja, hogy egyes territóriumokba csak engedéllyel léphet be. Ezért már jó előre nekiáll vonyítani, nehogy a már jelenlévő fajtársait váratlanul érje érkezése. Ugyanis ha nem elég elővigyázatos, és megijeszti, feldühíti az idegen falkát, azok akár neki is ugorhatnak, egyedül pedig vajmi kevés esélye van egy egész csapat felbőszült ragadozóval szemben. Jobb hát az óvatosság!

“Itt vagyunk, erre gyere!”

Ha a farkasfalka néhány tagja vadászni vagy portyázni indul, az otthon maradó társak rendszeres vonyításokkal jelzik pozíciójukat a távollévők számára. Ez a hazatalálást is nagyban megkönnyíti, hiszen egy-egy éles hang hosszú percekig tartó szimatolást spórolhat meg az állatoknak. A kutya hasonlóképp értelmezi gazdája hazaérkezését is. Amint meghallja vagy megérzi, hogy kedvenc kétlábúja hamarosan belép az ajtón, vonyításba kezd, hogy biztonságban hazavezesse őt.

“Tűnés innen!”

Nem csak barátságos és segítő szándékot jelezhet a vonyítás! Előfordul, hogy a kutya így akarja tudatni a betolakodókkal: az adott terület már foglalt, illetékteleneknek tilos a belépés! Ugyanezzel a taktikával védelmezi otthonodat is.

“Figyelj már ide rám egy kicsit!”

Mint a kisgyerekek, a kutyusok is gyakran kezdenek hisztizni, ha figyelemre vágynak. Azonban ezt a viselkedést nem szabad törődéssel és babusgatással jutalmazni, mert úgy az állat sosem fog leszokni róla. Rákiabálni sem jó ötlet, hiszen ahhoz van szokva, hogy közösen vonyít fajtársaival, s azt hiszi, te is beszállsz a közös koncertezésbe. A legjobb megoldás ilyenkor megvárni, míg az eb lenyugszik, utána megdicsérni, megjutalmazni.

“Nézd, találtam valamit!”

A vadonban élő kutyafélék gyakran vonyítanak, ha sarokba szorították a prédájukat, vagy már el is kapták azt. A mai vadászebeket gyakorta ugyanerre képzik ki, tehát ezt a fajta vonyítást felfoghatjuk afféle éljenzésként is. Ugyan lehet, hogy a te kutyád sosem kapott ilyen kiképzést, ösztönösen kifejezheti így az örömét, ha talált valamit a kertben vagy séta közben a bokorban.

“Fájdalmaim vannak, rosszul érzem magam!”

Testi és lelki szenvedést egyaránt jelezhet, ha a kutyus keservesen, kissé remegő hangon vonyít. A szeparációs szorongás gyakori kísérő jelensége lehet ez, illetve így kommunikálhat az állat, ha egészségügyi problémája van. Egyes rejtett szervi rendellenességek, ízületi fájdalom, de akár egy korábbi, számodra láthatatlan sérülés is kiválthatja ezt a viselkedést kedvencedből. Minél hamarabb vidd orvoshoz!

(Képek: Getty Images Hungary)