Kinek, milyen kutya való? – Márton Attila különvélemény

A kutyaválasztással kapcsolatos elképzeléseink, ha lassan is, de már elkezdtek távolodni attól a felfogástól, miszerint annyi szükséges, hogy a kutya szimpatikus legyen. Vagy minket válasszon. Viszont ha elkezdjük megvizsgálni, hogy valójában mi számít, nagyon sok kérdőjelet találunk.

Általában a menhelyek sokszor túlzottnak tartott örökbeadási kritériumainál jön elő a kérdés, hogy miért számít ez vagy az a szempont. Ugyanez megtörténik egy magára valamit adó tenyésztő esetében is, aki nem adja oda a kutyát kérdések nélkül az első érdeklődőnek. Számos online vita forrása, amikor kiválasztunk egyetlen jellemzőt és az alapján próbáljuk meghatározni, hogy a kutyának feltételezhetően jó élete lesz-e az új otthonában.

Így biztosan ne!

Úgy egészen biztosan ne válasszunk magunknak kutyát, mert csak úgy megtetszik a külleme. Ha elképzeljük magunk mellett, nagyon tetszik az a kép, amit a kutyánk a mi megítélésünkhöz (szerintünk) hozzáad. Ugyancsak nem túl jó belső indíttatás, amikor azért kerül hozzánk egy eb, mert az utcában másnak olyan nincs, és a vagyonokért megvásárolt kutyától többnek érezzük magunkat.

Egy kutya kiválasztásakor sok szempontot kell figyelembe venni, amelyet az ilyen jellegű impulzivitás simán kinyír.

Az is kerülendő, amikor a gyerek a fülünket rágja. Felnőttként célszerű, ha képesek vagyunk a komplex gondolkodásra és tudjuk jól, kutyát tartani többről szól, mint hogy azt mondjuk, „mennyire cuki!”. Egy ilyen döntést racionálisan kell meghozni, és nekünk. Bízzunk abban, hogy a gyermekünk is olyan felnőtt lesz, aki képes megfontolt, átgondolt döntéseket hozni, mire annyi idős lesz, mint mi. Feltéve, hogy előtte van az a minta, hogy állatot felelősséggel választunk, nem pillanatnyi fellángolásból.

Aki kicsit tudatosabb – és ráadásul szereti töltögetni az online teszteket –, nagyon sokat talál, ahol pár kattintás alapján megtalálja a neki való fajtát. Az ilyen oldalak forgalomgenerálásra jók, de csakúgy, mint ahogy a bulvárhoroszkóp alapján sem célszerű sorsfordító döntéseket meghozni, a hozzánk illő kutyafajtát sem itt találjuk meg.

Nem állítom, hogy egyetlen egy „milyen kutyafajta illik hozzád?”-kérdőív sem épül átgondolt, a szükséges tényezőket megfelelő súllyal értékelő algoritmusra. De ha véletlenszerűen összehasonlítunk párat, látjuk, hogy egymásnak a klónjai. Az ötlethiány okozta másolás nem akkora bűn azért. De ha ezeket a némileg eltérő teszteket kitöltjük, biztosak lehetünk benne, hogy a kapott eredmények külön-külön nagyon eltérőek lesznek.

Kutyamatek

Adja magát a kérdés, lehet-e felállítani egy bizonyos képletet, ami alapján kapunk egy megfelelő végeredményt?

Próbálkozásaink vannak. Alapkérdés és állandó vitaforrás, hogy a kutyát kertben vagy lakásban kell-e tartani. Van gyerek? Hányan vannak, milyen idősek? Milyen idős a gazdi? Tervezi, hogy az elkövetkezendő időszakban súlyos beteg lesz? Vagy van most bármiféle baja, ami miatt a kutya jólléte fogja a rövidebbet húzni?

Jogos kérdések, amelyekre viszonylag könnyen adható válasz, amely vagy igen/nem, vagy egy számadat. A világ dolgai általában leírhatók számokkal. De nem ennyire egyszerűen.

Kutyamatek – haladó változat

Nem csak az számít, hogy egy bizonyos dolog jelen van-e, hanem az is, hogy ez mekkora súllyal bír, és ezen felül mindez hogyan viszonyul egyéb tényezőkhöz.

Ha valakinek három gyereke van, nem csak a darabszám számít. Hanem az is, van-e a családnak tapasztalata kutyatartásban, volt-e, van-e a fiataloknak „gyerekszobája”. Miért lenne gond egy kutyát lakásban tartani, ha a gazdi életvitele olyan, hogy sok időt fog vele tölteni és tartalmas módon? Miért gond egy idős ember esetében egy nyugodt vérmérsékletű kutya? Főleg, ha a gazdi nagyon jó egészségügyi állapotban van. Az idős emberek közül nem mindenki hajlandó meghajolni a társadalmi sztereotípia előtt és nem írja le magát. Fiatalok is lehetnek betegek, vagy szimplán otthonülő típusok. Vagy csak lusták. És szeretnek a hosszú semmittevésben kutyafejet simogatni, de tartalmas programra ritkán hajlandóak.

A kutya életterét rendkívül sok elem összessége adja. Ezek az elemek egymásra kihatnak, egymástól nem választhatók el. Nem lehet egyetlen elemet kiemelni, és az alapján ítéletet mondani. Az egészet egyben kell értékelni. És ez abszolút nem könnyű!

Mit hoz a jövő?

Ráadásul, ezek a felmérések – akár mi magunk gondoljuk át a dolgot tudatosan, akár valaki más, aki el akarja dönteni, hogy a kutya jó helyre kerül – a jelen állapotot veszik figyelembe. De hogy mit hoz a jövő? Afelett minimális kontrollunk van.

Nem tudom megmondani, hogy mi alapján lehet atombiztosan eldönteni, hogy egy kutya jó helyre kerül-e és mit, milyen mértékben kell figyelembe venni. Már csak azért sem, mert annak sincs objektív definíciója, hogy mi az a „jó”. Azt meg lehet mondani, hogy mi az, ami egészen biztosan rossz. De a két szélsőség között nagyon nagy terület van, amelyet értékelni nehéz. És mindebből kihámozni, hogy milyen az ideális állapot, kemény dió.

A legkevesebb zökkenő

Nagyon fontos, hogy egy kutya kiválasztásakor megfelelően értékeljük a saját környezetünket, önmagunk életvitelét, temperamentumát. Majd ehhez a bonyolult rendszerhez viszonyítva kellene kiválasztani azt az ebet, aki tulajdonságai alapján minél kevesebb zökkenővel képes beilleszkedni ebbe a környezetbe. Mindezt könnyebb leírni, mint megvalósítani, vagy pontos iránymutatást adni.

Mindenki hozza meg a legátgondoltabb döntését, aztán ha valami mégsem az elvártak szerint történik, reméljük, sikerül egy másik helyes döntést hozni akkor is, abban a pillanatban. Ez már egy másik történet. De az biztos, hogy amikor egy át nem gondolt vagy rosszul paraméterezett döntést meghozunk, jóval nagyobb a valószínűsége, hogy a történet idővel nem várt irányt vesz. Az pedig nem jó senkinek sem. De leginkább annak a kutyának, akinek felelőtlenül otthont adtak.