Mit tegyél és mit semmiképp se, ha megtámad egy kutya? Halász Árpád interjú

Halász Árpád több mint 30 éve foglalkozik állatok, többségében kutyák kiképzésével. Az általa felkészített állatok gyakran szerepelnek filmekben.

Volt már Angelina Jolie, Anthony Hopkins, Jean Reno és Robert Redford munkatársa is. A Fehér Isten című magyar filmben egyszerre 200 kutyát készített fel és irányított a forgatáson.

AÉK: Mi a teendő abban az esetben, ha bárkit, bármilyen körülmények között egy kutyatámadás ér? Milyen körülmények között fordulnak elő leggyakrabban ilyen támadások?

HÁ: Nagyon régóta, tulajdonképpen 1991 óta foglalkozom ezzel a témával. Igen gyakran keresnek meg minket azzal, hogy kutyatámadás történt, és felkérnek minket ennek okainak kiderítésére. A kollégákkal általában annak járunk utána, hogy mi történt pontosan, milyenek voltak a körülmények. Az esetek legnagyobb százalékában azt találjuk, hogy a legtöbbször egy felnőtt ember „a hunyó”. Azok az emberek, akik felelősek annak a kutyának a tartásáért, vagy azért, hogy megfelelő módon figyeljenek oda pl. a gyermekükre. Általában elmondható, hogy a legtöbb kutyatámadási eset családon belül történik. Ez abból adódik, hogy az emberek egy jelentős része nem jól választ kutyát. Érzelmi alapon dönt, a választás például azon múlik, hogy valaki milyen filmet látott legutóbb. A kutyatartók egy része nem tudja azt, hogy az adott fajtát mire tenyésztették, mire használták és mik az igényei. Ha autót vesz, tanácsot kér az autószerelőjétől. Ha egy 10-15 évig vele élő kutyát, nos, ebben nem kér tanácsot és segítséget.

AÉK: Ha most eltekintünk a családon belüli támadásoktól, mit tegyen bárki, ha mondjuk sétál vagy kocog egy erdőben, vagy egy számára ismeretlen környéken és hirtelen szembe találja magát egy agresszívan viselkedő nagytestű kutyával?

HÁ: Nagyon nehéz olyan tanácsot adni, ami mindenkire érvényes. Más vagyok én, más egy 6 éves gyerek, egy nő, egy felnőtt férfi, vagy mondjuk egy kiránduló nyugdíjas pár. Olyan dolgot kellett kitalálnunk, ami szinte mindenkire érvényes, habár léteznek hatékony egyedi megoldások, trükkök is. Elsőként látni kellene, nem csak nézni: mik a kutya szándékai, mi történt, hol vagyok? Bementem valakinek a portájára, kijött onnan a kutya, vannak a közelben más emberek? Fel kellene ismerni a jeleket, no de természetesen nincs mindenkinek kutyája és kutyákkal kapcsolatos tapasztalata.

Ami a legfontosabb kulcsszó ezzel a témával kapcsolatban az, hogy a kutyák, de más állatok sem, a passzivitással nem nagyon tudnak mit kezdeni. Az állatok fejében mindig van egy kód, egy kulcsinger, például a másik fut, mozog, kapálózik, menekül, stb. De ha semmit nem csinálok, azzal mit is kellene kezdeniük? Amikor gyerekeket tanítunk, mindig megkérjük őket, hogy váljanak szoborrá, majd megmutatjuk nekik, hogy milyen az a szobor, ami még a kutyákat sem érdekli. A szobor alap ismertetőjegye, hogy nem mozog, nem kiabál és nem kapálózik, de leginkább nem fut el. Egy kutya akár 50 km/órás futásra is képes, ráadásul simán átfut egy várost. Én tudok futni 10-el, 12-vel jó esetben, és ha nagyon ügyes vagyok, bírom pár száz méteren át, tehát arányaiban az esélyek nem túl jók.

A jó szobor ismérve továbbá, hogy a lábai terpeszben vannak vállszélességben, kihúzza magát, elől összefogja a kezeit és leteszi őket maga elé. Ebben a pozícióban megáll, fölemeli a fejét és próbál előre nézni. Ezt érdemes úgy megcsinálni, hogy legyen mögöttünk valami: egy fa, egy bármi, ami miatt nem kerülhet mögénk az állat. Ha van nálunk egy táska, egy pulóver, egy kosár, vagy bármi, azt tartsuk magunk elé, úgy, hogy egy kis teret képezzünk magunk előtt: inkább abból hiányozzon egy falat, mint belőlünk. Ezzel a passzivitással a kutyák zöme nem tud mit kezdeni, ha be is próbálkozik néhány, inkább csak csipked, de nem fog megharapni.

Ha az a nagyon ritka eset fordulna elő, hogy megharap, de nem ránt le, akkor is próbáljunk így maradni, nem hergelni, nem kiváltani a kulcsingert. Ha elkezdünk kapálózni, csirkék leszünk. Ha elkezdünk futni, macskák leszünk, és áldozat. Tehát maradjunk nyugodtak, változzunk szoborrá a passzivitás jegyében. Ha egy kóbor kutya beszabadul egy baromfiudvarba, akkor elég nagy pusztítást tud végezni. Például kinyírja az összes tyúkot, a kakast elsőként, hiszen ő a legaktívabb, de lesz, aki életben marad. Általában az, amelyik ült a sarokban a tojásain és nem csinált semmit. Észre sem vették, nem szólalt meg, behúzta a fülét, farkát, és nem mutatta magát, nem futott, nem kapálózott, nem kiabált: ez a hármas a legfontosabb.

AÉK: Az a kérdés vetődik fel az emberben, hogy egy kutyákat nem nagyon ismerő ember, aki először szembesül egy agresszív kutya jelenlétével, nem retten meg annyira, hogy képtelené válik a passzivitásra, tudatos mozdulatlanságra és menekülni akar mindenáron?

HÁ: Valószínűleg meg fog ijedni. De ha az ilyen helyzetbe kerülő emberek legalább felének eszébe jut, amit most mondok, és tudja uralni a testét, az már nagyon sokat segít. Nyilván, nagyon ritkán vannak esetek, amikor ez sem segít. Például, amikor egy bicikliző valakit leránt egy kutya. Nehéz mindezt megállni. De ha végig gondoljuk, hogy nincs esély elfutni, ha kapálózok és kiabálok, akkor csak hergelem a helyzetet, akkor mégiscsak ez tűnik a leginkább célravezetőnek.

Tényleg igen ritka eset, de akkor van igazán nagy baj, ha az ember a földre kerül. Ilyenkor mik azok a testrészeink, amit leginkább meg kell védenünk? Az arcunkat, a nyakunkat és a lágy, érzékeny részeinket, mint például a has és a nemi szervek. Mivel nincs annyi kezünk, hogy ezeket mind és egyszerre meg tudjuk védeni, ha mégis ilyen helyzetbe kerülnénk, akkor egy úgynevezett magzat pózban összegömbölyödve védjük magunkat. Kezek a tarkón összekulcsolva, összegömbölyödve. Hiszen inkább a fenekembe harapjanak, mint a hasamba, inkább a lábamba, mint a nyakamba, vagy az arcomba, védve a legérzékenyebb és legvérzékenyebb testtájékokat. Hangsúlyozom még egyszer, ezek rendkívül extrém és nagyon ritkán előforduló esetek. A tapasztalataink szerint a „szoborrá válás” a legtöbb kutyatámadási helyzetre megoldást jelent. Fejben azonban nem árt mindenre felkészülni.