Miért ilyen pozitív a magyar kutyafajták megítélése külföldön? Egyre népszerűbbek ezek az ebek

Hazánk apró mérete ellenére annyi kulturális, nyelvi és földrajzi értékekkel büszkélkedhet, mint más, nagyobb kiterjedésű országok. Nem mintha ez egy verseny lenne, egyszerűen csak érdemes magunkat itt-ott emlékeztetni arra, hogy milyen páratlan ékességekkel is vagyunk körülvéve. De hogy jönnek ehhez az ebek? Nagyon egyszerűen! A magyar kutyafajták, nemzeti kincseink, külföldön is egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, ami eggyel több indokot jelent a büszkeségre.

A magyar határozottan kutyás nemzet, ami már a honfoglalás korától kezdve bizonyított tény. De vajon mit gondolnak a határainkon túl azokról a fajtákról, melyeket körülbelül 1127 éve nevelünk a Kárpát-medence oltalmában? Ennek próbáltunk ma utánajárni!

Akiért az Óperencián túlról is érkeznek: a mudi

Mind a 9 (puli, pumi, mudi, komondor, kuvasz, rövidszőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla, magyar agár, erdélyi kopó) hungarikumok, akárcsak a fröccs, a makói hagyma, a Béres csepp, a Zsolnay porcelán, a 100 Tagú Cigányzenekar, a tiszavirágzás vagy a dobostorta.

De azt tudtad-e, hogy bizonyos tekintetben a külföldiekhez képest le vagyunk maradva? Mennyit tudsz például a mudiról? A gyorsaságáról és munkakészségéről ismert kistestű juhászkutyáért képesek a fél világot átszelni, csakhogy hazatérve egy kivételes képességű sportkutyát neveljenek, aki majd sorra nyeri a versenyeket és soha el nem mozdul a gazdája lába mellől. És nem az érdemei miatt kapja meg a családtagoknak kijáró tisztelet, hanem egyszerűen a személyisége miatt.

2014-ben például az FCI (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) agility versenyén mudi végzett az első helyen a midi kategóriában, de Nyírségfia Vihar 2009-ben és 2010-ben is Világgyőztes legszebb kutya lett.

Taníthatósága és gazdája iránti elkötelezettsége miatt városi kutyaként is megállja a helyét, de a tenyésztők csak olyan gazdiknak ajánlják ezt a különleges fajtát, akik nem sajnálják sem az idejüket, sem az energiájukat az ebre „áldozni”.

Akiért a finnek és a svédek rajonganak: a pumi

Míg itthon egy fajtatiszta francia bulldogért 300-400 ezer forintot is elkérhetnek, addig egy pumi átlagosan 150 ezer Forintot kóstál. Mégsem lett belőle divatkutya, ami persze nem is baj. Egy nagyon különleges, egygazdás négylábúról van szó, akinek elképesztő intelligenciája mellett a szőre sem hétköznapi, ugyanis nem hullik.

Ez a bohókás küllemű eb a „gazdafigyelésnek” köszönhetően az első pillanattól kezdve azon munkálkodik, hogy kiismerje és kiszolgálja embertársát. Nehéz megsérteni, és néha úgy beszél saját kis nyelvén gazdájához, hogy az azon kapja magát, az sem lepné meg, ha tényleg megszólalna. Nem is csodálkozunk, hogy Fekete István is róla mintázta egyik leghíresebb alakját, Bogáncsot.

Külföldön népszerűbb, mint itthon. Sajnos. Vagy talán nem sajnos, inkább csak az bánt minket, hogy itthon nem örvend akkora népszerűségnek. Minden vágyunk az lenne, ha hazánkban is éreznék az emberek, milyen különleges fajtákon ülünk; akik kivétel nélkül mind szembesültek már a lehetséges kihalás szigorú valóságával is.

A skandináv országukban egy nagyon tiszta és minőségi pumiállományt tartanak nyilván, de az Egyesült Államokban és Mexikóban is élnek egyedek. Holdampf Dóra, a Nemzetközi Pumi Egyesület elnöke elmondta, hogy: „A finnek és a svédek nagyon szeretik a pumikat, és nem engedik felhígulni az állományt. Itthon ez nehézkesebb, mivel több helyen nem zárt törzskönyvű tenyésztés folyik. Ezért is nagyon fontos, hogy aki igazi pumit szeretne, az legyen tisztában azzal, honnan származik a kutyus.”

Akiből a világon a legkevesebb van: az erdélyi kopó

Hazánk legveszélyeztetettebb fajtája, az egész világon körülbelül 1300 törzskönyvezett példányt tartanak számon, ebből úgy 800-1000 eb él a Kárpát-medencében. Sokkoló adat, igaz? A II. világháború még erre a fajtára is rátette szurtos mancsát, így 1972-ben „hazalopták” a Vadászati Világkiállításról a két őst, Állatkerti Mózsit és Rékát, amikor ráeszméltek, hogy itthon egyetlen törzskönyvezett példány sincs.

Szomorú története külföldi népszerűségére is rányomta bélyegét. Egy elképesztő teherbírású ebről van szó, aki hihetetlenül jól tűri a fájdalmat és hajtás közben, távol a gazdától, önálló döntések meghozatalára is képes. Nyugodtan nevezz minket érzelgősnek, de beleborzongtunk a jellemzésbe. És ha ez még nem lenne elég, külseje megdöbbentő eleganciát, szikár nemességet sugároz. Bár gyakorlott gazdát igényel, csekély népszerűsége annak köszönhető, hogy nem ismerik.

„Az egyik fiatal vadász nemrégiben medve utánkövetésére vetette be; ez kicsit merész dolog, de szerencsére jól sült el. Vehemensebb, kitartóbb a vérebnél, nyomkövető versenyeket is tartunk nekik. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy – mindegyik kutyánál, de nála különösen – mennyire fontos, hogy kutyaiskolába járjon, megfelelő kiképzést kapjon. Nagyon erősek az ösztönei, akár a Duna-parton sétáltatva is űzőbe vesz egy nyulat, így elengedhetetlen, hogy be tudja hívni a gazdája.” – Mondta Sághy Melinda, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub Tenyésztési Tanácsának munkatársa.

Az 1300 egyed Magyarország, Erdély és Románia között oszlik meg, de kisebb számban a szomszédos országokban, Nyugat-Európában és az Észak-amerikai kontinensen is tartják.

Aki Ausztráliáig is eljutott: a kuvasz

Na jó, azt már tudod, hogy milyen érzékenyek vagyunk, így nem játsszuk meg magunkat, amikor az egyik legkedvesebb fajtánkról, a kuvaszról mesélünk. Eláruljuk, hogy többször összeszorul a torkunk, amikor erről az igazságtalanul hányattatott sorsú kutyáról van szó.

A honfoglaló magyarokkal érkezett jelenlegi hazánkba, így Magyarország legősibb fajtájáról beszélünk, aki a II. világháború ideje alatt a katonai raktárakat és egyéb létesítményeket őrizte. A támadások alatt a kutyákat lőtték le elsőként, ami az állomány szinte teljes kihalásához vezetett. Majd agresszívnek, kegyetlennek és hamisnak bélyegezték meg, pedig semmi sem állhatna távolabb tőle. Csak és kizárólag a rossz bánásmód hozza elő ezeket a tulajdonságokat ebből a gyerekszerető, határozott jellemű, kezelhető fajtából.

Itthon talán ezek miatt a sztereotípiák miatt kevésbé népszerű, de talán ez a helyzet is változóban van. Külföldön is felismerték már ezt a gyönyörű, elegáns megjelenésű fajtát. Néhány évvel ezelőtt a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület a Hortobágyon rendezte meg a fajta első nemzetközi találkozóját, ahol 11 ország képviseltette magát, közöttük Németország, Svájc, Brazília és Kanada is; de élnek példányok az Egyesült Államokban is.

A rendezvényt megelőzően értesültek a hírről, miszerint került egy példány Ausztráliába is. Egy ottani tenyésztő szeretné a fajtát meghonosítani és eredeti feladatkörében, pásztorkutyaként alkalmazni. Mi sem bizonyítja sokrétűségét jobban, mint hogy a kuvasz más fajtákkal összevetve kiemelkedően jó munkakutya, de sok más területen, például terápiás állatként is bevethető. Ha nem adjuk fel, csak idő kérdése, hogy még több helyen felismerjék ezt a fehér bundás négylábút.

Aki ezt olvassa: vagyis, te

Azt nem fogjuk neked megmondani, hogy milyen fajtát válassz kedvencnek vagy munkakutyának, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy ennek a döntésnek rengeteg összetevője van. De az biztos, hogy ezeket az ebeket úgy tudjuk megőrizni a mindennapjainkban és a hagyományainkban, ha beszélünk róluk és felhívjuk rájuk a figyelmet.

Mi mindenképpen kötelességünknek érezzük, hogy eloszlassuk ezek körül az állatok körül kialakult tévhiteket és bemutassuk nektek, hogy bizony a magyar fajták is lehetnek olyan érdekesek és különlegesek, mint az éppen trendinek számító kutyák. Dagadjon csak a melled a futtatóban, ha a többi gazdi előtt dicsekszel kedvenceddel, aki külföldön is büszkén hirdeti fajtáját, történelmünket és kultúránkat.