A magyarok titokzatos kopasz kutyája: a májzli

Tudtad, hogy a magyaroknak is van kopasz kutyája? A nem hivatalosan elismert fajta igen ritka, de annál feltűnőbb jelenség. Mit érdemes tudni róla?

Amikor egy májzlit meglátnak, sokan azt gondolják, egy jobb napokat is megélt mudi áll előttük. Ám ez korántsem így van. Ezek az ebek így néznek ki csúcsformájukban is. Igen ritka, olykor még az állatvédők is azt hiszik, egy bőrproblémával küzdő pulit vagy mudit látnak. Ki is ez a titokzatos eb valójában?

A nem hivatalos fajta

A májzlinál nem történt meg a fajtásítás, ami azt jelenti, hogy még csak munkatípusú kutya. A 2011-es KÁTKI (Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet) szakmai konferencián bizakodóan nyilatkoztak néhány nem hivatalos magyar fajtáról, köztük a májzliról:

„Vannak még FCI besorolással nem rendelkező, hamarosan Nemzeti Kincs besorolásra számító értékes fajtáink és munkatípusaink, melyek védelme, kiemelt feladat kell, hogy legyen! Itt is indokolt a dolgozó állomány haszonállat minősítése, és ennek megfelelő jogi besorolása, ex situ génbanki és in situ, gazdasági portákon, funkcióban történő védelme! (kárpáti kalibakutya; kárpáti baromfiőr eb; kárpáti komondor; sinka kutya; magyar
hajcsárkutya; anwart vizsla; ősi magyaragár‐ rabsicagár; májzli kutya).”

Ez az elképzelés sajnos azóta sem valósult meg. Az összefoglaló szerint kevesebb, mint száz egyed maradt fenn belőle. Egyesek állítják, hogy ennél is kisebb számban fordulnak elő, csupán 15-30 példány él az országban. Persze ezt nehéz megállapítani, hiszen a tanyákon élő terelőkutyákat nem egyszerű számon tartani.

Elnevezései

Leggyakrabban a sváb településeken találkozhatunk velük, ezért is hívják őket német vagy sváb puliknak is. Egyéb elnevezése még a magyar kopasz kutya. Német pulinak egyébként a mudit is hívják. Sőt, egyesek szerint a májzli a mudi génhibás változata, ezért ilyen a szőre. Ebből adódhat a közös név is.

Azonban a magyar kutyafajták elnevezéseiben mindig is volt némi képzavar. Ez abból adódik, hogy kialakulásukkor a pásztorok nem hangzatos elnevezéseken gondolkodtak, hanem minél jobb funkciók továbbtenyésztésén.

A pumi például a puli dunántúli változatának számított, míg a mudi a Dél-Alföldön volt népszerű terelőkutya. Egészen 1914-ig állt fent ez a helyzet, amíg Raitsits Emil segítségével nem kezdődött el a szelektált tenyésztés, amiből a magyar kopasz kutya sajnos kimaradt.

Az alábbi videóban láthatunk egy német pulit, azaz májzlit:

Miért van belőle ilyen kevés?

A juhász- és pásztorkutyák virágkora leáldozóban van, hiszen már jóval kevésbé van szükség rájuk a modern világban. Egyes ebek megnyerő külsejükkel, természetükkel jól be tudtak illeszkedni a családok hétköznapjaiba, de valljuk be, a májzli sokak szerint nem a kert éke lenne. Sajnos mára gyakran a külső megjelenés is igencsak számottevő. Az sem segít helyzetükön, hogy hivatalosan az FCI nem ismeri el fajtának ezeket az ebeket, ezért szelektív tenyésztése sem lett népszerű.

A zord külső tökéletes munkakutyát takar

Munkakutyának épp annyira kiváló, mint bármelyik mudi vagy puli. Hazánkban a legtöbb májzli pásztorok kezén van, akik a legjobb terelőkutyának tartják és kincsként tekintenek rájuk. Néha a menhelyeken is találkozhatsz egy-egy példánnyal. Energikus, ügyes, intelligens és kedves eb, akárcsak a többi pásztorkutyánk, ezért családi kedvencnek is ideális, ha épp nincs mit terelnie.

A májzli megjelenése néhány embert visszatarthat a fajtától, de természete biztosan levesz bárkit a lábáról. Ha a kínai meztelen kutyák ennyire népszerűek, a hazait miért ne részesíthetnénk előnyben? Nem szabad hagyni, hogy ez az értékes és tehetséges terelőkutya örökké eltűnjön.

(Képek: Kóborka Állatvédő Egyesület)