Melyik állatkínzó kerül börtönbe, és melyik nem? Dr. Kajó Cecília jogász válaszol

Mióta az internetes felületek lehetőséget adnak a szabad véleménynyilvánításra az állatvédelem témakörében, az állatbarátok valószínűleg már több könyvtárnyi tehetetlen, dühös hozzászólást küldtek a kibertérbe az állatkínzók elbírálásával kapcsolatban.

Számos felháborítóan enyhe szankció született már ilyen borzalmas tettek eredményeképpen. Ezek az ítéletek a többség szerint az áldozatul esett állat vagy állatok szenvedéseinek még a töredékével sincsenek arányban.

Amikor az állatkínzás az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, akkor a bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A bírói gyakorlatban azonban nem volt még példa arra, hogy jogerősen 2-3 éves elzárásra ítéljenek valakit csak azért, mert megkínzott egy állatot

– írja az Index a balotaszállási kutyakínzó esete apropóján megjelentetett cikkében.

Első fokon többnyire legfeljebb egyéves szabadságvesztést helyeznek kilátásba, mely végül felfüggesztett börtönbüntetéssé enyhül. 2012-ben viszont született egy akkoriban egyedülállónak bélyegzett ítélet egy érdi lógyilkos ügyében.

A férfi nézeteltérésbe keveredett egy nála bértartásban élő ló tulajdonosaival, mert ők kifogásolták a véleményük szerint rossz tartási körülményeket, és kilátásba helyezték kedvencük más lovardába való áthelyezését. A vita hevében Sz. László 16 éves gazdája, Petra szeme láttára többször nyakon szúrta a Felhő nevű állatot, aki szinte azonnal elpusztult.

A tárgyaláson jelen volt a Noé Állatotthon Alapítvány képviselete is. Hozzájuk kerültek a vádlottnál tartott elhanyagolt, rossz állapotban lévő lovak. Sz. László elsőfokú ítéletét végül súlyosbították is másodfokon, ennek értelmében örökre eltiltották az állattartástól, egy évre a közügyektől, és szintén egy évre valóban börtönbe zárták.

Arról, hogy mi az oka annak, hogy ennyire eltérően szankcionálják az állatkínzók eseteit, Dr. Kajó Cecíliát, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesület titkárát kérdeztük.

Milyen feltételeknek kell teljesülniük a bíróság szerint az állatkínzó lecsukásához?

Van egy latin kifejezés a büntetőjogban, az ultima ratio. Azt jelenti, hogy a büntetőjog a jogrendszer végső záróköve, az utolsó, egyben legsúlyosabb eszköz arra, hogy a bűncselekménnyé minősített cselekményeket a legsúlyosabb szankcióval fenyegesse – és amennyiben indokolt, azt alkalmazza is.

A Bojtár Egyesületnél volt egy tematikus hetünk pont ezzel a témával kapcsolatban. Azt elemeztük többek között, hogy hogyan történhetett az meg a kutatásunk szerint összegyűjtött 20 jogesetben, hogy ez az ultima ratio egyáltalán nem teljesült a párhuzamosan lefolytatott közigazgatási és büntető eljárásokban.

A 20 esetben egyetlen esetben sem szabtak ki letöltendő szabadságvesztést. Sőt a büntetőeljárásban kiszabott pénzbüntetés tizede (!), több esetben pedig százada (!) volt a közigazgatási eljárásban kirótt állatvédelmi bírságnak. Egy-egy elszigetelt ilyen esetre még azt mondhatjuk, “belefér”. Így összerakva azonban a húsz esetet sokkoló volt látni. Sem a büntetőjog speciális prevenciós szerepe nem teljesült (milyen fenyegetést, elrettentést érez az elkövető, ha mondjuk egy bíró 70 ezer forintra míg egy jegyző 700 ezer forintra bírságolja ugyanazért a cselekményért?), sem a generális prevenciós hatás (milyen üzenete van ennek a társadalom felé?).

A bíró keze is meg van kötve

A közhiedelemmel ellentétben ugyanakkor minden évben 10-15 állatkínzó letöltendő szabadságvesztést kap. 2020. szeptember 1-jei adat szerint aznap épp 53 ilyen elkövető élvezte a büntetés-végrehajtás vendégszeretetét. A letöltendő szabadságvesztés kiszabásához tudni kell azt, hogy a bíró nem csak azzal a mondattal dolgozik, hogy “3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható”. Azzal is, hogy neki a Btk. egy másik helyen megmondja, hogy – leegyszerűsítve – középmértékes büntetést kell kiszabnia. Vagyis rögtön elsőre a maximumot kiszabni elég súlyos eljárási hibának számít, és fellebbezés esetén garantált, hogy ezt a hibát a II. fokú bíróság ki fogja javítani.

Minden részlet számít

A bírónak ott van továbbá a büntetéskiszabási kúriai vélemény. Ebben a felsorolt tételeken kötelezően végig kell vennie ahhoz, hogy komplex képet kaphasson és komplex módon tudja értékelni a maga egészében a cselekményt és az elkövetőt. Mind az enyhítő mind a súlyosító körülmények vonatkozásában.

Mondok két közismert és triviális példát: ha valaki még nem volt büntetve, az enyhítő körülmény. Ha visszaeső vagy különös visszaeső (tehát követett el már más vagy azonos – jelen esetben – állatkínzás bűncselekményt), akkor az súlyosító tényező. Az idős kor vagy a képzetlenség, műveletlenség szintén enyhítő körülmény lehet, viszont az önhibából eredő ittasság súlyosító tényező.

A Btk. szabályain és a kúriai véleményen túl természetesen ott van még a joggyakorlat egységességének követelménye is. Vagyis törekedni kell arra, hogy hasonló cselekmények hasonló súlyú büntetésben részesüljenek. Bírónak lenni egy szép és felelősségteljes hivatás, amiről most őszintén bevallom, hogy sok laikus és szakember társammal együtt én is rendszeresen kritizálni szoktam. Abba azonban valószínűleg ritkábban gondolunk bele, hogy milyen súlya van egy ilyen ügynek és milyen felelőssége egy bírónak a döntés meghozatalában.

Miért ússzák meg mégis ennyire sokan a szabadságvesztést?

Ezt, hogy “megússza a szabadságvesztést” a magam részéről csak arra tudom érteni, ha megszökik az elől, hogy a büntetést leülje. A bíró az ügy körülményei alapján mérlegel, a fentebb említett szakmai sorvezetők mentén, hogy milyen büntetést szab ki. Aminek sajnos az esetek többségében nincsen generális prevenciós szerepe. A társadalom kevésnek, igazságtalannak érzi, hiszen ott van az a külföldön már tudományosan alátámasztott tény mögötte, amit Csányi Vilmos etológus szavai után csak úgy szoktunk megfogalmazni, hogy “aki állatot kínoz, az emberre készül”.

A Bojtár Egyesület keretein belül végzett kutatás szerint ezt egyébként finomítottunk. Mivel nincs meggyőző számszerű és más összefüggés az emberölések és a családon belüli bántalmazások eseteivel itthon – hogy “aki állatot kínoz, az orvvadász vagy orgazda”. Arra a meghökkentő összefüggésre jöttünk rá állatkínzásos eseteket elemezve, hogy az ügyek nagy számában, ahol például házkutatást tartottak az állatkínzás alapeset miatt, nagy mennyiségű hurok, csapda, illegális fegyver, lőszer és más ilyesféle eszköz került elő.

Gyakran az eljárás leegyszerűsítése a cél

Bár egyre több állatkínzásról szóló ítélet indokolásában megjelenik, hogy “a cselekmény elszaporodottsága miatt” alkalmazta a bíró ezt vagy amazt a büntetést, ez az esetek többségében, amennyiben például az elkövető idős, első bűncselekményes és ügyvédje tanácsára él például azzal a lehetőséggel, hogy nem kéri tárgyalás tartását, úgy borítékolhatóan pénzbüntetés szankciót jelent (ha élt a tárgyalás mellőzésével, ezt nem is a bíró döntése tartalmazza, hanem az ügyészé).

A Btk., a büntetéskiszabási elvek és a joggyakorlat egységessége mellett tehát még az új büntetőeljárási kódex sem kedvez első pillantásra a szigorú ítéleteknek. Hiszen lehetőséget ad arra, hogy – megint leegyszerűsítve – egyfajta vádalkut kössön az elkövető és az ügyész annak érdekében, hogy az eljárás minél rövidebb legyen. Ne terhelje a bíróságokat, hanem már ügyészi szakban döntést lehessen hozni. Ez az eljárási opportunizmus is hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalom elégedetlen a túl enyhe szankciókkal.

(Képek: Getty Images Hungary)