Nagy árat fizetnek a kutyák azért, mert nem elég kicsik: miért kell toy és törpe kedvenc mindenkinek?

Világszerte növekszik a kistestű kutyák populációja. Az apró termetű ebek mindig is népszerűek voltak egyes országokban, például Japánban, Brazíliában és a Fülöp-szigeteken, számuk azonban rohamos növekedésnek indult olyan országokban is, ahol a preferenciák eddig a nagyobb fajták felé terelték a gazdikat.

A British Kennel Club beszámolt arról, hogy az átlagos, kedvtelésből tartott kutya körülbelül 2,5 cm-rel alacsonyabb, mint 25 évvel ezelőtt. Ráadásul egyre nagyobb eltérést figyeltek meg a standard és a miniatűr fajták, valamint a miniatűr altípusok esetében is. Hasonló módon Ausztráliában végzett tanulmányok kimutatták, hogy a legújabb trendek a rövidebb, kisebb, szélesebb koponyájú fajták felé hajlanak. Ennek az eltolódásnak több magyarázata is felmerült, többek között az a tény, hogy az ilyen kutyák képesek áthidalni a kisállattartás akadályát, mivel a tartásuk kevesebbe kerül és könnyebben integrálhatók a városi környezetbe. De vannak egyéb előnyeik is: könnyebben szállíthatók és gyakran tovább is élnek. Mindazonáltal, bármennyi előnnyel is járnak ezek a blökik, fontos figyelembe venni, hogy a kisebb kutyák felé irányuló tendencia milyen hatással lesz legjobb barátaink általános egészségére.

A nemesítés csökkenti a populáció diverzitását, ami betegségekhez vezethet

Amellett, hogy a már létező kistestű fajtákat előnyben részesítjük, megfigyelhető az a törekvés is, hogy a már kistestű kutyákat még kisebbre tenyésszék. Számos módja van egy fajta „miniatűr”, „toy”, „törpe” vagy „teacup” verziójának létrehozásához; mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai.

Például egy bizonyos fajta kisebb egyedei párosíthatók, ezáltal csökkentve fokozatosan az adott vonal méretét. Egy adott tulajdonság ily módon történő tenyésztését, különösen, ha a tenyésztett állatok bizonyos fokú rokonságot mutatnak, vonalnemesítésnek nevezik. A fajtatisztelők általában ezt a megközelítést részesítik előnyben, mivel ez tartja a genetikát leginkább a szülőfajéhoz hasonlóként. Bármilyen vonalnemesítés azonban végül megváltoztatja a fajta alapvető genetikai megjelenését vagy genetikai aláírását, ami végül eltérést eredményez a fajta többi tagjától. Ez a módszer meglehetősen lassú, és több generációt is igénybe vehet a kívánt hatás eléréséhez.

Ráadásul az úgynevezett nemkívánatos egyedek, akik nem az elképzelés szerint sikerülnek, generációkkal később is felbukkanhatnak almokban. (Arról nem is beszélve, hogy az ilyen kutyusok a tenyésztők által eladhatatlanná válnak és csak a jó szerencsében bízhatnak, hogy valakinek ennek ellenére is kelleni fognak.) Emellett ez a fajta szelekció csökkenti a populáció diverzitását is, ami örökítheti a genetikai betegségeket, és káros hatással lehet a kérdéses állatok immunrendszerére.

A merle bundamintázat beépítése más fajtákba okozhat süketséget is?

A másik módszer a kisebb fajták behelyezését jelenti a sorba a gyorsabb miniatürizálás érdekében. Ez az előnyben részesített módszer azok számára, akik a méretcsökkentési folyamat felgyorsításában érdekeltek, mivel már egyetlen nemesítésből születhetnek kisebb egyedek. Ebben az esetben azonban nagyon oda kell figyelni a populációba kerülő kutyák genetikájára, mert fennáll a veszélye annak, hogy a kisebb fajta új genetikai betegségeket hoz be a képbe.

Például a merle színezés sok terelőfajtára jellemző tulajdonság, és meglehetősen népszerű színmintává vált. Az elmúlt években számos olyan fajtát tenyésztettek ki belőle, amelyek korábban nem hordozták ezt a gént, köztük az amerikai cocker spániel és a csivava. Hogy a helyzet érdekességét szemléltessük, a siketség és a microphthalmia (a szemgolyó kicsinysége) megfigyelhetők a merle gén domináns öröklődési módját hordozó ebeknél. Mivel ezek a kutyák merle géneket is hordozhatnak, nem lenne meglepő, ha egyes fajták, amelyekbe a merlét betelepítették, más mellékhatásokat is mutatnának ennek a genetikai stoppolásnak a következtében.

Két tiszta fajta keverésével létrejött állatokat néha designer kutyáknak is nevezik. Sokszor szembesültek már szakértők azzal a hozzáállással, hogy az ilyen ebek tenyésztői azt gondolják, hogy az örökletes betegségek nem lesznek jellemzőek ezekre a négylábúakra, ugyanis már nem fajtatiszták. Egy nemrégiben készült tanulmány azonban arról számolt be, hogy a vegyes fajtájú kutyák körülbelül 40%-a hordozott legalább egy genetikailag összefüggő betegség kockázati tényezőjét.

Porcfejlődési rendellenesség mint eszköz a miniatűr fajták tenyésztéshez

A chondrodysplasia egy harmadik módszer, amellyel a fajta miniatürizálható. A chondrodysplasia a kutya végtagjainak megrövidülése, amelyet a porcok és a csöves csontok rendellenes fejlődése okozza. Míg egyes fajtáknál rögzítették a tulajdonságot, és ezért mindig hordozzák (tacskó, basset hound, corgi), addig más fajták időszakosan hordozzák, vagy bevezették az állományba.

Sokan azonban nincsenek tisztában azzal, hogy ez a testalkat milyen egészségügyi problémákat von maga után. Az ízületi gyulladás, a csigolyaközi porckorong betegség, a csípőízületi diszplázia és számos egyéb rendellenesség gyakran előfordulnak a chondrodysplasiás fajtákban, és tagadhatatlan, hogy ezek szorosan összefüggnek a felépítésükkel.

A kisebb test rosszabb fogakhoz vezet

A miniatürizálás azonban más problémákat is rejt magában, nem csak a fent említett betegségeket. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a kereslet valamire, annál többen akarják a trendet saját céljaikra kihasználni. Sajnos a felelőtlen egyének megragadhatják, és meg is ragadják az ilyen alkalmakat, hiszen könnyű pénzkereseti lehetőség. Ez pedig egyértelműen ahhoz vezet, hogy bár cukik a kölykök, az egészségük nagymértékben kompromittálódik. Nagyon sok esetben előfordul az is, hogy a kölyköket a 8-9 hetes koruk előtt leválasztják, hogy még kisebbnek, még kívánatosabbnak tűnjenek a vásárlók szemében. Ez pedig az eb fejlődésének szempontjából elképesztően káros.

Sok gyakori betegség a kistestű kutyáknál eltér a nagyobb testvéreikéitől. Az egyik különösen beszédes eltérés a szájhigiéniában tapasztalható egyenlőtlenség. A kisméretű kutyák például nagyobb valószínűséggel szenvednek visszamaradt tejfogaktól és fogágybetegségtől, mint a nagyobb kutyák. Egyelőre úgy tűnik, hogy ennek oka a kisebb pofában keresendő, amiben a fogak összezsúfolódnak. Ezen túlmenően ezeknek a kutyáknak a kisebb, finomabb állkapcsaiban kevesebb a csont, így érzékenyebbek a fogak kilazulására, a kóros csontvesztésre, és még a fogászati beavatkozások során bekövetkező mandibulatörések lehetőségére is.

És a listának itt még mindig nincs vége

A légcső összeomlása, amelyre a nagytestű kutyáknál gyakorlatilag elképesztően ritkán van példa, kistestű fajtáknál kifejezetten gyakori. A kutyák szívbetegségének egyik leggyakoribb oka, a myxomatosus mitralis nevű billentyűbetegség is sokkal gyakoribb a az apróságoknál. Az anya-magzat aránytalanságából adódó dystocia és így a császármetszés szükségessége is gyakrabban fordul elő náluk. Ez különösen súlyos lehet kisméretű, nagyfejű négylábúaknál.

Míg az állatgyógyászatban az orális és injekciós gyógyszerek többségét méretfüggő módon adagolják, a kistestű kutyáknál nagyobb a védőoltási reakciókra való hajlam. Ezek a fajták érzékenyebbek lehetnek az érzéstelenítéssel összefüggő szövődményekre is és az altatás során sokkal nehezebb nyomon követni az állapotukat.

Sajnos igaz, hogy a miniatűr és toy kutyák felnagyítják a normál méretű egyedek problémáit. A csonttörések elszenvedése is gyakoribb náluk, de nagyobb valószínűséggel szenvednek súlyos kiszáradásban is, az orvosi ellátás pedig az ő esetükben nem tűrhet egy perc halasztást sem. Elképzelhető, hogy a hipoglikémia veszélye miatt naponta többször is enni kell nekik adni, de az elhízás folyamatosan ott leselkedik rájuk.

Kicsi a bors, de erős vagy inkább kicsi a bors, de agresszív

A klinikai egészség mellett az állat viselkedése is kulcsfontosságú szempont, ami rendkívüli hatással van az ember-állat kapcsolatra. A viselkedési problémák az egyik leggyakoribb okai annak, hogy a kutyákat menhelyre adják vagy kiteszik őket az út szélén. Dokumentált, hogy fordított összefüggés van a kutya mérete és az általa tanúsított problémás viselkedések száma között. Egy vizsgálat bebizonyította, hogy szignifikáns összefüggés van a nemkívánatos viselkedésminták és a kutya mérete között. Az apró termetű ebek esetében a gazdiknak nagyobb arányban kell megküzdeniük az agresszióval, a rivalizálással, a szociális félelemmel az érintésérzékenységgel, az edzhetőséggel és a szeparációval kapcsolatos magatartással és az ingerlékenységgel.

Ezek az eredmények megkérdőjelezik a zavaró viselkedés és a kisebb méret közötti kapcsolat okát. Vajon genetikai hátterük van vagy inkább az emberi bánásmód a ludas? Valószínűleg az emberi viselkedés hatása a kedvenceinkre igen jelentős. Előfordulhat, hogy a tulajdonosok eltérő viselkedést tolerálnak a kicsi és a nagy kutya esetében. Például egy nagytestű kutya, amely agressziót mutat, vagy felugrál az emberekre, egyértelműen aggodalomra ad okot. Ám ha egy csivava csinálja ugyanezt, azt nem mindenki tekinti problematikusnak, sőt akár aranyosnak is gondolhatják. Vagy megtörténhet az is, hogy egy kistestű ebnek nem kell reagálnia a parancsokra, mert inkább hordozzák, mintsem azt várják tőle, hogy sétáljon, és túlzottan védik a gazdái, ami megzavarhatja más emberekkel és kutyákkal való szocializációját.

De ezek mellett genetikai hajlam is közrejátszhat. A méretre tenyésztéssel az emberek akaratlanul is felerősíthették ezeket a problémás viselkedésekre való hajlamukat. Fiziológiai okai is lehetnek az apró kutyáknál tapasztalható „rossz” viselkedéseknek, például a szobatisztaságra nevelés nehéz lehet a húgyhólyag kis kapacitása miatt.