„Van, aki rajzolni tud, van, aki kutyát képezni” – beszélgetés Kovács Tímeával, a Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány vezetőjével (1. rész)

Az egyik legelismertebb mentőkutya, Demi, gazdájával, Kovács Tímeával több száz embert és állatot talált meg karrierje során.

Egy reggel a kapunkon találtam egy kis plakátot, amelyen egy eltűnt cicát kerestek. Befotóztam a kerületi csoportba, bízva abban, hogy mások rutinosabbak ilyen helyzetekben. Jól is tettem, mert az első kommentek között szerepelt, hogy keresse fel a gazdi a Keresőkutyás Szolgálat Alapítványt. A plakáton lévő telefonszámra el is küldtem a tippet. Másnap pedig már érkezett is az üzenet, miszerint köszönik szépen, meglett a cica. Még szép, hogy kíváncsivá tett a történet! Felvettem a kapcsolatot Kovács Tímeával, az alapítvány vezetőjével, és kértem, hogy meséljen egy kicsit magukról.

Demi, a hős magyar mentőkutya

Demi, egy törzskönyves svájci fehér juhászkutya, akit Timi tudatosan választott ki. Olyan kutyát keresett ugyanis, akivel vagy komolyabban sportolni vagy dolgozni lehet. Fontos volt számára, hogy családi és munkakutya is legyen egy személyben az eb. Demiről azonnal kiderült, hogy nagyon gyorsan tanul, rövid időn belül minden fontos vezényszót ismert. A kutyaiskolában pedig felfigyeltek az oktatók arra, hogy mennyire érdeklik a szagok. Miután elsajátította az engedelmes munka képességét, utána lehetett foglalkozni ezzel az érdeklődésével. Innen pedig már egyenese út vezetett a nyomkövetésig.

„Nem gondoltam, hogy majd ilyen komoly szintig jutunk el, hogy Törökországban fogunk életeket menteni. Azt gondoltam, hogy valamit kéne csinálni, valami komolyabbat, egy picit többet, mint a sport, de nem biztos, hogy munkát. Nyilván vannak munkára sokkalta alkalmasabb kutyák, mint a svájci fehér juhász, bár az tény, hogy a típus jól ötvözi a német juhászkutya orrát és a malinois egészségügyi stabilitását, valamint az idegrendszerük is kevésbé hektikus. Tény, hogy nem őrző-védő munkára valók” – idézi fel a kezdeteket Kovács Tímea, az alapítvány vezetője.

Az átlagos hétköznapok egy hivatásos mentőkutyával

Ha kutyát szeretnénk, érdemes az életvitelünknek megfelelően választani. Timi szerint egy lakásban lakó kutyusnak napi 3-4 óra sétára van szüksége. Fontos lenne, hogy ezt a jövendőbeli gazdi tudja biztosítani számára. Deminek az átlagosnál talán nagyobb mozgásigénye van, mindig kész a sétára, munkára, nyitott az újdonságok felfedezésére. A séta mellett sokat gyakorolnak és játszanak. Többéves folyamat az, hogy mentőkutyává váljon kedvencünk, számos nemzetközi vizsgát kell teljesítenie, és folyamatosan tanulnia kell, miközben fontos a kutya és a gazdi számára az is, hogy rutint szerezzenek egy-egy mentőfolyamatban.

Fontos továbbá, hogy jó legyen az egészségi állapota minden tekintetben, az idegrendszernek nagyon stabilnak kell lenni, valamint nagyon jól motiválhatónak kell lennie. Akár játékkal, akár élelemmel. Emellett persze az is nagyon lényeges, hogy embercentrikus legyen a kutyus. Nem árt, hogy ha nem hatalmas méretű, mert sokszor kézbe kell venni, vinni kell akár a hátunkon egy éles helyzetben. A túl kicsi kutya azonban nem biztos, hogy ugyanúgy tud teljesíteni, szóval talán a legideálisabbak ilyen szempontból a 15–25 kg körüli ebek.

Egy mentőkutya jó nyomkövető, éles helyzetben sokat számít a rutin. „Most azért is tudok erről beszélni, mert éppen keresem Demi utódját, és nem szeretnék a fajtától nagyon messzire elmenni, viszont sajnos nagyon nehéz a választás ebből kifolyólag. Rendkívül sok dolognak kell klappolnia egy mentőkutyánál” – részletezi Timi.

Egy nyugodtabb, csendesebb élet 11 év után

Demi most 11 és fél éves, tehát már nem fiatal. Az olyan munkákból, mint például a romkutatás, ami nagyobb fizikai terhelést jelent, már kiöregedőben van. „Egy átlagos családi kutyához képest jó fizikai állapotban van, de most már egy nyugalmasabb, csendesebb életet élünk. A nyomkövetés az addig tud működni, amíg Demi orra megfelelően működik. Ezt pedig folyamatosan tesztelni kell. Fontos látni, hogy mi az a pont, amikor már nem biztos, hogy őt kell bevetni. Ha már nem dolgozik, ugyanúgy a családban marad, hiszen ő az én kutyám” – meséli Timi.

Kettejük közös munkája felbecsülhetetlen azon gazdik számára, akiknek segítettek megtalálni eltűnt kedvenceiket. Hogy mit tehetünk azért, hogy biztonságban tudjuk kedvencünket, vagy mikor hívjuk a Keresőkutyás Szolgálat Alapítványt, a cikk folytatásában mesélem el.