Mopszot szeretnél? Ezekre figyelj, ha erre a kutyafajtára esik a választásod

A mopsz egy rendkívül mókás kiskutya, akivel kapcsolatban szinte mindenkinek van vagy pozitív, vagy negatív véleménye, annak ellenére, hogy a többség a Man in Black című filmben látta őt először és talán utoljára is.

Főként kevesen tudják azt, hogy a mopsz az egyik legősibb múltú kutyafajtának tekinthető. Honnan érkeztek a mopszok, és mire számítson az a kutyarajongó, aki a társaságukban képzeli el a jövőjét?

Többezer éves múlt

Mostani ismereteink szerint a mopszok kialakulása körülbelül a 2000 évvel ezelőtti kínai Han dinasztia idejére tehető. Egyes források szerint a kínai császári udvarokban alakultak ki, és igen nagy becsben tartották őket a kínai uralkodók. Többségében palotákban éltek, gyakran katonákkal is őriztették őket. Európába először a források szerint a 16-17. században holland kereskedők révén kerültek. A fajtát egyébként ők hívták először „mopshond”-nak, amelyik nevet a mai napig használjuk. A mopszok szédületes karriert futottak be az európai királyi udvarokban és nemesi kastélyokban. Hogy csak az ismertebb neveket ismertessük, Madame Pompadour, Marie Antoinette és Josephine Bonaparte is rendelkezett néhány mopsszal. Angliában 1871-ben írták le először a fajta sztenderdjét, többek között Viktória királynő is nagy mopszrajongó volt. Azóta népszerűsége töretlen, az egyik legkedveltebb társasági kutyafajta.

Vicces küllem, szerethető egyéniség

Ez a mókás, nyomott orrú, kidülledő szemű kiskutya egy rendkívül kedves, szerethető személyiségű fajta. Mivel évszázadok óta társasági kutyaként szelektálták és tenyésztették, nagyon jól beilleszkedik az emberi környezetbe, családokba. Nem olyan fajta, akit hosszú időre magára lehet hagyni, vagy esetleg elkülönítve tartani, ez távol áll a mopszok lelkületétől. A mopszrajongók szerint rendkívül érzékenyek, lojálisak és elbűvölőek a család tagjaival szemben, ugyanakkor bizonyos fokú makacsság sem áll távol tőlük. Ez azonban nem haladja meg azt a mértéket, ami akadályokat okozhatna a velük való együttélésben. Kifejezetten csendes, együttműködő ebekről van szó, akik más állatokkal is jól kijönnek. Szinte öngyilkos szintű falánkságuk miatt a hízásra fokozottan hajlamosak.

A mopszok magassága jellemzően 25-32 cm, átlagos súlya pedig 6,5-8,5 kilogramm. Kis termetű, zömök kutyák, négyzetes testfelépítéssel. Jellegzetességük a gömbölyű fej, ami egy ökölbe szorított kézre emlékeztet és hatalmas, kidülledő szemeik, amik egyedülállóak a kutyák között. Szőrzetük rövid és fényes, a szőr színe többféle lehet, pl. ezüst, fakó, barackszínű és fekete. Minden mopszon megjelenik a tipikus fekete maszk és a bőrredők a homlokon, ami miatt az arcuk ilyen különleges.

Mire tanítható meg egy mopsz?

A mopsz mindig is társasági kutya volt, nem munkára tenyésztett fajta. Taníthatóságával és oktathatóságával kapcsolatban is e keretek között kell gondolkodnunk. A mopsz könnyedén megtanul minden olyan dolgot, trükköt, ami a gazdával történő együttélésben segít, és amivel kapcsolatban azt érzékeli, hogy a gazdája elvárásai közé tartozik, vagy a gazdának tetszik, örömet okoz. Mást azonban nem érdemes elvárni tőle, aki munkakutyát keres, semmiféleképpen ne a mopszot válassza. Mivel egy rendkívül érzékeny kutyafajtáról van szó, a durvaság és keménység esetében a legtöbbször csődöt mond, hiszen még a magas hanghordozásra is érzékeny. Nevelésében inkább a higgadt türelem és következetesség a célravezető.

Mennyit mozog egy mopsz? Egészségesek?

A mopszok 1,5 éves korukig egy mozgékony kis ördögként viselkednek, természetesen elsősorban a négy fal között. E kor fölött azonban energiaszintjük jelentősen csökken, akár napi 14 órát is végig szundikálnak, a mopszokra olyannyira jellemző lehetetlen pózokban. Nyomott pofájuk miatt rövid légutakkal rendelkeznek, ezért a kitartó mozgást nehezen viselik, kutyás sportokra termetük és felépítésük miatt nem alkalmasak. A mopszok legendásan rossz úszók, ezért úsztatásuk mentőöv nélkül egyáltalán nem javasolt, sőt a medencével rendelkező házakban kifejezetten óvni kell őket a vízbe eséstől. Habár egy kis mókára és bolondozásra mindig kaphatóak, ezt általában nem bírják sokáig, hamar elfáradnak.

A mopszok jellemző élettartama 12-13 év, abban az esetben, ha nem sújtják őket örökletes betegségek, amikből azonban akad jó pár. A gazdáknak fokozott figyelmet kell fordítania a mopsz kidülledő, hatalmas szemeire, ami egyrészt sérülések forrása lehet, és szembetegségekre is hajlamosít. A fajta rövid légutai miatt fokozottan érzékeny mind a hideg, mind pedig a meleg időjárásra, az átlagnál hajlamosabb a hőgutára. Komoly mértékben érintett a diszplázia és epilepszia megjelenésében, magas körükben az allergiás példányok aránya.

Kinek javasolt egy mopsz?

Kezdő kutyásoknak? Igen, teljes mértékben. Főként azok járnak majd jól vele, akik kényelmesebb életet élnek és nem jelent nekik különösebb örömet az intenzív mozgás egy nagyobb testű kutyával. A mopsz igazi kanapé huszár, ugyanakkor egy emberközpontú, vicces és kedves kiskutya, aki könnyen alkalmazkodik. A benne rejlő makacsság sem olyan szintű, hogy ne lehetne könnyen és egyszerűen kijönni vele. Esetükben fokozottan érvényes az, hogy lehetőség szerint szűrt szülőktől vásároljunk kiskutyát, ami egy bizonyos fokú védettséget jelenthet a legdurvább öröklött betegségekkel szemben. A mopsznál határozottan nem javasolt olcsón, ismeretlen szülőktől vásárolni, hiszen ez szomorú évekhez és egy egészségügyi rémálomhoz vezethet.