5 macskaszerű kutyafajta

Megvalljuk őszintén, sosem hallottunk még olyanról, aki macskaszerű vagy macskaviselkedésű kutyafajtát keresett volna, mégis úgy gondoltuk, hogy érdekes gyűjtés lehet.

Azt még a legelején leszögezzük, hogy kiemelve vizsgáltuk a tulajdonságokat, és persze teljes mértékben objektívek sem tudunk maradni egy ilyen lista elkészítésénél. Arról nem is beszélve, hogy ugyan a különböző fajtáknak vannak jellegzetes tulajdonságaik, minden kutya más, mind önálló egyéniség. Ezeket észben tartva böngészd, kérlek, a következő, macskaszerű kutyafajtákról összeállított gyűjtésünket.

5 macskaszerű kutyafajta a teljesség igénye nélkül

1.) Japán csin

A történészek hosszú évek óta vitatják a fajta eredetét. Egyesek szerint a japán csin igazából egy kínai termék, míg mások szerint valójában koreai szülött. A különféle eredettörténetek buddhista szerzeteseknek, kínai császároknak vagy európai kereskedőknek tulajdonítják a csin Japánba való bevezetését valamikor 500–1000 évvel ezelőtt. Egy dologban azonban mindenki egyetért: egyértelműen a japán nemeseknek köszönhető a fajta ma ismert formája. Nyugaton 1854-ig ismeretlen volt, ezt követően nyílt meg Japán 200 évnyi elszigeteltség után újra a kereskedelem számára.

A japán csin azért került az első helyre, mert még a szakirodalom is gyakran írja le macskaszerűként. És nem csak azért, mert kecses, áramló mozgású, általában csendes és rendkívül ragaszkodó jószág. Gyakran úgy ápolják magukat, akár a macskák, még a mancsaikat is nyalogatják. Emiatt is sorolják őket a legtisztább kutyafajták közé.

2.) Shiba inu

Ennek az ősi japán kutyafajtának az volt az eredeti munkája, hogy a bozótosban felhajtsa a kisebb vadakat és madarakat. Távoli rokonának a csaucsaut vélik, ám mai, modern formáját ír szetterek és pointerek bevonásával érték el. A II. világháború következményeként a shiba inu is majdnem kihalt, ám szerencsére sikerült rehabilitálni.

Ugyan a shibák mélyen ragaszkodnak kedvenc emberükhöz, nem csüngenek rajta; független, kifejezetten önálló fajták saját gondolatokkal és elképzelésekkel. Éber és nagyon figyelmes ebek, akik a macskákhoz hasonlóan szívják magukba a gazdájuk érzelmeit. Jellemző rájuk is a tisztaság, rendezettség iránti magas igény, amelynek saját és környezetük ápoltságában is meg kell mutatkoznia.

3.) Csaucsau

Egyes kutatások szerint ez a kék nyelvű fajta már 3000 évvel ezelőtt is létezett Kínában, de az, hogy kínai fajta lenne a csaucsau, nem teljesen biztos. Feltehetően rokonságban áll a szamojéddal, a norvég elkhunddal, a német spiccel és más, északi eredetű spicc típusú kutyákkal is, ami sarkvidéki eredetre utal. Meglehetősen érdekes jellemű eb, aminek számos híres rajongója is akadt, miután a 18. században hajók fedélzetén Európába került. Ilyen volt Sigmund Freud, Konrad Lorenz és Elvis Presley is.

Híresek méltóságteljes, de távolságtartó jellemükről. Ugyan legtöbbjük nem ölkutya, és nem rajonganak különösebben a babusgatásért, ahogy sok macska, ők is akkor érzik magukat a legjobban, ha a gazda közelében lehetnek. Ők is nagyra becsülik a tiszta bundát és környezetet. Nincs jellegzetesen kutyaszaguk sem, valamint a gazdik szerint nagyon könnyű őket szobatisztaságra is nevelni.

4.) Shar pei

Kína jelenleg és a múltban is egy kifejezetten zárt társadalom volt, így a külső hatások kevésbé érvényesülnek a területén. Ez a kutyafajtákon is remekül mérhető, főleg, ha a shar peire nézünk. A fajta feltehetően körülbelül 2000 éves múltra tekint vissza, a Han-dinasztia idejére. A shar pei a parasztok kutyája volt, rendkívül sokoldalúan lehetett alkalmazni: vadászként, őrző-védőként és pásztorként is bizonyíthattak. Később sajnos harci kutyaként is bevetették, ahol a laza, ráncos bőr nagy előnyt jelentett számára, ugyanis ha a rivális megragadta, mindössze az állat bőrében tett kárt. Egyes források szerint borral is itatták ezeket az ebeket az összeütközések előtt.

A shar peiekre is jellemző a nagy fokú önállóság. Ugyan a gazda a mindenük, ezt nem feltétlenül bújással fejezik ki. Őrzőkutya múltjuknak köszönhetően fél szemük mindig a családon, a kedvenc emberen van. Akkor érzik magukat a legjobban, ha csendesen fekhetnek valahol a gazdi közelében. Az idegenekkel szemben távolságtartóak – legyenek azok más kutyák vagy emberek –, ám ha kicsit felengednek, és megszokják a másikat, megcsillantják szinte semmihez sem fogható, macskás személyiségjegyeiket is.

5.) Máltai selyemkutya

Málta nem messze fekszik Szicíliától, a Földközi-tenger közepén. Az ókorban a szigetet három kontinens zarándokai, tengerészei és gazdag kereskedői látogatták már Kr. e. 3500-ban is. Virágzó tengeri kikötő volt, valamint a pénzügyek és a kultúra székhelye. Egy 2000 éves időszak alatt, amely Kr. e. 1500-ban kezdődött, hódító népek próbálták megszerezni maguknak, köztük a föníciaiak, görögök, karthágóiak, rómaiak, arabok és normannok. A sziget bővelkedett olyan értékes árukban, mint a fűszerek, selymek, drágakövek, és egy bizonyos fehér kis kutya. Feltételezhetően a selyemkutyákat a föníciaiak hozták Máltára, akik Görögország felemelkedése előtt uralkodtak a Földközi-tengeren. Később a görögöket annyira lenyűgözte ez a kis eb, hogy kerámiákon is ábrázolták, Arisztotelész pedig egyenesen „tökéletes arányúnak” nevezte. Végül a Római Birodalomnak volt köszönhető, hogy a máltai selyemkutya még tökéletesebbé tudott válni, így pedig státuszszimbólum-szerepet is betöltött. Még Claudius császár is engedett a fajta varázsának. A máltai selyemkutya állandó motívum volt a római mítoszokban, versekben és mesékben, amelyekben a fajta hűséget méltatták. Róma bukása után kínai tenyésztők mentették meg a kihalástól, majd saját fajtáikkal keresztezve egy még kifinomultabb kutyát hoztak létre.

Szorosan kötődő kedvencről van szó, aki nagyon szereti, ha mindenbe bevonják, ami a háztartásban zajlik – hasonlóan a macskákhoz. Bár első ránézésre törékenynek tűnhet, akárcsak a macskanép képviselői, kifejezettem agilis, bátor, játékos, kíváncsi és energikus. Bár élénk kis ebek, sosem tolakodóak; ők is szeretik inkább az idejüket egy csendes és nyugodt környezetben eltölteni a folyamatos nyüzsgés helyett.