Így zajlott a magyar mentőkutyák munkája a törökországi földrengéskor: interjú a HUBA Rescue 24 mentőcsapatának kutyavezetőjével

Alig pár hete hatalmas erejű földrengés rázta meg Törökországot, ahol a tragédiát követően magyar egységek is részt vettek a mentésben mentőkutyáikkal.

A mentés egyik résztvevőjével, Vincellér Tiborral, a Baptista Szeretetszolgálat HUBA Rescue 24 mentőcsapatának kutyavezetőjével beszélgettünk a földrengést követő állapotokról és a kutyák szerepéről a mentésben.

AÉK: Tibor, a biztonságos régióban üldögélő hírolvasónak, hogy kell elképzelnie egy ilyen erősségű földrengés helyszínét, ahová önök kiérkeztek a kutyáikkal?

V.T: Fontos tudni, hogy magyar részről több mentőcsapat is érkezett a helyszínre, a miénk 18 fővel és 8 mentőkutyával. Biztos látott már mindenki épületbontást vagy például nagyipari létesítmények ledózerolását. Egy ilyen helyszínt úgy kell elképzelni, hogy az épületek egy része összeomlott, egy része még áll, de romosodott, illetve mintha robbantás után lenne, egy hatalmas romkupac keletkezik. Mivel ez a földrengés rendkívül nagy erejű volt, nagyon sok épület károsodott: ahol mi voltunk, ott nem volt sérülés nélküli épület. Amerre a szem ellátott, amerre mentünk az utcákon, a vársorésznek a 95%-a volt bontásra ítélt, rekonstruálhatatlan épület.

AÉK: Ilyen rettenetes körülmények között mit tudnak csinálni a mentők, hogyan tudnak segíteni a helyszínen? Mi a feladatuk és szerepük ebben a helyzetben?

V.T: Amikor megérkezünk egy ilyen helyszínre, lejelentkezünk a hivatalos szerveknél, akik meghatározzák, hogy az adott pillanatban hol van legnagyobb szükség ránk. Mindenki kap egy bizonyos körzetet, ahol mentőtevékenységet végez, elsősorban kutatást, azután mentést. A kutatás úgy zajlik, hogy első körben arra hagyatkozunk, amit a helyiek mondanak, hiszen magát a mentést ők kezdik el, a katasztrófa túlélői, akik ki tudtak szaladni az épületekből. Ők azok, akik első körben a legkönnyebben elérhető személyeket ki tudták menteni. Az irányítás részéről egy határozott kérés volt, hogy mi is először a könnyebben elérhető áldozatokkal foglalkozzunk és közülük próbáljunk minél többet kimenteni. Egy-egy rom szélén található áldozatok általában könnyebben megtalálhatók és a keresőkutyák feladata is egyszerűbb az esetükben, hiszen általában van légmozgás, tehát könnyebben jutnak szagokhoz. Az épületek belseje felé haladva a kutyák dolga is nehezebbé válik, a zárt födémek és falak nehezebben
engedik át a szagokat és légmentes üregek, terek is kialakulhatnak.

AÉK: Mi pontosan a mentőkutyák szerepe, mit csinálnak a kutyák egy ilyen helyszínen, hogyan vesznek részt a mentésben?

V.T: Velünk szemben elvárás, hogy a mentésben résztvevő kutyák olyanok legyenek, akik ilyen nehéz körülmények között is jól tudnak mozogni a romokon. Nekünk a kutyák kiképzése során erre is fel kell készítenünk a négylábú segítőinket. Ne féljenek az üregektől, a mélységtől, attól, hogy gyakorlatilag majdnem minden mozog a lábuk alatt, hiszen egy romon a kutyák lába alatt alig van fix pont. Azon kívül nem a megszokott szagok vannak, nagyon sok a por, tehát ez nem egy komfortos keresés, amire nagyon nehéz egy kutyát megfelelően felkészíteni. Magyarországon például van néhány épített műrom, ahol ezeket rendszeresen gyakoroljuk.

Természetesen egy ilyen helyszín azért teljesen más, mint egy műrom, amit felépítünk, szépen lassan leülepszik a por, leülepednek a szagok és lesz egy természetes szaga ennek az egész komplexumnak. Egy ilyen helyszínen, mint a törökországi volt, a kutya mindenféle váratlan szagokkal találkozik, például a hűtőkben tárolt élelmiszerekével vagy az elhunytak szagával és sok minden mással, amire szinte lehetetlen felkészíteni őket. A kutyákat egy ilyen szituációba „toljuk bele” tulajdonképpen úgy, hogy ez nem egy néhány órás tréning, hanem gyakorlatilag egy majdnem nonstop munka, ezt kell csinálniuk, természetesen felváltva. Mi, mint említettem 8 kutyával voltunk kint és ez a nyolc kutya nem egyfolytában dolgozott, hanem rotációban, egymást váltva.

Amikor egy kutya felmegy egy ilyen romra, átvizsgálja és megnézi azt, hogy van-e valahol élő személy. Ezután, ha jelez, ha nem jelez, jön egy úgynevezett kontroll kutya, aki szintén átnézi a kérdéses területet. Ha nem találnak semmit, egy második kontrollként jövünk mi, bebújunk a romok közé egy kamerával és megpróbáljuk végignézni azokat az üregeket is, ahol esetleg lehetnek túlélők, de kellő szagnyom hiányában a kutyák nem jeleztek. Ha így sem találunk semmit, akkor ezt a területet átadjuk, és megyünk a következőre. Abban az esetben, ha bármelyik kutya jelzett, akkor érkeznek a technikai mentők, akik felderítik a helyszínt. Ilyen esetben próbálunk jelzéseket adni, illetve jelzésekre bírni az ott rekedt személyt, ha tud jelezni, illetve megpróbáljuk felvenni vele a kapcsolatot.

Folytatás következik…