Meghalt Symba: ezekkel a sorokkal búcsúzik gazdája a legendás mentőkutyától

Kiskutyám! Drága Symba!

Eljött a pillanat amitől közel 14 éven át rettegtem, a perc amikor bevalljuk a mi kis utolsó titkunk….hogy egy időre elengedtük egymás kezét. Szépen, csendben, szeretetben, olyan méltóságteljesen, mint ahogyan élted az életed minden pillanatát. Olyan furcsa érzés, hogy nem a szomorúság kínozza a lelkemet, hanem a hiányod, az a hatalmas űr, amit itt hagytál. Tudod, mennyire hiányoznak az ölben cipelések, a hajnali ugatások, a pisilési akcióid az éjszaka közepén. Az illatod, a dörgölőzés, amiből tudtuk, hogy jól vagy…úgy hiányzik minden. Beírtad magad a mentőkutyák történelem könyvébe a tetteiddel, és a szívem utolsó dobbanásáig őrzök mindent, amit adtál. Volt részünk örömben, bánatban, sikerekben és kudarcokban. Formáltál és tanítottál, és miattad váltam azzá, aki vagyok. Együtt hegyeket mozgattunk meg, és Te lehoztad nekem a csillagokat. Megadtad azt, amire mások csak vágyakozva gondoltak. Olyan dolgokon mentünk keresztül együtt, amiről könyvet lehetne írni, és mindeközben a barátságunk, a szövetségünk megrendíthetetlen bástyaként vigyázott ránk. Egy-egy rezdülésből tudtuk, hogy mire gondol a másik felünk, így volt ez az utolsó napunkon is. Annyira szerettünk volna még itt tartani, de az önzőség határán táncolva ez nem lett volna méltó hozzád. Belém égett az utolsó pillanatunk, az utolsó lélegzeted, ahogy az ölemben elalszol….ott, ahol biztonságban érezted magad és azokkal, akik nagyon szerettek….vigyázz magadra Pampi… /B.L/

Symba elfáradt és a teste feladta a harcot az öregedéssel és a húgycsövét megtámadó daganattal szemben. Mindent megtettünk azért, hogy élvezhessük még a társaságát, de méltóság és az ésszerűség határát nem akartuk átlépni azért, hogy még 1-2 napot vele tölthessünk. Fájdalmak nélkül és szeretetben engedtük el. A családja, a csapata, a kutyabarátai, a „rajongói” is szívükben őrzik egy életen át Symba emlékét.
Arra kérünk, hogy szomorkodás helyett gondolj rá egy picit.

❤