A masztiff típusú kutyák A-B-ig: marcona külsejű, de érző szívű óriások

Az FCI II. fajtacsoportjában, a pincserek, schnauzerek, molosszerek, svájci hegyi- és pásztorkutyák 2. alcsoportjának a molosszereknek a 2.1-es osztályában csoportosították a masztiff típusú kutyákat.

Mai cikkünkben a masztiff típusú kutyák történetét és jellemét ismerheted meg.

1. Angol bulldog

A feltételezések szerint a fajta őseit, a molosszusokat a Kr. e. 6. században a főníciaiak hozták be a Brit-szigetekre, akik keveredtek a már ott lévő nagytestű négylábúakkal. Ennek ellenére azonban az angol bulldog legkorábbi említése 1209-ben egy folyóiratban olvasható. Az angolok büszkeségét bikaheccekre tenyésztették ki, a külső jellemzői (a rövid orr, ráncos bőr, zömök testalkat) abban segítették, hogy hatékony harcos legyen. Miután 1835-ben megszületett az állatviadalokat tiltó törvény, az angol bulldog népszerűsége is óriásit esett. A fajta néhány rajongója azonban annak érdekében, hogy fennmaradjon az angol bulldog, olyan egyedeket kezdett tenyészteni, melyek ideális családi kutyák lettek.

Múltjából adódóan milyen is lehetne az angol bulldog, mint kitartó és erős jellem; emiatt igen fontos, hogy a gazda kedvesen, de határozottan bánjon vele, és világosak legyenek a kutya számára a határok. A bulldog azonban nem agresszív jellem, igazán szeretetteljes kutya, aki érzékeny lélek. Türelmes a gyerekekkel és más háziállatokkal szemben is, nehéz kihozni a sodrából, és a félénkség sem jellemző rá. Bár bulldogunk nem lesz feltétlenül társunk a kirándulásokon vagy a futásnál, a séta számára is fontos, amivel elkerülhető az elhízás is. Remek családi kutya, aki azonban hajlamos lehet nyomott orra miatt különböző egészségügyi problémákra, így csak olyannak ajánlott, aki ezzel tisztában van.

2. Angol masztiff

Az angol masztiff az egyik legősibb kutyafajtától, a molosszertől származik. Feltehetően arra használták, hogy megvédjék a nyájat a ragadozóktól. Mindenhol nagyra értékelték ezeket az erős és határozott kutyákat. Amikor Hannibál átkelt az Alpokon, ő is vitt magával képzett harci masztiffokat, és Julius Caesar is méltatta őket. Angliában, ahol a modern angol masztiffokat kitenyésztették, a hatalmas kutyák birtokokat őriztek. A fajta majdnem eltűnt, miután 1835-ben betiltották az állatviadalokat, de a kutyakiállítások felemelkedése megmentette.

A jó vérvonalból származó masztiff soha nem lehet agresszív vagy félénk. Puszta megjelenésével rábírja a portánál ólálkodó idegeneket, hogy szedjék a sátorfájukat. A megfelelően szocializált masztiff a gazda jelzései alapján viszonyul az idegenekhez. Bár külsőre keménynek tűnik, az angol masztiff érzékeny. Azt azonban nagyon fontos szem előtt tartani, hogy ha a nevelését nem egy határozott, hozzáértő gazda végzi, akkor ez a hatalmas jószág könnyen kezelhetetlenné válhat. A magányt rosszul viseli, így nem szabad hosszú időre egyedül hagyni. Nincs nagy mozgásigénye, így lakásban is tartható, de az angol masztiffot is naponta el kell vinni sétálni. Azzal számoljunk, hogy a lógó pofák miatt elég sokat nyálazhat.

3. Argentin dog

Az argentin dog viszonylag fiatal fajta, őse a ma már kihalt cordobai harci kutya, a perro de pelea cordoba. A fajta atyja dr. Nores Martinez, ő kezdte el tudatosan tenyészteni, majd testvére, Augustin tökéletesítette. Dr. Martinez szenvedélyes vadász volt, és egy olyan ebre volt szüksége, amelyik fehér színű, masszív testalkatú, jó szimatú és erős harapású. A cordobai harci kutyát több más ebbel keresztezve érték el a vágyott végeredményt. Nagyvadas vadászatokon gyönyörűen bizonyítottak ezek a jószágok, Dél-Amerika számos pontján a mai napig falkában vadásznak velük vaddisznóra. Ha szagot fognak, csendben rohannak a vad után, majd rávetik magukat. A földhöz szegezik mindaddig, amíg a gazda oda nem ér. Argentin szokás szerint a vadászok késsel végeznek az állattal, nem a kutyák ölik meg őket.

Az argentin dog domináns kutya, amely okozhat problémákat egy nem hozzáértő kézben. A korai szocializációja és a következetes, erős kezű, de nyugodt nevelése mellett nagyon kell arra figyelni, hogy megfelelő tenyésztőtől vásároljuk meg a kutyát. Az argentin dog egyébként rendkívüli módon ragaszkodik a gazdájához és könnyen tanítható, aki bátor, szívós, családjával szemben védelmező. Nagy mozgásigénye van, a napi egyszeri séta nem lesz számára elég, ezenkívül pedig a szellemi lefárasztására is jelentős hangsúlyt kell fektetni.

4. Azori-szigeteki kutya

A fajta az Azori-szigetekhez (Portugália) tartozó São Miguel-szigetről származik és a ma már kihalt terceira masztiff lehet az őse. Létezését a 19. század eleje óta dokumentálják. Noha valójában egy masztiffról van szó, alapvetően pásztorkutyának használták, amely őrizte a szarvasmarhaállományt, a birtokot és az embereket. Igen ritka fajta, ám az iránta elkötelezettek igyekeznek szélesebb körben is elterjeszteni.

Bár alapvetően az azori-szigeteki kutya munkakutya, ha a korai képzésénél erre nem fektetnek hangsúlyt, a tényleges alkalmassága a jó ösztönei ellenére is kompromittálódik. Gazdájához mélyen kötődik, intelligens és érzékeny eb, aki igen engedelmes jószág megfelelő nevelés mellett. Családi kutyaként csak olyanok tartsák, akiknek lehetőségük van sok időt és energiát szánni a kutyájukra. Aktív és eszes eb lévén fontos, hogy kipróbáljuk vele a kutyás sportokat, az engedelmességi próbákat vagy akár a terelőversenyeket is.

5. Bordeaux-i dog

A bordeaux-i dogot Európa egyik legrégebbi fajtájának tartják, már 13. századi kódexekben is tettek említést a fajta őseiről. Az első időkben hadikutyának használták őket, majd később, a 19. században nagyvadas vadászatokon űzték a prédát, amit le is kellett teríteniük. Amellett, hogy remekül beváltak őrző-védő munkákra is, sajnos a bordeaux-i dogot is bevetették a kegyetlen állatviadalokon. A II. világháború ennek a kutyának is csaknem a kihalását okozta. Raymond Triquet francia tenyésztő nevéhez fűződik a rehabilitálása. 1995-ben véglegesítették a standardját.

Bár alapvetően egy kifejezetten megbízható és nyugodt kutya, kezdő kutyásoknak mégsem ajánlott. A túlzottan megengedő, következetlen nevelés eredményeképpen ez az átlagosan 50 kilogrammos eb igen kellemetlenné válhat – ha szépen akarunk fogalmazni. Rendkívül emberközpontú, mozgásigénye sem túl nagy és a gyerekeket is nagyon szereti. Egy tapasztalt gazda, aki nem vágyik arra, hogy kedvence elkísérje futni vagy túrázni, fantasztikus társra lelhet ebben a melegszívű óriásban.

6. Boxer

A német boxer leszármazottai is ősi molosszerek, akik az ázsiai hódítókkal együtt érkeztek Európába. Az elődei a bikaharapó ebek, akik harci kutyák voltak, és vadásztak velük medvére, vaddisznóra is. Feladatuk a vad felhajtása és feltartóztatása volt, míg a vadász meg nem érkezett. Aki bántott egy ilyen kutyát, azt súlyos büntetéssel rótták meg, olyan nagyra tartották őket. Miután a bikaviadalok kimentek a divatból, a bikaharapó kutyák mérete kisebb lett, és megtalálták az új helyüket az emeberek otthonaiban és birtokain. Ekkoriban keveredett a fajta a Németországba kerülő óangol bulldogokkal. A tenyésztés központja München lett.

A boxer egy bájos, kedves kutya, aki imád a középpontban lenni. Nagyon szereti, ha foglalkoznak vele, ha a családja mellette van; akiket természetesen bármi áron kész lenne megvédeni. Ok nélkül sosem agresszív, nagyra értékeli a feladatokat, a sok mozgást. Az tény, hogy elbűvölő természetesen bárkit azonnal az ujja köré tud csavarni, ezért is nagyon fontos, hogy következetesen és határozottan neveljük. Kertes házban érzi magát a legjobban, egy aktív gazda mellett.

7. Brazil masztiff

A fajta kialakulása körülbelül az 1400-as évekre tehető, amikor is a brazil őslakosok kutyái keveredtek az európaiak által az országba kerülő molosszer típusú kutyákkal. Ha ránézel erre a tiszteletet parancsoló ebre, nem ér majd meglepetésként, hogy nagy szerepet játszott a tökéletesítésnél az angol véreb. Hazájának igen megbecsült ékköve, aki ma is hasonló feladatokat lát el, mint hajdanán: területeket, személyeket és objektumokat őriz, de bevethető terelőmunkában és vadászatokon, ugyanis még egy jaguártól sem retten meg. A vadat a nyakánál fogva ragadja meg és a földre szorítja, amíg megérkezik a vadász. Régen a szökésben lévő rabokat is az ő feladata volt felkutatni. Manapság is alkalmazza a brazil hadsereg, mint szolgálati kutya.

A brazil masztiff, más néven a Fila Brasilerio igazi nehézfiú. Bár a kutyákat alapvetően a hűség jellemzi, ez a fajta rajongásig imádja gazdáját, ő van a világának legközepén; ehhez a szeretethez mérten veti meg az idegeneket. Egy keménykezű, hozzáértő gazda kezében engedelmes, bátor és határozott kutya lesz, ám azzal számolni kell, hogy az idegenekkel szemben érzett ellenszenvét nem lehet belőle kinevelni. Aktív és intelligens, reakcióideje legendás. Semmibe sem fél beleavatkozni, legyen a helyzet bármennyire is veszélyes. Amikor azt mondjuk, hogy nem való mindenkinek, azt vedd a legkomolyabban. Még megfelelő szocializáció mellett sem viseli el az idegeneket, így olyan háztartásban, ahol sok a jövés-menés, abszolút nem ajánlott. Egy ilyen temperamentumú kutya, ami 50 kg-os is lehet, nem játékszer, az bizonyos.

8. Broholmer

Ősét már a középkorban használták szarvasvadászatra, később azonban főleg nagygazdaságok és uradalmak őrzőkutyájaként számítottak rá. A 18. század végén számuk megnövekedett a broholmi Sehested grófnak köszönhetően, akitől a fajta modern nevét is kapta. A második világháború után csaknem kihalt, de 1975 körül a dán kennel klub tagjai közül néhány lelkes tisztelője a fajtának megkezdte a rehabilitációt. 1998-ban a broholmert hivatalosan is elismerte az FCI. Beceneve „a hentes kutyája”, ami arra utal, hogy régen gyakran heverészett gazdáinak hentesboltjai küszöbén.

Nyugodt, jó modorú, szeretetteljes társ, aki mindig magabiztos és a többi masztiffhoz képest idegenekkel is barátságosabb. Bár tipikus munkakutya volt, népszerűségét a jelenben kedves, bújós természetének köszönheti. Gyerekekkel és más kutyákkal is nagyon könnyedén megérti magát, a türelem élő szobra, bár gyengéd természetének köszönhetően gyakran megfeledkezik óriási méretéről. Ennek ellenére azonban kifejezetten agilis, érdemes vele kipróbálni kutyás sportokat, és akkor sem fog megsértődni, ha magunkkal visszük kocogni vagy kirándulni – főleg, hogy akkor igazán boldog, ha a gazda mellett lehet.

9. Bullmasztiff

A bullmasztiff egy viszonylag modern fajta a masztiffok között. Valamikor a 18-19. században vadőrök tenyésztették ki, akiknek egy csendes, hatalmas, bátor kutyára volt szükségük, aki képes volt felkutatni az orrvadászokat és testi erejével fel is tartóztatni őket. Az azonban fontos volt, hogy ne legyenek agresszívek és ne marcangolják szét a törvénysértőket, csupán a földre szorítva tartsák őket sakkban. Bár számos fajtát használtak a kísérletezgetések során, az angol bulldoggal való keresztezés hozta el a vágyott sikert. A népszerű keresztezés a vadőr éjszakai kutyája néven vált ismertté, aki a vadőrrel és annak családjával együtt dolgozott és élt. A kutyákat hasznosságra és temperamentumra tenyésztették, keveset adva a külsőre. Amikor az orvvadászat visszaszorult, a bullmasztiff házőrzőként tevékenykedett.

A bullmasztiff rettenthetetlen, magabiztos és önálló, nem feltétlenül az engedelmesség szobra. Kifejezetten okos, ezért a legtöbb esetben jó döntéseket hoz. Azonnal reagál, ha valami gyanúsat érez, életcélja, hogy megvédje szeretteit. Rendkívül türelmes jószág, de ennek a tulajdonságnak a megjelenéséhez szükség van a korai szocializációra. Nem kifejezetten sportos eb, de ez egyedenként eltérő lehet. Vannak bullmasztiffok, akik szeretnek kirándulni a családdal, és érdeklődnek a sportok iránt is. Rendkívül emberközpontú, így az egyedüllétet nem jól viseli. Csak tapasztalt gazda kezébe való.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.