Libát nem csak enni, terelni is lehet Márton-napon (videó)

Az egészség és a jó szerencse érdekében sokak tányérjára kerül libapecsenye Márton-nap alkalmából. A szárnyasok terelése is hagyomány ilyenkor. Ezúttal egy ügyes sinka mutatja be a tudományát.

November 11-én, Márton napján a ropogós libacomb, a dinsztelt káposzta és a krumpli az egyik klasszikus menü. Hiszen  a mondás szerint is, „aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Ahogy hazánkban is tartják, minél nagyobb ilyenkor az eszem-iszom, annál bőségesebb lesz a következő esztendő mind gazdagságban, mind egészségben. A liba csontjaiból az időjárást is meg lehet jövendölni: ha hosszú és fehér, kopogós tél vár ránk, míg a barna és rövid csont sáros hónapokat ígér. Ugyanígy a Márton-napi időjárás is sokat elárul a ránk következő hónapokról: ha fehér, akkor enyhe telünk lesz, ha viszont barna, akkor fel kell készülnünk a kemény hidegekre.

Kaphat-e négylábúd a libalakomából?

Hús lévén azt gondolhatnád, legalább a combot bátran megoszthatod kedvenceddel, ám a kutya számára túl fűszeres lehet a libapecsenye, így kizárólag a fűszermentes húsrészből kínálhatsz neki, ha nagyon szeretnél. A csontot azonban tartsd távol tőle, mert a baromfiak csontjai, főleg, ha hőkezelve is voltak, nagyon könnyen törnek. Az éles végek megsebezhetik az állat száját, lenyelve pedig belső sérüléseket, súlyosabb esetben perforációt okozhatnak, azaz kilyukaszthatják a kutya gyomrát, illetve beleit. A csontdarabok a torokban is megakadhatnak, ami pedig fulladásveszélyes.

Bár az ára miatt nem gondolnánk, hogy bármely gazdi így tenne, de a libamájat sem tanácsos megosztani az ebbel; egyrészt mert elég zsíros, másrészt mert elkészítéséhez általában rengeteg hagymát használnak, ami mérgező a kutyák számára.

Nem csak eszik a libát Márton-napon

Végezetül pedig térjünk rá a címben is ígért libaterelésre, ami némiképp szerencsésebb kimenetelű a baromfik szemszögéből. Az alábbi felvételen (ahogy a nyitóképen is) egy sinka látható feladatvégzés közben. Mint láthatod, ahogy a magyar terelőkutyáknál megszokott, hátulról tereli a jószágot.

A közelmúltban sokat lehetett olvasni a sinkáról, mivel felröppent az a nem helytálló híresztelés, hogy elfogadták mint 10. magyar kutyafajtát. Valójában a sinka egy fajtásított magyar kutyatípus. Ám ez mit sem vesz el ennek a csodálatos képességekkel bíró ebnek az értékéből. Amellett, hogy gyorsak, nagyon okosak, önállóak, a mai napig kiváló társaik a pásztoroknak. Ezek a kutyák küllemükben nagyon eltérőek lehetnek, és sokan emiatt keveréknek gondolják őket. Hogy miként alakult ki a sinka, arról Czéher György pásztorkutya-kutatóval beszélgettünk.

Karakterében egy nagyon tüzes és mozgékony kutyát kell elképzelnünk, aki nem zsákmányos, ezért a jószágot békén hagyja, de a pásztort és a környezetét állandóan figyeli. Ha kétszer kell neki szólni, abba bele lehet halni. Ha például egy pásztort megtámad egy bivalybika, ott nincs idő hosszas szólongatásra, ott nem lehet olyan kutyával dolgozni, amelyik nem figyel és tettre kész állandóan.

A szakértővel készült teljes interjút itt olvashatod el.