A török kutyások Tigris tankja – az aksaray malakli

Két nagy méretű török pásztorkutya, a kangal és az aksaray malakli. Két legendás kutyafajta, amelyekre majdnem mindenki kíváncsi, aki rajong a nagy testű kutyákért.

A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy Anglia legnagyobb regisztrált kutyája jelenleg egy malakli. Na de mi az a malakli, honnan származik, és mire használták? És miben tér el a nála jobban ismert, ikonikus pásztorkutyától, a kangaltól?

Kangal

A két fajta közül kétségkívül a kangal a közismertebb, akikről egyébként már azenkutyam.hu-n is sok szó esett. A kangalok a török Shivas megyében található Kangal városról kapták a nevüket, amelyik régió kétségkívül a legkomolyabb tenyésztési és használati központnak tekinthető. A mostani DNS-kutatások szerint a kangalok ősei a kazah, kirgiz, türkmén és üzbég pusztákon egykoron élő kutyák leszármazottjai lehetnek, akik az egykori nomád türk népek közvetítésével, vagy kísérő kutyáiként juthattak el a mai Törökország területére. Ezek a kutatások cáfolták azokat a korábbi elméleteket is, amelyek szerint a kangalok az ókori molosszerek leszármazottai lennének, amik azért mind a mai napig megjelennek a török marketinggőzhenger által gyártott anyagokban.

A kangalok az elmúlt évszázadokban tökéletesen alkalmazkodtak a végtelen anatóliai fennsík óriási tereihez és az ott történő állattartási kultúrához, hibátlanul látták el feladataikat a haszonállatok védelmében a pásztorok mellett. Mivel az ebben a régióban fő ragadozóként élő ázsiai farkasok mérete jelentősen kisebb az európai szürke, illetve az észak-amerikai timber farkasénál, valóban hatékonyan tudtak, tudnak védekezni ezekkel szemben. A kangalok elképesztő testi adottságokkal rendelkeznek, emellett, és nagy termetük ellenére döbbenetesen agilisak és gyorsak, harapásuk erősségét pedig jellemzően minden ezzel foglalkozó szakirodalom a top 5 közé teszi.

Aksaray malakli

Velük szemben az aksaray malakli, vagy más néven aksaray malakliszi, illetve malakli karabasz, egy Aksaray provinciából származó, hatalmas, vagy óriás termetű pásztorkutyafajta. Habár a köznyelvben sokan a kangal nagyobb és nehezebb változatának tartják, éppen a már korábban említett DNS-tesztek mutattak rá arra, hogy ez nem így van. A malaklik a fekete maszk és a színbeli hasonlóság ellenére más genetikai örökséget hordoznak, mint a kangalok.

Ez részben a küllemükön is látszik, hiszen sokkal nagyobbak, a fejük formája más, masztiff típusú lógó ajkakkal rendelkeznek, ami egyáltalán nem jellemző a kangalokra, faroktartásuk egyenes, ráadásul a karakterük is jelentősen támadóbb, dominánsabb és agresszívabb más kutyákkal és idegen emberekkel szemben. Habár a malaklikat is részben nyájőrzésre használták hagyományosan – a török források szerint egy pár malakli látta el egy 7-800 birkából álló nyáj őrzését –, emellett azonban legalább ekkora szerepük volt a vagyon- és területőrzésben, valamint az Anatóliában rendkívül népszerű kutyaviadalokon is.

Óriási védelmező

A malaklikkal kapcsolatban nem elsősorban a gyorsaság és az agilitás volt a fő elvárás, hanem a nyers, mindent elsöprő erő és támadókészség, az idegen, a támadó ellenfél megsemmisítésének képessége. A malaklik szerepe tehát – ellentétben a kangalokkal – nem a nyájak körüli ragadozók távoltartása, elüldözése és hárítása volt, hanem az esetleg közel kerülő idegenek leküzdése és megsemmisítése. Tekintetbe véve a méretüket és súlyukat, ami meghaladhatja a 100 cm-es marmagasságot és a 80–90 kg-os súlyt is, a kitartó üldözésre ezek a kutyák nem voltak, és jelenleg sem alkalmasak.

Ha egy találó második világháborús hasonlattal szeretnénk pontosan megvilágítani a két fajta közötti különbséget, a kangal szerepét talán a könnyű, gyorsan mozgó, de így is nagyon hatékony Panzer 3-as tankokéhoz lehet hasonlítani, míg a malaklit egy lassan mozgó, komoly páncélzattal és súllyal rendelkező, de halálos Tigris tankhoz.

Kinek való?

Mindkét fajtával kapcsolatban elmondható, hogy egyikük sem való kezdő vagy mimózalelkű kutyások kezébe, de azokéba sem, akik szerint ezekből az ősi eredetű és ösztönkészletű török pásztorkutyákból a kutyafuttatók világába jól beilleszkedő „kutyuskákat” lehet nevelni, hiszen ez csak hozzáállás és napi pár óra futtatás kérdése. Mindkét fajta esetében génjeikben kódolva van a múlt, és azok az elvárások, amiket Anatóliában támasztottak velük szemben évszázadokon keresztül.

Nagy kutya és nagy kutya között is van különbség

A kangalok kapcsán egy dolgozó pásztorkutyákkal foglalkozó szakértő beszámolt a fajta európai beillesztésével kapcsolatos tapasztalatairól, és elmondta azt, hogy az Anatóliában található hatalmas terek hiányában a szűkebb kiterjedtségű régiókban használt kangalok milyen problémákkal szembesültek, és milyen problémákat okoztak.

Ha a malaklikról beszélünk, itt sem a méretben egyébként egyező, de napjainkra már teljes mértékben szocializálódott, szelíddé vált német dogra, angol vagy egyéb modern masztiff fajtára gondoljunk. Helyettük egy kőkemény, idegenekkel nagyon bizalmatlan, kiemelkedően támadó hajlamú, ráadásul más kutyákat nehezen vagy egyáltalán nem elviselő óriás méretű kutyára. Ami ilyen értelemben maximálisan meghaladja a napjaink átlag kutyásainak elvárásait egy őrző-védő fajtával kapcsolatban. A malakli egy nagyon komoly fegyver, amit ráadásul használni sem kell, automatikusan szolgálatba helyezi magát, ha úgy érzi, hogy bármi fenyegetést jelent a gazdájára, vagy annak családjára, legyen szó más állatokról, vagy számára gyanúsan viselkedő emberekről.