Miért vonyít a kutya? A leggyakoribb kiváltó hanghatások, amikre így reagál
2020. július 18
2020. július 18
Kutyád, vagy a környék ebei egészen furcsa zajokra, sőt, zenére is képesek koncertet rendezni. Mi válthatja ki ezt a viselkedést?
Az egyébként egészséges kutyák is hajlamosak hangosan kifejezést adni véleményüknek, amikor különféle hanghatásokkal találkoznak. A spontán vonyításnak számtalan oka lehet a szirénától kezdve a zenén át a fajtársak jelzéseiig.
Amint a szomszédságban az egyik kutya vonyítani kezd, a többiek is követik a példáját és szabályos hangversenyt adnak a lakók „legnagyobb örömére”. Ha visszautazunk azokba az időkbe, amikor kutyáink ősei, a farkasok az emberek nélkül rótták a vadon csapásait, meglelhetjük a magyarázatot erre a jelenségre is.
A magányos farkas a vonyítás által információkkal látja el falkája tagjait saját helyzetéről, hollétéről. A kutyafélék a hangok irányát tűpontosan képesek meghatározni a fülüket irányító 18-féle izom segítségével. A hallószervük mozgékonyságának köszönhetően a hanghullámok mélyebbre hatolnak a belső fülben, javítva a hallás, ezáltal a tájékozódás minőségét. Kutatók megfigyelései arra is rávilágítottak, hogy az egyes példányok vonyítási frekvenciája különbözik. Ezt a farkasok szándékosan használják úgy, hogy eltérjen a fajtársakétól, így kialakul egyfajta harmónia a közös koncertek alkalmával.
Amikor a falkatagok nem magányosan, hanem csoportban vonyítanak, épp a közösségüket kovácsolják össze, ez a szokás pedig a mai napig fennmaradt a háziasított kutyák körében.
A mentő-, a tűzoltó-, vagy a rendőrautó szirénája egy kutya számára hasonlíthat egy távolban vonyító fajtársa hangjához. Gyakorlatilag minden erőteljes és magas hangra, például a mobilcsengőhangra vagy a riasztóra is hanghatással reagálhat. Megeshet, hogy a kutyus azért vonyít, mert az adott szirénahang egy másik, ismert eb hangjára emlékezteti őt, illetve az is előfordulhat, hogy egy bizonyos fajta szirénára ugrik, egy másik pedig hidegen hagyja őt.
A sokezer éves háziasítási folyamat következtében a kutyák az embereket a falka tagjainak kezdték tekinteni, így egy énekhang is kiválthat belőlük olyan reakciót, mint más kutyák vonyítása. Egyik kutyának a klasszikus zenére esik jól „énekelni”, másikat a lágy, soulos popdallamok varázsolják el.
Nézd meg, hogyan veszi le lábairól a Belgium’s Got Talent közönségét Lady Xena, az imádnivalóan tehetséges amerikai bulldog Whitney Houston-duettjével!
Persze felmerülhet a kérdés, hogy valóban élvezi a kutya a zenét, vagy inkább sérti a hallását az ember által kreált melódia. Amennyiben annyira borzalmas hangot hall a kutyus, ami már szinte fizikai fájdalmat okoz neki, egészen máshogy viselkedik. Megpróbál elbújni, rázza a fejét, mancsaival védi a füleit, és ránézésre egyértelmű, hogy rendkívül kellemetlenül érzi magát.
A kutyák hallása fényévekkel jobb az emberénél. Egy átlagos felnőtt legfeljebb 20 ezer Hz-es hangmagasságot képes érzékelni, ehhez képest a kutya meghallja akár a 65 ezer Hz-es hanghullámokat is. Emellett a 3 és 12 ezer Hz-es frekvenciát negatív decibelértéken is érzékeli, tehát olyan hangokat is képes észlelni, amelyek számunkra nem hallhatók.
Amikor kutyád legközelebb váratlanul elkezd ugatni vagy vonyítani a „semmire”, ne nézd bolondnak, hiszen az esetek nagy részében nem tudhatod, milyen érdekességeket érzékel környezetéből.
Nem kérdés, hogy a vonyítás kellemetlenné válhat, például amikor egy otthonában gyakorló zenésznek állandóan duetteznie kell a kedvencével, vagy a szomszédok panaszkodnak. Megfelelő neveléssel a kutyát le lehet szoktatni erről, méghozzá úgy, hogy fokozatosan először halk, majd egyre hangosabb zenét játszol neki. Ha nem kezd dalolni, tehát a jó döntést hozta, megjutalmazod. Ebben az esetben hasznos lehet a klikkerezés is. A szakértők azonban óva intenek attól, hogy az unalmában ugató, vonyító kutyára hangosan rákiabálj, hiszen ezt nem fegyelmezésként fogja fel, hanem inkább örül, hogy duettben folytathatja a koncertezést.
(Képek: Getty Images Hungary)
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek