Miért ne válassz cane corsót, ha nem ismered alaposan a fajtát? Hajlamos a dominanciára, de árnyékként követ egy életen át

Cane corso! Már a névhez is kötődik egyfajta olasz macsóság, a látványhoz és a karakterhez pedig nagyon is: többségében feketék, nagyon izmosak és tettrekészek.

E sorok írója soha nem tagadta, hogy pozitívan elfogult ezzel a kutyafajtával kapcsolatban, hiszen több, mint egy évtizede élnek vele cane corsók, mindkét fél teljes megelégedésére. Ez a fajta – sajnos – egyre népszerűbb, vagy nevezzük inkább úgy, hogy divatosabb annak ellenére, hogy nem való mindenkinek, sőt a kutyákhoz nem igazán értőknek NAGYON nem, első kutyának pedig semmiképpen.

A marketing és a valóság

A cane corsók potenciális vevőit évtizedek óta azzal szédítik, hogy ez a kutyafajta az ókori római, harcokra használt molosszer típusú kutyák leszármazottja. Tekintsünk el attól az aprócska ténytől, hogy manapság alig tudunk valamit a molosszer típusú kutyák múltjáról, attól pedig pláne, hogy miként is nézhetett ki az úgynevezett canis pugnax, az ókori Róma harci kutyája, és mire is használták pontosan a csatatereken – már, ha léteztek egyáltalán. Amit biztosan tudunk: a cane corsók Dél-Olaszországból származnak, ahol mindenes kutyák voltak a gazdák mellett: őrködtek, vadásztak velük, de sok esetben marhákat tereltek, ha erre volt szükség. Ha bárki, azért választaná ezt a fajtát, mert egy ókori múltú kutyára vágyik, a tények ismeretében ne tegye ezt. Ezt itt és most rendkívül bután hangzik, meglepő és megdöbbentő is egyben, hogy milyen gyakorisággal hallható cane corsós társaságban a választás egyik okaként ez a(z ezek szerint) rendkívül hatékony marketing tézist.

Masztiff? Vagy mégsem?

Ha valaki azért választja ezt a fajtát, mert egy tipikus, kis mozgásigényű, nem kiemelkedő aktivitású masztiffot szeretne magának, nem a megfelelő irányba halad. Ugyan a corsókat az FCI a masztiffok közé sorolja és közöttük tartja nyilván, mozgásigényük és aktivitásuk inkább a nagyobb testű német munkakutyákéval vethető össze és jelentősen nagyobb a klasszikus masztiff fajtákénál. Ez a fajta tele van kirobbanó energiával, kifejezetten mozgékony, alapvető igénye és természetes elvárása a gyakori és intenzív mozgás, mint ahogy átlagon felüli intelligenciájának „megdolgoztatása és lefoglalása” is. Egy jó kondíciójú cane corso nem fog elfáradni pár kilométer séta után és megfelelő képzést követően munkakutyaként is kiválóan megállja a helyét. Egy dolgot visel nehezen vagy sehogy, a tétlenséget és a foglalkoztatás, foglalkozás hiányát. Ha ilyen helyzetbe kerül vagy ilyenbe kényszerítik, a benne lakozó, többségében emberközpontú és pozitív energiák ellentétesre fordulhatnak és pusztítóvá válhatnak.

Izomerő és harapási erősség

A cane corsók testi adottságai és ereje általában meghaladja és felülmúlja a hasonló testmérettel rendelkező fajtákét. Emellett, szinte minden valódi (!) méréseken alapuló felmérésben igencsak előkelő helyen végez a kutyák harapási erejét összehasonlító összeállításokban. Ezek a képességek jelentősen meghaladják azt a szintet, amit egy átlagos, kutyákkal tapasztalatot korábban nem szerző gazda megfelelően kontrollálni, vagy megfelelő irányba fordítani képes. Egy nem jól szocializált cane corso, éppen kiemelkedő testi adottságai révén, átlagon felüli szintű károkozásra képes: egy, a megfelelő nevelés hiányában félreértett vagy rosszul értelmezett helyzet tragédiákhoz vezethet. Meglátogatva a Noé Állatotthon Cane Corso fajtamentésének telephelyét, legalább 10 ide kerülő kutya élet- és előtörténetét hallgattam végig: máig nem értem, hogy az egykori gazdák vajon milyen megfontolásból választották ezt a fajtát?

Jekyll és Hyde

Amióta kutyákkal foglalkozom, és ennek lassan 30 éves története van, soha nem láttam más kutyafajtát, ami ennyire kétarcú lenne. A cane corsók többsége, és természetesen vannak kivételek, rendkívül domináns más kutyákkal és állatokkal szemben, ugyanakkor végtelenül ragaszkodó és elfogadó a gazdájával és annak családjával kapcsolatban. Nálam például mindkét fiatalon érkező cane corso körülbelül 6-7 hónaposan vette át a vezérszerepet az érkezésükkor velünk élő, jó pár évvel idősebb bordeaux-i dogoktól. Ugyanakkor ahhoz is hozzá kellett szokni, hogy egy cane corso mindig a gazdának tekintett emberi „falkavezér” 3 méteres körén belül érzi a legjobban magát és egy fekete árnyékként követi mindenhova a nagybetűs gazdát rendületlenül. Aki tehát nem tudja megfelelően kezelni a saját kutyája más állatokkal szembeni domináns-agresszív megnyilvánulásait, illetve terhes számára egy a nap nagy részében mögé szegődő, 50 kilós fekete árnyék állandó közelsége, ezt a fajtát ne válassza.

Megismerve ezt a kiváló fajtát és több mint egy évtizede napi szinten tanulmányozva a karakterüket, nagyon kiábrándító, hogy ennyire divatossá váltak és tömegével kerülnek őket nem ismerők, hozzájuk nem értők kezébe. Egyik kutya vagy kutyafajta esetében sem végződik jól, ha az eb egy vele nem – vagy nem jól –  foglalkozó gazda mellé kerül, ilyen esetben általában majdnem mindig a kutya jár rosszul. Különösen tragikus mindezt egy cane corso esetében látni, hiszen, ha kezelhetetlenné válnak, erejük miatt iszonyú károkat tudnak okozni a környezetükben. Átlagon felüli gazdaközpontúságuk és nagy termetük miatt az újraszocializálás és az elhelyezés sem egyszerű egy menhelyre kerülő cane corso esetében.