Mi a teendő, ha kutyasétáltatás közben szembe találod magad egy vaddisznóval?

Az utóbbi években világszerte – így Magyarországon is – egyre nagyobb problémát jelent a vaddisznók túlszaporodása és egyre gyakoribb megjelenése a lakóövezetek környékén. Sőt, sok esetben a lakóövezetekben is. Emellett ezek a találkozások a vaddisznók és a viselkedésüket nem igazán ismerő emberek, valamint kutyáik között bizony lehetnek veszélyesek is mind a kutyákra, mind a gazdáikra nézve.

Miként viselkedjen egy kutyáját sétáltató gazda, ha egy erdei séta közben, de akár a lakóövezetében, vagy ahhoz közel szembe találja magát egy vaddisznóval? Tartsa pórázon a kutyát? Vagy inkább engedje el? Próbálja elijeszteni a vaddisznót? Vagy távozzon a helyszínről, amilyen gyorsan csak tud? Egyáltalán, miért és milyen körülmények között lehetnek veszélyesek a vaddisznók? Ezeknek a kérdéseknek igyekeztünk utánajárni Varga László hivatásos vadász, a Tiba-kúti Kennel tulajdonosának segítségével, aki gyakran találkozik vaddisznókkal sőt, komoly tapasztalata van a kutya-vaddisznó találkozások kimenetelével kapcsolatban is.

AÉK: László, te hivatásos vadászként mit tapasztalsz? Tényleg gyakrabban tűnnek fel vaddisznók az emberi lakóövezetek közelében, vagy azokon belül, mint a korábbi évtizedekben?

VL: Sajnos a vaddisznók megjelenése települések környékén és azokon belül valóban egy gyakori problémává vált. Mindennek 2 oka lehet, az egyik az, hogy a nagyragadozók ismételt megjelenése miatt a zsákmányállatok beljebb húzódnak az emberek közelébe. Másrészt az is igaz, hogy a vadon élő állatok zavartalan területei folyamatosan zsugorodnak, hiszen az emberek által lakott zónák bővülnek. Ráadásul, ha a vaddisznókról beszélünk, ők meglehetősen szapora állatok, habár az utóbbi pár évben az afrikai sertéspestis megjelenése részleges kipusztulásukat okozta bizonyos területeken.

AÉK: Egy vaddisznóval történő találkozás milyen esetekben lehet különösen veszélyes akár egy kutyára, akár a kutyát sétáltató gazda számára?

VL: Két esetben lehet különösen veszélyes. Egyrészt, ha egy malacos koca a malacait vezeti, kíséri általában a tavaszi időszak végén és a nyári időszak elején. A másik eset pedig, ami véleményem szerint a rosszabbik, ha egy sebzett disznóval találkozunk, aki egy rossz lövés következtében megsebesült. Egyéb esetekben az egészséges vaddisznók általában hamarabb érzékelik az ember közeledését és megpróbálnak kitérni a találkozás elől. Nem támadnak, ha nem provokálják őket. Ha tudjuk, hogy egy helyen vaddisznó-veszély áll fenn, oda lehetőség szerint ne hajnalban és szürkület előtt látogassunk el, a vaddisznó ugyanis ezekben az órákban a legaktívabb.

AÉK: Ha úgy alakulnak a dolgok, hogy egy vaddisznó a kutyánkra vagy ránk támad, miért veszélyes ez a helyzet? Mire képes egy kutya egy vaddisznóval szemben?

VL: A legfontosabb cél egy ilyen találkozásnál, hogy minden erővel próbáljuk elkerülni a kutya-vaddisznó kontaktot. Az általános vélekedéssel és a városi legendákkal ellentétben ugyanis a kutya egy kifejlett vaddisznóban nem tud kárt tenni, sem egyedül, sem két kutya, sőt még három sem. Sokkal erősebbek és szívósabbak annál, hogy egy kutya felül tudjon kerekedni rajtuk. A vaddisznó bőre rendkívül vastag és igen sűrű alj- és fedőszőrzet borítja a testét. Ráadásul az állkapcsa is 25-30 cm hosszú, egy óriási fejben, egy óriási test előtt.

Ha a kutyánk egy vaddisznó szájába kerül, akkor életveszélyben van, ugyanúgy, ahogy mi is. A vaddisznó kanok esetében pedig ott vannak ugye az agyarak, amelyek lehetnek akár 20-25 centiméter hosszúságúak is, amiből egy 8-9 cm-es rész kilóg az állkapcsokból. Mivel a két agyar a folyamatos evés során egymást dörzsöli, kialakul egy borotvaéles fenési sík az agyarak felületén. Most képzeljünk el mondjuk egy 150 kg fölötti súlyú vaddisznó kant, amelyiknek a szájában van 2 db majdnem 10 cm hosszúságú borzasztóan éles bicska, úgy, hogy csak a tömegével majdnem minden élőlény feldöntésére képes, bármit fel tud borítani. Gondolhatod, hogy egy ilyen vadállat mire képes, ha kihozzák a sodrából, de egy malacait védő koca is egy harapással elroppantja egy kutya lábszárcsontját például.

Hogy mennyire valós probléma mindez napjainkban: a közelmúltban éppen egy egri áruház fölötti bozótban rejtőző remete vaddisznó kant ejtettünk el, aminek 25 cm-es agyarai voltak. Mindez pár száz méterre történt a lakóterülettől és egy gyanútlan túrázó, vagy kutyát sétáltató vele találkozhatott volna, ha ott marad.

AÉK: Mi az a néhány alapszabály, aminek a betartását javaslod, ha valaki kutyát sétáltat és vaddisznóval találkozik?

VL: A legfontosabb a megelőzés. Ha tudjuk, hogy olyan területre érünk, ahol már volt korábban vaddisznóészlelés, ne legyünk csendben, beszélgessünk a sétáló társakkal, vagy adjunk gyakran hangot a kutyánknak. Az esetek döntő zömében a vaddisznó hamarabb észlel minket, mint mi őt, és ki fog térni a találkozás elől. Ha ez nem sikerült és meglátjuk a vaddisznót és biztosak vagyunk abban, hogy ilyen állatot látunk, akkor viszont ne hangoskodjunk, nehogy megijedjen és minél előbb induljunk el az ellenkező irányba. A kutyánkat se engedjük a vaddisznó irányába sőt, az ugatást is próbáljuk megakadályozni.

Ha mindezt megtettünk, de ennek ellenére elkerülhetetlen egy konfliktus egy vaddisznóval, esetleg elkezd megtámadni minket, akkor viszont engedjük el a kutyánkat a pórázról annak érdekében, hogy mind ő, mind pedig mi szabadon tudjunk menekülni, elkerülni a támadást. Ha ilyen helyzetben egy póráz bármibe beleakad, akkor bizony semmi esély a kitérésre, a vaddisznó maga alá fogja gyűrni a kutyát. Ez az egyik legfontosabb dolog: egy ilyen nem várt és nagyon ritkán kialakuló konfliktushelyzetben minden résztvevő legyen szabadon.