Amit a meztelen kutyafajtákról tudni érdemes: mágikus, gyógyító lényeknek hitték őket
2021. május 6
2021. május 6
A szőrtelen, úgynevezett meztelen kutyák igen figyelemfelkeltőek és egyesek akár túltenyésztett divatebnek vélhetik őket. Bizonyos fajták azonban több ezer évesek és egyáltalán nem olyan nebáncsvirágok, mint azt néhányan feltételezik!
Szőrtelen, hibás fogakkal rendelkező kopasz ebekről már Darwin is tett említést. A kopasz kutyákkal viszonylag ritkán lehet találkozni a hétköznapokban, azonban sokan elkötelezett rajongói egy-egy fajtának. A kínai meztelen kutya például igen népszerű fajta és ideális társasági kutya szinte bárki számára. A kopasz kedvencekkel kapcsolatban számos legenda és tévhit kering, ami még érdekesebbé teszi őket.
Míg a kopaszságot más, szőrös kutyák esetében gyakran betegség okozza, a kifejezetten meztelen fajtáknál erről szó sincs. Miklósi Ádám: A kutya című könyvében így ír a kopasz fajtákról: „A szőrtelenség génjének két allélja van. A H domináns a recesszív h felett. Az egyedek minden génjükből két génváltozatot hordoznak, melyek lehetnek egyformák vagy különbözők. A domináns H allél kopaszságot okoz. De két kópia ebből az allélból letális (vagyis az ilyen állatok nem életképesek), így a szőrtelen egyedek mindig heterozigóták (egy H és egy h alléllel rendelkeznek).”
A magyarok kopasz kutyája
A májzlit vagy más néven német pulit sokszor nevezik a magyarok kopasz kutyájának. Az eb azonban nem teljesen szőrtelen, inkább foltokban hiányos a bundája. Sokan úgy vélik, ezt a kék dobermann szindrómának nevezett, veleszületett bőrbetegség okozza. Kilenc kölyök megvizsgálása során azonban a bőrgyógyász specialista állatorvos egészségesnek nyilvánította az igen ritka májzlikat.
Hivatalosan három szőrtelen kutyafajtát ismer el az FCI, de ezeken kívül létezik még néhány, nagyon ritka eb is. Ilyen például az indiaiak szőrtelen négylábúja, a jonangi vagy az ecuadori kopasz kutya. A következőkben röviden sorra vesszük a hivatalosan is elismert három szőrtelen fajtát.
A kopasz kutyák legnépszerűbb képviselője minden bizonnyal a kínai meztelen kutya. Ez a kedves társasági kedvenc szőrös változatban is létezik, amit púderpamacsnak neveznek. Bár neve erre utal, nem biztos, hogy valóban Kínából ered, egyesek szerint afrikai fajta. Régen, a pestisjárvány idején előszeretettel használták őket a hajók fedélzetén patkányfogóknak, illetve egyes ünnepekkor akár el is fogyasztották őket. A modern társadalomban a kínai meztelen kutya népszerű divatkutyává nőtte ki magát. Ő azonban sokkal több ennél, hiszen egy igazán kedves, jókedvű és ragaszkodó társ, aki mindenhova hajlandó követni gazdáját.
Ez a dél-amerikai fajta világszerte igen ritka, pedig egykor az inkák kedvelt ágymelegítőjeként tartották számon. Neki is van púderpamacs változata, feje tetején, farkán és néha a mancsokon előfordulhat egy kis szőrzet, de általában teljesen kopasz. Három különböző méretben ismert, ragaszkodó, hűséges társ. A perui meztelen kutyát tartják az ősi inkák kutyájának, míg a perui inka orchidea az amerikaiak változata.
Az aztékok által igen kedvelt, gyakran az egyszerűség kedvéért csak xolonak becézett szőrtelen kutya szintén több méretben és púderpamacs változatban is létezik. Az 1950-es években majdnem teljesen eltűnt a fajta, de kedvelőinek hála megmenekült. Ennek ellenére a mai napig igen ritka ez az élénk és kedves öleb.
Az FCI által még nem, de az AKC által 2004-ben elismert fajta az amerikai meztelen terrier. 1972-ben egy rat terrier alomban született egy szőrtelen kiskutya, akit aztán tovább tenyésztettek. A fajta jellemében tagadhatatlan, vérbeli terrier, élénk, játékos társ. Úgy vélik, ez az egyetlen meztelen fajta, akinek kopaszsága recesszív. Azaz két meztelen egyednek csak szőrtelen egyedei születhetnek. A kölykök finom, kezdetleges szőrzettel jönnek a világra, ami hetekkel később szépen lassan kihullik.
A mexikói meztelen kutya, azaz a xoloitzcuintle neve a Nahua xoloitzcuintle-ból származik, melynek jelentése Xólotl kutyája. Xólotl vagy Solotl Quetzalcoatl ikertestvére, az azték mitológiában a tűz, a balszerencse, a villámlás istene és a holtak túlvilági kalauza. Gyakran ábrázolják kutyafejű emberként. A mexikóiak nemzeti kincseként tekintenek rá, hiszen a fajta körülbelül 3000 éves múltra tekinthet vissza. Már az aztékok is nagy becsben tartották, szentként tisztelték őket. Ha gazdájuk meghalt, gyakran feláldozták és mellé temették őket is, hogy kísérjék az embert túlvilágba vezető útján.
Egykor az inkák a perui kopasz kutyákat mágikus, gyógyító lényeknek vélték. Csak az éj leple alatt engedték őket ki az inkák. Ezért a spanyol hódítók úgy hitték, ezek a kutyák valamiféle mágikus teremtmények, akik csak éjjel mutatkozhattak meg. Egyesek pedig a hold virágaként emlegették őket, mivel este, a holdfényben sétálgattak a kertekben, az orchideák között. A perui meztelen kutyák valóban kerülték a napfényt, hiszen bőrük könnyen leéghetett.
Az inkák természetesen jól tudták, mennyire érzékeny nagy becsben tartott kedvencük, a kerámiából készült tárgyaikon többször ábrázolták őket pulóverekben. Ürüléküket és vizeletüket gyakran használták orvosságként, de puszta jelenlétük is jó szerencsét jelentett. Ágymelegítőként is hasznukat vették. Ízületi gyulladás és légzőszervi megbetegedések esetén betették őket a takaró alá, hogy kifejtsék gyógyító hatásukat. A peruiak nemzeti kutyája az őslakosok szerint az istenek ajándéka az emberiség számára. Úgy hitték, azért kapták őket, hogy a hideg éjszakákon felmelegítsék őket ezek a mágikus ebek.
Frida Kahlo, a mexikói festőnő is tartott mexikói meztelen kutyákat. Egyik festményének címe: Én és egy mexikói kutya. A képen egy ilyen fajtájú eb ül lába előtt.
Elterjedt tévhit, hogy a szőrtelen ebek nem lihegnek, mert testük teljes felületén verejtékeznek, így hűtik magukat. Ez azonban téves megállapítás. A meztelen kutyák épp úgy lihegnek, mint bármely más fajta.
A domináns szőrtelenség okozhat fogproblémákat, azonban a kettő nem jár kéz a kézben. A szőrös változatoknál nem fordul elő ilyen, de a kopasz egyedeknél olykor hiányozhat egy-két fog. A tenyésztők azonban igyekeznek teljes fogsorú kiskutyákat tenyészteni.
Szőr hiányában télen valóban érdemes felöltöztetni a kopasz egyedeket. Nyáron olykor célszerű lehet naptejjel kenni testüket, ha közvetlen napsugár éri őket, de nem javasolt állandóan használni. A hőség, nyári napsütés egyetlen kutyának sem tesz jót.
A kopasz kutyák egyáltalán nem olyan törékeny nebáncsvirágok, mint sokan hiszik, nem kell őket mindentől óvni és babusgatni. Persze érdemes odafigyelni, hogy az időjárási viszontagságok ne okozzanak egészségügyi problémát számukra, de ezt számos más fajtánál is figyelembe kell venni.
(A cikkhez Miklósi Ádám: A kutya, David Alderton: A kutyák és Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak című könyve és az Állatvilág Magazin VIII. évfolyam 2. száma nyújtott segítséget)
(Képek: Getty Images Hungary)
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek