A masztiff típusú kutyák C-U-ig: ők az igazi nehézfiúk

Az FCI II. fajtacsoportjában, a pincserek, schnauzerek, molosszerek, svájci hegyi- és pásztorkutyák elnevezésűben kapnak helyet a 2. alcsoportban a molosszerek, annak pedig a 2.1-es osztályában csoportosították a masztiff típusú ebeket.

Következzen a 9 masztiff típusú kutya (C-től U-ig) törénelmének és jellemének bemutatása!

1. Cane corso

Sok molosszer típusú kutyához hasonlóan a cane corso is a Canis Pugnax (ősi római molosszus) nevű római őrkutyából eredeztethető. Gyakran használták őket gladiátorként, falkában nagyvadas vadászathoz, de még őrző-védő feladatokra is. Olaszország egyes részen a mai napig is bevetik vadászatokon, ahol nem az a cél, hogy űzzék a vadat, hanem hogy elejtsék. A modern cane corso Dél-Olaszországban alakult ki, ahol gazdálkodók birtokain teljesítette feladatát őrkutyaként; később a nemesség körében is nagy népszerűségre tett szert.

A cane corso egy kifejezetten önálló fajta, de a gazda közelségét igen nagyra értékeli. Nyugodt, kiegyensúlyozott és megfontolt eb, aki az idegenekkel általában távolságtartó. Első kutyásoknak nem feltétlenül ajánlott, egy ilyen erős egyéniség neveléséhez tapasztalatra van szükség. A korai szocializációja nagyon fontos, ebben az esetben gyerekekkel is remekül kijön. Nincs nagy mozgásigénye, nem szabad túlságosan leterhelni, de nagy termete miatt jobban érzi magát kertes házban. A gazda iránt érzett ragaszkodása miatt a magányt nehezen viseli.

2. Dogo Canario (Presa Canario)

A Presa Canario őse a Bardino Majorero, amely a Kanári-szigeteken széles körben elterjedt kutyafajta volt. A gyarmati időszakban különböző molosszus típusú kutyákkal keresztezték, amelyeket gazdáik hoztak magukkal. A Presa Canarióra különösen nagy hatással voltak a 19. század végén a Brit-szigetekről érkezett ebek. Az 1960-as években a kihalás közelébe került, 1982-ben megalakult a Club Español del Presa Canario, amely ideiglenes fajtaszabványt dolgozott ki, 1991-ben pedig már Gran Canaria szigetének jelképeként felkerült a Kanári-szigetek nemzeti szimbólumainak hivatalos listájára. is. Hagyományosan őrzőkutyaként, juh- és szarvasmarha terelésére használták, de kutyaviadalokon is bevetették, amelyek 1936-ig legálisan működtek Spanyolországban.

A Presa Canario még a masztiffok között is igazi nehézfiú, és nem csak azért, mert egy kan akár 60-65 kg is lehet. Az biztos, hogy ez a kutya semmilyen idegent nem fog a portára beengedni, őrző-védő ösztönei magasan fejlettek. A családjáért és a rá bízott javakért bármire képes. Más kutyákkal szemben mindig domináns. Kezelése nem egyszerű, így csak és kizárólag gyakorlott gazdák kezébe való, akik tudják, hogy mit csinálnak. Egy ilyen hatalmas, rettenthetetlen és magabiztos kutya veszélyes fegyver lehet hozzá nem értő gazda mellett. Intelligens és hűséges jószág, aki egyébként rendkívül szeretetreméltó, ezt az oldalát azonban egyedül gazdája ismerheti meg.

3. Mallorcai masztiff

A mallorcai masztiff vagy más néven a Ca de Bou egy Mallorcán őshonos eb, melyet bikacsalikon és kutyaviadalokon vetettek be a 18. századi brit megszállás hatására. Valószínűleg a katalán befolyás ideje alatt alakult ki a fajta, valamikor Kr. e. 1270 és 1570 között. Őseik feltehetően masztiff típusú kutyák voltak, amelyeket a szigeten szarvasmarhák terelésére és őrzésére használtak. A 20. században betiltották ezeket a véres sportokat, így a Ca de Bou is kegyvesztetté vált, a kihalás szélére került. Végül a fajta rajongói elkezdték kiállítani ezeket az ebeket különböző bemutatókon, így sikerült hivatalos szervezettekkel is elismertetni.

Csendes és nyugodt kutya, aki ritkán ugat, és gazdájához elvághatatlan kötelék fűzi. Manapság megbecsülik, mint profi őrző-védőt és családi kutyát. Egy megfelelő tenyészetből származó mallorcai masztiff ok nélkül sosem agresszív, rendkívül magabiztos, az idegenekkel szemben elutasító. Könnyen képezhető, ám a tréningnek úgy kell határozottnak lennie, hogy közben gyengéd. Domináns fajta, így a korai szocializációjáról gondoskodni kell. Ha ezt nem mulasztjuk el, a fajtársak mellett sem lesz kutyánk kezelhetetlen. És ahogy már megszokhattad, gyakorlott kézbe ez a fajta is jobban illik.

4. Nápolyi masztiff

Az első masztiffokat Tibetben tenyésztették ki évezredekkel ezelőtt, amelyeket csatákban és őrzésre használtak. Azt valószínűleg a legtöbben tudják, hogy az ókori rómaiak előszeretettel használtak molosszer típusú ebeket mind a harcmezőkön, mind a vadászatban; úgy tartják, hogy a modern nápolyi masztiff ősei ilyen molosszerek voltak. A nápolyi masztiffot nevéhez hűen Nápoly környékén tökéletesítették, és az volt a cél, hogy egy hatalmas, laza bőrű kutyát hozzanak létre, aki megvédi az embert támadások esetén, és nagyon ragaszkodik is hozzá, tehát tulajdonképpen ideális családi kutya.

Nem is csoda hát, hogy a nápolyi masztiff mély érzésekkel viseltetik a családja iránt. Bármilyen adódó helyzettől kész megvédeni őket, nem ismer félelmet. Az idegenekkel szemben tartózkodó, de sosem félénk. Nem játékos, de nagyon szeret a gazda közelében lenni, vele együtt pihenni. Értelmes és kedves eb, akit már kiskorától érdemes társaságba vinni, hogy szokja az idegeneket. Nagyon türelmes jószág, nagy mérete miatt jobban érzi magát kertes házban. Nincs nagy mozgásigénye, de a napi séta számára is fontos.

5. Német dog

A német dog ősei feltételezhetően Kr. e. 2500-3000 körül is léteztek már, amire utalnak egyiptomi, római és kínai ábrázolások is, amelyeken hatalmas, hasonló küllemű kutyák kísérik vadászni az embereket. Nagyvadas vadászatokon később is előszeretettel használták őket, úgy mint a II. világháború idején a fronton. A mai modern német dog a 16. században kezdett el kialakulni, amikor is skót és ír agarakat masztiffokkal vegyítettek. Az idők során azonban ezek a harcias ebek szelíd óriásokká alakultak.

A legszelídebb óriásokká – mondhatjuk. Jellemző rájuk, hogy hatalmas méretük ellenére nagyon szívesen ülnek a gazdájuk ölébe, hogy minél közelebb lehessenek hozzá. A német dog egy szeretetteljes, hűséges, ragaszkodó eb, aki kifejezetten türelmes és nyugodt vérmérsékletű. Játékosságát idősebb korában is megőrzi, nagyon jól kijön fajtársaival és más állatokkal is. Bár nem kifejezetten mozgékony, hatalmas termetéből fakadóan kis lakásba nem való. Ugyan nincs szüksége intenzív mozgásra, játszani és sétálni nagyon szeret, így erre kiemelt figyelmet kell fordítani. Megfelelő tréningezéssel remek házőrző nevelhető belőle.

6. Rottweiler

A rottweilerek őseit már az ókori rómaiak is tenyésztették terelésre és őrző-védő feladatok ellátására. Rendszeresen magukkal vitték ezeket az ebeket a hódító útjaikra is, így ahol elhaladtak, ott a helyi ebek párosodtak ezekkel a négylábúakkal, megalapozva az új fajtákat. Feltehetően így alakulhatott ki a modern rottweiler is Németországban az 1900-as években, Rottweil városában. Dél-Németországban a masztiff típusú ebeket juhászkutyákkal keresztezték, belőlük alakultak ki az úgynevezett mészáros kutyák. Ezek az ebek őrizték és terelték is a marhákat, amíg azok elértek a legelőről a piacra vagy a vágóhídra. A tolvajokkal szemben is remek szolgálatot tettek, a kereskedők gyakran akasztották a kutya nyakába a pénzzel teli tárcát, ahonnan senki nem vette el, akinek kedves volt az élete. A közlekedési eszközök fejlődésével és elterjedésével a rottweiler munkájára sem volt már szükség, amit az állomány meg is sínylett. A lelkes rajongóknak köszönhetően azonban kifogástalan szolgálati kutyává nőtte ki magát.

Erős, kitartó és marcona eb, múltjához híven, ám a szeretett gazdának, a családnak és a hozzá közel állóknak meg van az a kiváltsága, hogy megismerje a rottweiler lágy oldalát is. Domináns viselkedése és az idegenekkel szembeni távolságtartása remek őrkutyává teszi, ugyanakkor a gazdának nagy hangsúlyt kell fektetnie a korai szocializációra; emiatt is javasolt tapasztalt kutyatartó kezébe. Intelligens és gyorsan tanul, szeret mozogni, feladatokat megoldani. Csak akkor lehet kiegyensúlyozott, ha mentálisan és fizikálisan is lefárasztjuk. Városi környezetben is tartható, ha a fent említett kritériumokra odafigyelünk.

7. Shar pei

Kína jelenleg és a múltban is egy kifejezetten zárt társadalom volt, így a külső hatások kevésbé érvényesülnek a területén. Ez a kutyafajtákon is remekül mérhető, főleg, ha a shar pei-re nézünk. A fajta feltehetően körülbelül 2000 éves múltra tekint vissza, a Han-dinasztia idejére. A shar pei a parasztok kutyája volt, rendkívül sokoldalúan lehetett alkalmazni: vadászként, őrző-védőként és pásztorként is bizonyíthattak. Később sajnos harci kutyaként is bevetették, ahol a laza, ráncos bőr nagy előnyt jelentett számára, így ugyanis a rivális ha megragadta, mindössze az állat bőrében tett kárt. Egyes források szerint borral is itatták ezeket az ebeket az összeütközések előtt.

A cuki, sokak számára vonzó külső egy méltóságteljes, erős, magabiztos ebet takar. Híres védelmező ösztöneiről és éles eszéről. Nyugodt temperamentuma és ragaszkodása alkalmassá teszi a családi kutya létre, ám azt érdemes tudni, hogy néha hajlamos lehet megmakacsolni magát és önálló döntéseket hozni, így elsősorban gyakorlott gazda kezébe való. A shar pei nagyon jól alkalmazkodik a körülményekhez, jól érzi magát egy aktívabb gazdi mellett is, de alapvetően nem egy örökmozgó, játékos eb. Fontos azonban, hogy rendszeresen adjunk neki olyan feladatokat, amelyekkel az elméjét tornáztathatja. Gyerekekkel remekül kijön, ha a szocializációjánál erre is odafigyeltünk.

8. Tosa inu

Talán nem is gondoltad volna, de a japán kutyaviadalok története egészen a 14. századig nyúlik vissza. Sikoku szigetén a sikoku inuk küzdöttek az arénákban, majd amikor Matthey C. Perry tengerésztiszttel az élükön megérkeztek a szigetországba az amerikaiak, a japán tenyésztők elkezdtek külföldi fajtákat beszerezni, hogy hazai ebekkel pároztassák azokat. A tosa inu és a sikoku inu is a nyugati fajtákkal való hibridizáció eredménye. A sikokui tosa tartományban (jelenleg Kochi prefektúra) őshonos tosát gyakran japán masztiffnak is nevezik. A tökéletesítéshez bulldogokat, masztiffokat, német dogokat és rövidszőrű német vizslákat is felhasználtak, sőt, egyes beszámolók szerint bernáthegyik és bullterrierek is lehetnek a mixben. Japánban a tosák a szumó birkózók kutyás megfelelői, ezért nagy tisztelettel kezelik őket.

Hol is kezdjük?! A tosa inu alapvetően egy fegyelmezett, kiegyensúlyozott nyugodt kutya, aki azonban könnyedén zsebre tesz bárkit, aki őt, a szeretett családját vagy a rábízott javakat veszélyezteti. Családtagjaihoz rendkívül gyengéd, az idegenekkel távolságtartó, ám egy jól szocializált tosa megfigyeli a gazda viselkedését és eképpen reagál ő is. Fajtársaival szemben domináns, de a macskákkal jó kapcsolatot ápol, ha velük együtt nőtt fel. Egy tosa inuhoz kizárólag olyan gazda illik, aki tekintélyparancsoló, határozott és mindig következetes, de gyengéd. Mivel igen nagyra értékeli a gazda társaságát, olyan helyen érzi jól magát, ahol sokat foglalkoznak vele, és nem tölt sok időt egyedül. Bár mozgásigénye nem óriási, a mozgás fontos számára, így a nagy terület elengedhetetlen.

9. Uruguay-i cimarrón

Az uruguay-i cimarrón olyan európai kutyáktól származik, amelyeket a korai gyarmatosítók hoztak magukkal, hogy a bennszülötteket megfélemlítsék vele. Amikor teljesítették a rájuk bízott barbár feladatot, szabadon eresztették őket. Ezek az ebek alkalmazkodtak a vadon nyújtotta kemény életmódhoz, aminek következtében csak a legerősebbek és legokosabbak maradhattak életben. Idővel olyannyira elszaporodtak, hogy a 18. században a kormány kénytelen volt levadászni őket, mert fenyegették az állatállományt és emberekre is támadtak. Sok közülük azonban megmaradt, különösen Cerro Largo felföldjén, ahol a helyiek elfogták és megszelídítették őket, majd őrző-védő feladatokra és marhaterelésre használták. Uruguayban nemzeti szimbólum a cimarrón, valamint a Nemzeti Hadsereg kabalája.

A fajtaszabvány kimondja, hogy a cimarrón mindig bátor. Domináns kutya lévén a korai szocializációjára nagy hangsúlyt kell fektetni, ami borítékolja számunkra, hogy modern társként is biztonságosan tarthassuk. Alapvetően elmondható a fajtáról, hogy kiegyensúlyozott és a gazdához rendkívüli módon ragaszkodik. Aktív eb, aki jól teljesít kutyás sportokban, de akár vadászaton és őrzésre is használható. Hazájában mentőkutyának is sikerrel képzik ki. Csak határozott, gyakorlott gazda kezébe való.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.