Új elnök a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület élén: Csupor Erik beszélgetett vele a kuvasz jelenéről és jövőjéről

A közelmúltban került sor a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület (a legnagyobb tag- és tenyésztői létszámú hazai kuvaszokkal foglalkozó egyesület) tisztújítására, ahol a tagok új elnököt választottak Szabó István személyében.

Szabó Istvánt a magyar kuvasz fajta jelenéről, jövőjéről és terveiről kérdeztük.

AÉK: Szabó úr, mint újonnan megválasztott elnök és nem mellesleg kuvasz tenyésztő, ön hogy látja a fajta jelenét?

SZI: Talán az a legegyszerűbb és a legegyenesebb is, ha a tényekkel kezdek és azokat sorolom fel: az elmúlt 10 évre visszamenően 200 és 300 közötti darabszámban születnek származási lappal rendelkező kuvaszkölykök Magyarországon. Ha az egyedszámot szeretnénk megbecsülni, én, a magam részéről 1600-1800 közé tenném a hazai kuvaszpopuláció nagyságát. Világszinten számos kuvasz él az amerikai kontinensen, pl. Kanadában, az Egyesült Államokban és dél-amerikai országokban is. Európában pedig elsősorban a Kárpát-medencében, főként a szomszédos országokban találhatóak meg. Kiindulva tehát a számokból, nem a legfényesebb az egyedszám nagysága, de nyilván azon dolgozunk, hogy ez változzon és a fajta népszerűségét növelni tudjuk.

A kuvasz aranykorszaka Magyarországon az 1980-as években volt, akkoriban több ezres évi kölyökszületési számokat tudtak regisztrálni. Azóta ez a szám folyamatosan csökkent, aminek az egyik okát az úgynevezett konkurens fajták magyarországi behozatala jelentette. Főként a keleti pásztorkutyák csábították el a korábban kuvaszt tartók és tenyésztők egy részét. Ennek az egyesületnek a fő célja, hogy a tenyésztőket összetartsa és segítse a fajta ismételt felemelkedése érdekében.

AÉK: A kuvaszok használatával és feladataival kapcsolatban régi vita kutyás berkekben, hogy mi lehet a jövő útja. Egy fehér szőrű terület- és személyőrző kutya kialakítása, vagy a klasszikus nyájőrző pásztorkutya karakterének megtartása, hiszen ezekre a pásztorkutyákra egyre nagyobb szükség van szinte mindenhol a világon, párhuzamosan a nagyragadozók szaporodásával.

SZI: Megvallom őszintén, én oda szeretnéd definiálni a kuvaszt, hogy a jövőben is megmaradjon számunkra mint fajta, ami egy komoly kihívást jelent a későbbiekben. Feladatot, munkát és felhasználási területet kell találnunk nekik, és ami szintén fontos: egy kicsit divatossá kell tennünk őket, például a fiatalok körében. Minét több funkciót tudunk találni számunkra, annál nagyobb a túlélés esélye és lehetősége. A pásztorkutyás felhasználás esetében például több kitörési pont is létezik, hiszen igen izgalmas projektek léteznek nemcsak Magyarországon, de Erdélyben és Székelyföldön is.

AÉK: Hogyan lehet divatot csinálni egy nagytestű, urbánus viszonyok közé nehezen beilleszthető, rossz sztereotípiákkal övezett kutyafajtának, amelyik elsősorban munkakutya?

SZI: A kuvasz esetében véleményem szerint azokat az értékeket kell felmutatni, amiben hagyományosan jók. Ezek közül az egyik kétségkívül a kiváló őrző-védő képességek, de a mi életünk is jelentősen változik. A nagyragadozók visszatértek az országba. Látjuk az aranysakál helyzetet a Dunántúlon, a farkasok megjelenését északkeleten, de most már a Valkói erdőben is össze lehet futni medvével. Tehát a nagyragadozó ismét jelen van, ami természetesen kérdéseket vet fel vadgazdálkodási és állattartási szempontból is. Egyre népszerűbbé válik vidékre költözni, önellátó gazdálkodásra berendezkedni, ezen környezeten belül pedig igenis fokozott szükség lesz olyan kutyákra, akik bizonyos fokú védelmet jelentenek.

Itt szerintem jelentős változásra lehet számítani, és én teljes mértékben el tudom képzelni, hogy ennek részeként felértékelődik egy olyan kutya, mint a mi nemzeti kincsünk, a kuvasz. Napjainkban a megfelelő emberi hozzáállás a dolgokhoz az, hogy meg kell tanulnunk együtt élni a nagyragadozókkal és nem irtani kell őket, mint korábban, illetve természetes módon kell védekezni ellenük. A legtermészetesebb védelem pedig az értékeket őrző kutyafalkák kialakítása és használata. Kevesen tudják például, hogy 2006 óta tiszta vérben tartott kuvasz falkákat lehet találni Erdélyben, ahol rengeteg a nagyragadozó, és akik tökéletesen megállják a helyüket ebben a környezetben és feladatkörben. Ez a Kuvaszok a Kárpátokban baráti kör projektje, ami nagyon szép eredményeket tud felmutatni.

AÉK: Miért elterjedt sztereotípia a kutyákhoz talán kevésbé értők között, hogy a kuvasz időskorára megbolondul, veszélyes lehet a gazdájára és néhány hasonló tévhit?

SZI: Szögezzünk le néhány alapdolgot: a kuvasz nagytestű és -mozgásigényű, erős kutyafajta, amelyik nem tűri a rossz bánásmódot, vagy akár a bezártságot, a láncon való tartásról nem is beszélve. Egy általános probléma, hogy minden fehér színű nagytestű kutyát, akivel bármilyen probléma fordult elő, az elmúlt időszakban kuvasznak neveztek. Mi azt tekintjük kuvasznak, aki származási lappal rendelkezik, nálunk regisztrálva van és a tenyésztő a származását igazolni tudja. Elnézést, hogy ezt mondom, de a sajtó, ami „ugrik” a kutyatámadásos esetekre, sokszor tájékozatlan.

Az elmúltidőszakban a kollégáim számos ilyen esetnek jártak alaposan utána, és ki tudom jelenteni: kuvasszal kapcsolatos gazda harapási esetről nem tudunk. A mi felfogásunk szerint a tenyésztői felelősség ott kezdődik, hogy a kutya tenyésztője alaposan felvilágosítja a leendő gazdát arról, hogy ennek a fajtának milyen tartási körülményeket kell biztosítani. Ha pedig azt látja, hogy a gazdának jelentkező erre nem lenne vagy lesz képes, akkor inkább eláll az eladástól.