Így teljesítette a magyar Rio a legmagasabb szintű mentőkutyás tesztet

Pinkóczi Diánával, a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület vezetőjével beszélgettünk Rió nevű kutyájáról, akivel most teljesítették a mentőkutyások legmagasabb szintű tesztjét.

Elsamere HU-Ligans Priamos Rio felsőbb osztályba lépett! Az ausztriai Eggendorfban sikerrel teljesítette az MRT-t (Mission Readiness Test), vagyis a bevethetőségi vizsgát. Ez a mentőkutyánál a mesterfokozat, vagyis mondhatjuk, hogy Rióból professzor vált. 3 napon át készenlétben vártak egy sátorban a novemberi hidegben a pályák teljesítésére, ráadásul egy sérülés is nehezítette a versenyt. Máris megtudhatod, hogyan szerepelt Rio a világ legmagasabb szintű mentőkutyás tesztjén.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen megmérettetést?

Pinkóczi Diána: A tesztet 9 különböző helyszínen kell teljesíteni egyedi történetek alapján romosodott épületeknél. A sztoriból és a szituációból derül ki, hogy ez éppen egy sörgyár, egy lakóingatlan, vagy ne adj’ isten egy benzinkút. A helyszíneken tartózkodó vizsgabiztosoktól és minősítőktől elhangzott információk alapján kell felmérni a szituációt, és ez alapján kell kitalálni a taktikát, a keresési módozatokat. A szituáció felmérése után küldjük a kutyát, hogy keresse és jelezze számukra az eltűnteket. Ez igen változatos, hisz minden helyszín más és más. Ezen a teszten nem pontozás van vagy osztályzat; nagyon sok tényező befolyásolja a mentőkutyás teszt sikerességét. 14 minősítő bírál helyszínenként 2-2 értékelővel, és így adódik össze a minősítésnek a sikeressége vagy sikertelensége.

Minden helyszínen egyedi a sztori: értelmezem, szektorizálok, priorizálok, és kezdjük is.

Kevés rá az idő, kicsit aggódom is. Riónak nagyon gyorsan megvan a szag, messziről megérzi; minden irányból körbejárja, aktívan dolgozik rajta, de nem fér közel hozzá… Majd végre megvan a legerősebb szagforrás, és jön a hangos ugatás. A következő romrészlet nehezen járható: betonelemes, kint kell megállni, távolról kell irányítani a kutyát hátszélben, ami nem kedvez a munkának. Rio könnyed mozgással halad a romon, látszik rajta, hogy élvezi.

Ha jók az értesüléseink, volt Riónak egy kis balesete is a teszt végrehajtása közben.

P. D.: Igen, féltávon volt a baleset, ami után nem voltam benne biztos, hogy folytatni tudjuk a vizsgát. Egy épület tetejéről leugrott Rio, és szerencsétlenül érkezett. Egy picikét sántított, így azonnal be is fejeztük a munkát. Gyorsan állatorvosi segítséget kértünk, szerencsére nem történt nagy baj, nem volt törés. Annyit mondott az orvos, hogy éjszaka pihenjen, és majd reggel meglátjuk, hogy milyen állapotban van. Másnap reggel az állatorvosi kontrollon azt mondták, hogy ha én úgy érzem, akkor részükről folytathatom. Én is úgy láttam, hogy nincs Rio lábán komolyabb sérülés, nem sántít, jó a kedve, így folytattuk a teszt következő részével. Úgy álltak össze a feladatok, hogy volt egy éjszakai keresés, valamint két blokkban 4-4 nappali keresés, amelynek során egymás után 4 romot kellett ledolgozni. Kétszer mentünk ki táborból, és egymás után 4 romot néztünk át forgórendszerben, majd másnap megint 4-et. Eközben sátorban aludtunk abban a remek novemberi időben. Tehát komfortzónán kívüli volt szerintem mindenkinek. 

Csütörtök: 4 egymás utáni, technikás, nehezen járható rom. 4. helyszín: 1 személy, 2 személy pipa… majd a szívem kihagy egy pillanatra… Rio felment a ház tetejére, és nem a lépcsőt választotta a lefelé vezető útnak, hanem leugrott. Szerencsére volt ott egy teherautó, amire ugorhatott, de távolról sem ideális… Felszisszenek… Jaj, ne! Rio kicsit sántít, de semmi vér, semmi komolyabb mozgásbeli gond. Átnézem, megjáratom… Egy-egy lépésben kikönnyít, óvatos. Jelzem az értékelők felé, hogy befejezem a munkát, és állatorvosi segítséget kérek. Rádión forgalmazás, és már vár is minket az állatorvos az épületben, mehetünk. Gyors, de alapos vizsgálat: hát igen, picit érzékeny…

Hány kutya szokott részt venni egy ilyen teszten, és hányan vannak a világon, akik ezzel a képesítéssel rendelkeznek?

P. D.: Általában évente 30-35 kutya szokott részt venni ezen a majd háromnapos megmérettetésen. Az eseményeket nagyobb európai kiképzőközpontokban rendezik meg. Idén Ausztriában, Eggendorfban.

30 kutya indult a vezetőjével, amelyből 20-nak sikerült a vizsga. Ez egy iszonyatosan jó arány, amiből látszik, hogy a kiképzők is folyamatosan fejlődnek. A vizsga 2 évig érvényes, így akik tavaly csinálták, szintén beletartoznak ebbe a kategóriába. Így összesen azt mondom, hogy 30 és 40 közé tehető ezeknek a kutyáknak a létszáma.

Hány éves koráig lehet egy kutya mentőkutya? Mik a tapasztalataid ezzel kapcsolatban?

P. D.: Ez minden kutyánál egyedi, az egészségügyi állapotától függ. Ha azt látjuk, hogy a kutya nem olyan jól mozog már, akkor lehet, hogy nyolcévesen nyugdíjazzuk. Azonban előfordulhat olyan is, hogy egy nagyon jól karbantartott, nagyon jó adottságokkal rendelkező kutya 10-12 évesen is tud még akár dolgozni. Igyekszünk őket a kor előrehaladtával tehermentesíteni, így fiatal növendékkutyát nevelünk mellettük. És ha már nagy romokon nem is dolgoznak, az erdőben való eltűntek keresésben szuperül tudnak még az idősebb kutyák is segíteni nekünk.

Hogyan zajlott a felkészülés?

P. D.: A felkészülés már a kiskutya kiválasztásakor elkezdődik. Tehát tudatosan tenyésztőtől, célirányosan erre a feladatra vásárolunk kutyát. Próbáljuk a hibát – ha szabad így fogalmaznom – a legkisebbre csökkenteni. A legfontosabb, hogy szeresse az embereket, nagyon-nagyon fontos számunkra, hogy jól motiválható legyen a jutalomfalatra és a játékra is egyaránt. Lényeges, hogy ne féljen a magasságtól, tehát igyekszünk már kis korban letesztelni ezt is. Olyan helyről szeretünk kiskutyát hazahozni, ahol már a tenyésztés is tudatosan ez irányba zajlik. Azt szoktam mondani, hogy körülbelül 3 év a kiválasztástól a vizsgákig való eljutás. Addigra jutnak el a kutyák oda, hogy a tanult lépcsőfokokat meglépjék, a kiképzési szinteken elérjék a nemzetközi vizsgákat. Ilyenkor már úgymond kész van a kutya, ezt követően már csak szinten kell tartanunk. Addig, amíg egészséges és fitt, be tudjuk őket vonni a munkába.

Interjúnk második felében arról is szó lesz, hogy milyen kutya Rio, és mi kell ahhoz, hogy egy négylábúból sikeres mentőkutya legyen.