Babakocsiban tolt csillámporos kiskutyák: Márton Attila különvélemény az állati influenszerekről

Marketing berkekben az a hír járja, hogy az évek óta egyre divatosabb influenszerkedésben az állatok elkezdték átvenni a porondot és most már sokkal népszerűbbek az embereknél. Ez vajon mennyire jó az állatoknak?

Ki ne szeretne übercuki és vicces állatos videókat nézni? Viszont ami nekünk nagyon vicces, nem biztos, hogy a videóban szereplő négylábúnak is az. Ha pedig magunk készítünk ilyen videókat, az is előfordulhat, hogy miközben másokat szórakoztatunk, valójában kárt is okozunk.

Tényleg cukik!

A közösségi oldalak sokféle szerepet töltenek be az életünkben. Ezek közül az egyik, hogy segítik elüti az időt. Ennek pedig elterjedt módja az állatos bejegyzések nézegetése. Valahogy úgy tűnik, a kutyás képekből és videókból sosem elég.

Számos Facebook csoport szakosodott erre már Magyarországon is és egyre több eb rendelkezik sokak által követett Facebook vagy Instagram oldallal. Ez a műfaj „nyugaton” már egy ideje elég rendesen virágzik és a négylábúak gazdái sem panaszkodhatnak. Nyugat-Európában és az USA-ban (és valószínűleg a világ több más részén is) ebből szépen meg lehet élni. Nincs is azzal baj, hogy szeretjük az állatokat és szeretjük őket nézegetni is. A baj azzal szokott lenni, hogy mit látunk, és mit kezdünk a látottakkal.

Kutyák vagy emberek?

Mióta a kutyák családtagok és egyúttal szőrös gyerek is, szeretjük őket így feltüntetni, így látni. Az ilyen képek – de most már leginkább videók – nagyon sok esetben emberi szerepkörben jelenítik meg őket. A fő mondandó: nézd már, milyen mókás dolgot csinál ez a négy lábú gyerek!

Elvétve persze találunk olyanokat is, ahol a kutya mivoltát mutatják, ahogy állatként élik az életüket. De ezek a tartalmak túl sok mindenkit nem kápráztatnak már el. Ez egy megszokott dolog és nekünk kell az újdonság varázsa. Sokszor láttunk már kutyát kutyaként viselkedni. Viszont egy gyerekként öltöztetett, akként viselkedő eb látványa valahogy sokak számára szórakoztató, és azt jelzi: mennyire boldog élete van, mennyire szeretik, mennyi mindent megtesznek érte, mennyire családtagként kezelik.

Látunk babakocsiban tolt, speciálisan kialakított hátizsákban cipelt kutyát. Mert ugye sokszor mi magunk sem szeretünk túl sokat gyalogolni. Vannak kedvencek, akik külön nekik berendezett kis szobácskában élik boldog életüket, ahol falra festett Disney hercegnők vigyorognak. De láttam már olyat is, hogy az ebnek fenntartott kis lakosztályban illatgyertyák tömkelege biztosította a meghitt relaxációt. Teljesen megszokott látvány az is, amikor egy négylábú a kanapén a farcsontján ül, és kis ruhába felöltöztetve nézi a tévét. Mint egy jó gyerek.

Mindezzel a baj az, hogy a kutyák egy másik fajhoz tartoznak, eltérő igényeik vannak. Attól, hogy családtagként tekintünk rájuk, még nem kéne emberként kezelni őket.

Ha egy ebet arra szoktatunk rá, hogy úgy üljön, mint mi, megtanulja és megszokja, holott ez számára abszolút nem megfelelő testtartás. Az a kutya sem fog tiltakozni a később kialakuló mozgásszervi problémák ellen, akinek a gerincét teljesen testidegen módon beletuszkoljuk egy hátizsákba, és úgy cipeljük, mert az mennyire kényelmes neki, és ráadásul így milyen menőnek nézünk ki vele. A kisbabákat azért toljuk babakocsiban, mert járni még nem tudnak maguktól. A kutya viszont igen. És igényelné a mozgást, a játékot, a szaglászást, a felfedezést.
Nagyon hosszasan lehetne sorolni, hogy az emberként tartott és kezelt ebek egészségét hogyan tesszük tönkre. Azért, mert valami a mi szemszögünkből és értékrendünk alapján cuki, jópofa, vagy akár menő, az nem biztos, hogy neki is az.

Aztán amikor mindezt megmutatjuk a fél világnak, felállítunk egy követendő példát minden magát valamire tartó állatbarát számára. Ennek pedig automatikus következménye, hogy nagyon sokan elhisszük, hogy ez a módja. Így kell felelősen és jól, családtagként kutyát tartani.

(Képek: Getty Images Hungary)