DOGZ Falkaséta gazdiszemmel: így sétál együtt több száz kutyus

December 7-én került megrendezésre a DOGZ Mikulás Falkaséta, amin saját kutyusommal is részt tudtam venni. Az alábbiakban pedig megosztom veletek a tapasztalataimat.

A DOGZ Mikulás Falkaséta egy első volt a kutyám életében. Korábban még nem voltunk ilyen rendezvényen, így ez mindkettőnk számára újdonságként hatott, ám büszkén mondhatom, hogy jól vette az akadályt. De mielőtt még elkezdem az élménybeszámolót, hadd mutassam be egy kicsit jobban a kutyámat, Kuszkuszt.

Kuszkusz

Kuszi egy keverék kutyus, akit kölyökkorában, 3 évvel ezelőtt fogadtunk örökbe a vőlegényemmel egy kutyamentő egyesülettől. A „mixben” feltehetően főleg valamilyen terrier (többek szerint jagd terrier) és tacskó lehet, ám DNS-tesztet még nem csináltunk. Mindent egybevetve viszont egy csodálatosan kedves, ragaszkodó, kicsit makacs ebet ismerhettem meg benne, aki miatt rengeteget megtanultam egy saját kutya tartásáról, neveléséről és oktatásáról, nem utolsósorban pedig magamról.

Amit még érdemes lehet róla tudni, hogy első saját kutya, mellette pedig egy „Covid-kutyus”, így a szocializációjában vannak ebből eredő hiányosságok. Például a hangos zajoktól fél, és az új, ismeretlen helyzetekre változóan reagál. Alapengedelmességi képzésen viszont részt vettünk, és le is vizsgáztunk. A kutyákkal remekül ismerkedik, az ismeretlen emberekkel pedig többnyire semleges, kissé kíváncsi, néha viszont félős. Mindez attól függ, hogy milyen az adott személy, és mennyire „tolakodó” a közeledése. Sokat dolgozunk a kezdeti hiányosságok pótlásán, ám még van hová fejlődni. Ennek ellenére úgy döntöttünk a párommal, hogy kipróbáljuk a falkasétát Kuszkusszal. Hiszen nyílt téren volt, és ha úgy láttuk volna, hogy túl sok számára az inger, esetleg nem áll még készen rá, könnyedén lecsatlakozhattunk volna a séta bármely pontján.

Számunkra ilyen volt a DOGZ Mikulás Falkaséta

A séta a Városligetben kapott helyet, így temérdek tér állt a gazdik rendelkezésére, hogy a regisztrációs fél-egy órában szétszéledjenek. Tehát, aki úgy érezte, hogy kutyájának szüksége van egy kis térre, annak megvolt rá a lehetősége, hogy ezt megteremtse. Tapasztalataim alapján azoknak, akik egy visszahúzódóbb kutyussal érkeznek, érdemes lehet a regisztráció elejére odaérni, hogy a kutyus megszokja a területet és az ottani ingereket addig, amíg a nagyobb tömeg meg nem érkezik.

Mi hamar odaértünk, így a regisztráció és a falkaséta kezdete között még sok időnk volt. Bár Kuszkusz viszonylag jól tud várakozni, általában inkább mozgásban voltunk, hogy körülnézzen, szimatoljon, és egy kicsit komfortosabban érezze magát ebben az új környezetben. Úgy érzem, hogy ez is segített abban, hogy félénksége ellenére egészen kinyílt, és magához képest kifejezetten magabiztosan indult neki a sétának.

És akkor elindult a séta

Maga a falkaséta egy hatalmas élmény volt, rengeteg kutya vonult végig a Városligeten, és jó volt a hangulat. Amerre mi sétáltunk, a gazdik jól kézben tudták tartani a kutyájukat, és nem voltak konfliktusok. Nagyon érdekes volt látni, hogy ilyen sok kutya milyen szépen és viszonylag rendezetten tudott sétálni, mindezt úgy, hogy nem is ismerték egymást. Természetesen pórázon sétált minden eb, egyrészt, mert így szabályos, másrészt pedig biztonsági szempontból, hiszen sok kutya volt a rendezvényen.

A séta kényelmes tempójú volt, és közben probléma nélkül tudtunk beszélgetni is. Bár mi most nem gazdagodtunk új ismerősökkel, voltak, akik ezt az alkalmat kapcsolatépítésre használták.

Időközben könnyedén el tudtunk helyezkedni a sor nekünk megfelelő pontján. Aki úgy érezte, hogy a kutyáját nem feszélyezi a nagyobb tömeg az előrébb mehetett, aki a kicsit „szellősebb” elrendezést preferálta, az könnyen megtalálhatta a helyét a tömeg végén. Mi valahol a vége felé kezdtük, és igazából végig ott is maradtunk, mert nem szerettük volna, hogy  Kuszkusznak hirtelen túl sok legyen az inger. Haladás közben kifejezetten magabiztosan sétált, ám amikor sokáig megállt a tömeg (vagy megálltunk egy kép erejéig), egy kicsit visszatért a félénksége.

Utólagos gondolatok a Mikulás Falkasétáról

Elsőre már az is nagy szó, hogy a kutyusunk különösebb probléma nélkül megugrotta ezt az akadályt. Ennél többet őszintén nem is várhattam volna el tőle. Mindent összevetve nagyon büszke voltam Kuszkuszra, és a közel egyórás aktivitás (és a közel ugyanennyi regisztrációs periódus) egy nagyon kellemes délutáni időtöltésnek bizonyult. Természetesen mire hazaértünk, Kuszin már látszódott a fáradtság, hiszen ez egy új és intenzív élmény volt a számára. A másnapot ebből adódóan a pihenésre szántuk.

Az élmény nyilván minden kutya-gazdi párosnak egy kicsit más volt. Lehet, hogy van, aki nagyon élvezte, és lehet, hogy olyan is akad, akinek annyira nem tetszett a program, és ez így természetes. Nekem, személy szerint, tetszett a falkaséta. Úgy vettem észre, hogy a nagy részét Kuszi is élvezte (bár a kamerákkal még hadilábon áll). A saját tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy a legtöbb kutya számára egy olyan csoportos séta, mint a Mikulás Falkaséta volt, nem jelent problémát. Főleg akkor, ha a kutyusnak megvannak az alapengedelmességi ismeretei, és gazdájával jó kapcsolatban van.

Ebben a videóban egy kicsit dinamikusabban is bemutatkozik a Mikulás Falkaséta (és Kuszi is kicsit mozgékonyabb oldalát mutatja a kamerának):