Mennyi igaz Marie-Antoinette és Mopsz szívszorító történetéből?

Számos hölgy a versailles-i kastélyban, XIV. Lajos, a Napkirály korában nagy rajongója volt a kutyáknak. Talán még közülük is kitűnt Marie-Antoinette ragaszkodásával és gyengéd szeretetével, ami néhol érdekes szélsőségekbe csapott át. Hogy miért volt szüksége a kutyák társaságára, azt azonban még 254 év távlatából is tisztán kiolvashatjuk a történelem néhol homályos soraiból.

Hogy pontosan milyen viszony fűzte őt az ember legjobb barátjához, mi volt a kedvenc fajtája, milyen körülmények között élt velük, és miért kötjük őt tévesen a mopszokhoz, vagyis egy bizonyos mopszhoz, az azonnal kiderül!

Ezért vigasztalódott kutyákkal

Ahogy XV. Lajos ágyasának, Madame de Pompadournak, úgy a források szerint Marie-Antoinette-nek is a papillon fajta volt a kedvence, mégis a legtöbben a mopszokkal hozzák összefüggésbe a nevét. De ne szaladjunk ennyire előre!

Hogy a versailles-i palotában az állat- és kutyatartás milyen dögletesen bűzös és koszos biznisz volt, arról itt írtunk bővebben. Számos látogató a személyes levelezésében nehezményezte, hogy a palota területe kilométerekről bűzlik, és nemcsak maguktól az állatoktól, hanem a piszkuktól is. A helyzeten az sem segített, hogy szolgálókkal együtt az udvartartás a 10 ezer főt súrolta, és akkoriban még a király is az orvosai tanácsára, mindössze 3-szor vett élete során fürdőt. Az utolsó szöget a higiénia koporsójába minden bizonnyal a szennyvízelvezető rendszer teljes hiánya verte be.

Említést tett erről Mercy-d’Argenteau osztrák nagykövet is Mária Teréziának címzett levelében. Kérte az uralkodót, hogy küldjenek még leánya számára egy másik kutyát, mivel az annyira szereti őket, ám ugyanebben a levélben szárazon kommentálta a körülményeket is. Kitért arra, hogy milyen tisztátalanok az ebek, és hogy a lakosztályának előszobájában lévő szőnyeg sarka lyukas és rongyos volt, amiről a kutyák tehettek. És ha ez még nem lenne elég, a lakrészt gyakran borították apró, sáros lábnyomok is.

A 14 éves Marie-Antoinette-et XVI. Lajossal köttetendő házasság miatt küldték Franciaországba. Szívszorító sorokban olvashatunk arról, hogyan vették el tőle osztrák javait, köztük szeretett kutyáját is, hogy mindent francia megfelelőkkel helyettesítsenek.

Így született meg Marie-Antoinette

Állítólag ez a kutyus, akit elvettek tőle, egy angolul „pug” néven ismert fajta volt, akinek Mopsz volt a neve. Azt mondták neki, ennek a törékeny, megszeppent 14 éves kislánynak, hogy Mária Antónia ezentúl nem létezik, Marie-Antoinette lesz az, akinek házasságot kell kötnie a trón várományosával, XVI. Lajossal. Semmiét nem tarthatta meg! Még az alsóneműjét és a kutyáját sem, aki keservesen nyöszörgött kis gazdája után.

Azt, hogy később újra találkozhattak, az előbb említett Mercy-Argenteau gróf ügyes politikai manőverezése tette lehetővé. Ezt a történetet dolgozza fel a Sophia Coppola által rendezett, Marie Antoinette című film is, de még Antonia Fraser Marie Antoinette életrajzi könyvében is ebben a formában ismerjük meg az eseményeket. Megható, elgondolkodtató, szívfacsaró. Csak egy a gond vele, nem igaz!

De akkor honnan jött a sztori? És milyen igazság húzódik meg Mopsz személye mögött? Hogy ezt megtudjuk, kicsit mélyebbre kell ásnunk!

Hatalmas félreértés egyetlen betű miatt

A könyvben még egy levélrészletet is olvashatunk, amely része volt Mária Terézia és Mercy-d’Argenteau titkos levelezésének. A szóban forgó levél 1770 szeptemberében íródott és így szól:

„23-án a főhercegnő miután eleget tett a szokásos elfoglaltságainak reggel és délután, nevezetesen a felolvasás, ami délután 3 órától 4-ig tart, kikocsikázott. A főhercegnő azt mondta, hogy szeretne hozni egy Mopsz kutyát Bécsből. Azt válaszoltam, hogy a futárút lehetőséget biztosít erre. A trónörökös felesége nagyon szereti a kutyákat; van neki kettő, amik sajnálatos módon nagyon tisztátalanok, és ha a számukat növeljük, ez a szórakozás, ami valóban ártatlan, nem járna teljes mértékben hátrányok nélkül.”

Nagyon érdekes ugye a megfogalmazás és az írás is. Egyértelműen egy kutyáról van szó, nem a kutyáról, ugyanakkor a kezdőbetű vitathatatlanul nagy „M”. Aminek egy rendkívül egyszerű oka van. A német és a francia nyelvben is a kutyafajták neveit nagy m-mel írják.

A levél tartalmát félreértelmezve a 2001-ben publikált könyv egy óriási félreértésnek adott táptalajt. Egyedül annyit tudunk, hogy Marie-Antoinette valóban hozatott egy mopszot bécsből. A fajta akkoriban nagyon népszerű volt, minden valamirevaló úrhölgy rendelkezett ilyen ölebbel. Nem tudjuk azonban, hogy mikor érkezett meg a blöki versailles-ba, és azt sem, hogy mi volt a neve.

A romantikus gyötrődés illúziója oda

Az Inviting History blogon olvasható egy rendkívül átfogó és alapos cikk a témában, amely kitér arra is, hogy semmilyen korabeli bizonyíték nincs arra, hogy bármilyen mopsz is szignifikáns jelentőségű lett volna Marie-Antoinette életében. Ahogy arra sem, hogy bármilyen kutyát is elragadtak volna tőle Franciaországba érkezésének idején. Félreértés ne essék, az tagadhatatlan, hogy volt Marie-Antoinette birtokában mopsz fajtájú kutya, és a leírások alapján az is kiderül, hogy nagyon is kedvelte az ebet, de semmi több!

Egyértelműen kiderül, hogy a leendő királynő érthető okokból nem volt túl boldog érkezésének első időszakában (és sajnos később sem), de már akkor is okos lány volt, aki tisztában volt azzal, hogy egy négylábú barát a bizonytalanság és elhagyatottság óráiban is képes tartani az ember lányában a lelket.

Mopsz létezése tehát csupán egy fordítási hibának köszönhető, ugyanakkor nem érdemes bánkódni a történet valótlansága miatt. Egy dologra rájöttünk ugyanis; Marie-Antoinette szerette a kutyákat, akikre életének legnehezebb időszakaiban is számíthatott. Szerintünk ez egy olyan klasszikus történet, ami a modern kori ember számára is reménnyel és útmutatással szolgálhat.