Dr. Kajó Cecília: Magyarország mint kutyagyártó nagyhatalom: avagy mit is jelent ez a gyakorlatban? – Részletek a ELTE Jogi karán történő előadásból

Az állatvédelem szóról a mai napig elsősorban az állatkínzások, állatbántalmazások és az azok elleni fellépés jut mindenki eszébe, illetve az, hogy minden állatkínzó kerüljön börtönbe. Ha szűklátókörűen jogi eszközökben gondolkodunk, akkor ez elsősorban a büntetőjog és a közigazgatási jog feladata, hogy azokat, akik erre rászolgáltak, megbüntesse vagy éppen elvegye a szabadságukat.

Ha kicsit szélesebb spektrumban gondolkodunk, akkor szóba szokott kerülni még a megelőzés kérdése. Például az ivartalanítási programok széleskörű bevezetésével, illetve az ismeretterjesztés, az érzékenyítés, a fiatalok, a gyerekek megszólításával is. Ez nem elsősorban jogi kérdés, bár érdekes módon eddigi tevékenysége alapján hangsúlyosan foglalkozik vele például egy önmagát pont jogi, elemző, módszertani központnak definiáló állami intézmény és jogi – vagy annak gondolt – kutatásokat végez évek óta több civil szervezet és állatvédő.

A polgárjogi kérdések

Az állatvédő szervezetek mindenesetre évek sőt évtizedek óta propagálják az ismeretterjesztő –érzékenyítő gondolatokat, melyek sajnos úgy tűnik, hogy a társadalom ingerküszöbét eddig kevéssé érték el. Kevéssé tették a magukévá az állattartó emberek, hiszen a menhelyekre és a gyepmesteri telepekre bekerülő kutyák száma például nem csökken hosszú idő óta. Ami gyakorlatilag annyira kézenfekvő kérdés, hogy minden nap magunk is találkozunk vele, ha kiflit vásárolunk vagy okosórát rendelünk, vagy kicseréljük a levált talpú cipőt a boltban. Az viszont valahogy elmarad a büntetőjogi és a közigazgatási jogi túlsúly mellett: mi a helyzet az állatvédelem polgári jogi oldalával? Érthetőbb módon: mi a helyzet az állatok adásvételével, ajándékozásával, cseréjével?

Kell-e írásos szerződés a vásárláshoz, milyen a jó szerződés, kell-e számlát kapnom? Miket kérhetek számon az eladón, milyen lehetőségeim vannak, ha mégsem azt vettem, amit terveztem, vagy amire számítottam? Milyen követelményeket támaszthat velem szemben a menhely, mi a jó örökbefogadási szerződés tartalma? Mi történik a kutyával, ha külföldre utazunk, házat veszünk vagy éppen abból lakásba költözünk és a kerti kutya kapcsán a társasházzal kell hadakoznunk? Mi van válás esetén a közös kutyával? Kit illet, van-e „láthatási jogunk”, kinek lesz „kutyafelügyeleti joga”?

Milyen követelményeknek kell megfelelnie egy civil állatvédő szervezetnek?

Egy nagyon fontos részletkérdés a polgári jogi oldalon belül: milyen feltételeknek kell megfelelnem mint civil állatvédő szervezet a létrehozásom, működésem, gazdálkodásom során? Mennyire kell átláthatónak lennem? Mennyire kell jogilag és erkölcsileg hitelesnek, megbízhatónak lennem? Minden elszámolásom, pénzügyi beszámolóm, adatkezelési dokumentációm rendben van-e? A hatóságok örök kritikusaként mennyire tudom „tűrni”, ha engem állítanak úgymond pellengérre és engem szeretnének megvizsgálni, átvilágítani? Átmennék-e vajon nagyobb hibák nélkül egy-egy ellenőrzés során, találnának-e hibákat, hiányosságokat nálam?

Magyarország kutyagyártó nagyhatalom

Magyarország kutyagyártó nagyhatalom. Milyen gazdasági jelentősége és háttere van ennek? Miért nem érdemes fekete-fehér világban, egy skála két végpontja között gondolkodni úgy, hogy az egyik oldalt végletesen elítéljük és börtönbe küldenénk (például a szaporítókat, a kereskedőket, a korrupt hatósági személyeket, az “útlevelező” állatorvosokat stb.) míg a másik oldalon elbagatellizáljuk a felelősséget? Többek között a büntetőjogi túlsúly és a „mindenkit börtönbe” jelmondat ellensúlyozására kezdtünk el
például Márton Attila barátunkkal, kollegánkkal erről a polgári jogi oldalról gondolkodni. A Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat és az Állatorvosok az Állatvédelemért Országos Alapítvány közös szervezésében rövidesen egy állatorvosoknak szóló kreditpontos továbbképzést készítünk, melyen a tervek szerint az érdeklődő laikusok is részt vehetnek majd. Ezért is örültem annyira, amikor az ELTE-ÁJK Polgári Jogi Tudományos Diákkör hívott meg nemrégiben egy előadásra, hogy beszéljek „az” állatvédelemről. Így még nagyobb kihívás volt átgondolni és összeállítani egy anyagot, mintha kész, konzerv anyagokból kellett volna ugyanezt tennem a büntetőjog iránt érdeklődő diákkörösök előtt.

A nem tájékozott vásárló ugyanannyira hibás

Szemérmeskedhetünk, de szerintem jobb őszintén beszélni egymással: ki kell mondani, hogy a vásárlók ugyanolyan hibásak akkor, amikor kellő körültekintés, előzetes tájékozódás és felelősségvállalás nélkül állatot vásárolnak. Kereslet nélkül nincs kínálat. Amit hajlamosak vagyunk impulzusvásárlásnak hívni, vagyis valaki valahol meglátott egy hirdetést vagy kiment egy állatbörzére ahol első látásra beleszeretett egy állatba és azonnal megvásárolta, megdöbbentő módon sok esetben nem az. Sokszor sok idő és gondolkodás előzi meg a felelőtlen vásárlásokat, csak sajnos nem a „jó” kérdéseket teszik fel az eladónak, nem a „jó” információk után mennek interneten vagy hozzáértők megkérdezésével, és sokszor nem hozzáértő az, akit annak gondolnak.

A nagyhatalmi státusz visszaszorítása

Alap kiindulópontunk tehát az, hogy Magyarország kutyagyártó nagyhatalom évtizedek óta. A szaporítás és a külföldre eladott kiskutyák biznisze ment már a rendszerváltás előtt is. Ám azóta nagyot változott a társadalom, a gazdaság, a szemléletmód, hogy miből érdemes vagy miből erkölcsös, etikus „meggazdagodni”, illetve az, hogy kínkeservvel miből lehet megélni olyan országrészeken, ahol képzetlen emberek tömegei élnek hátrányos helyzetű régiókban. Ott, ahol sok-sok kilométerre nincsen semmilyen munkalehetőség. A nagyhatalmi státusz visszaszorítása érdekében hétköznapi hősök küzdenek. Munkájuk és szabadidejük mellett, vagy elsősorban azok rovására küzdenek az ellen, hogy az ország nagyobb része ne állatkínzás révén jusson hozzá a mindennapi megélhetéséhez, az ország kisebb része pedig ne halmozzon fel ebből megdöbbentő vagyonokat.