M237, a Borsodban kilőtt farkas: honnan érkezett és mi történt vele?

Nem igazán van Magyarországon olyan állatokat kedvelő ember, aki ne hallott volna a Svájcból Magyarországra vándorolt magányos farkasról, M 237-ről. Megjelenését és kalandos útját sokan követték figyelemmel. Szinte mindenki hitetlenül és megdöbbenve hallott arról, ami napokkal ezelőtt történt vele.

A Magyarországra tévedt M237 jelű fiatal hímfarkast Svájcban regisztrálták először Graubünden tartományban. Annak érdekében, hogy életét, társas kapcsolatait és vándorlásait tanulmányozni tudják, 2022 márciusában egy GPS-es és egy rádiófrekvenciás jeladóval ellátott nyakörvvel látták el. M237 2021-ben született a svájci Sagias falka egyik almában, és 2022-ben váratlanul keletre indult. Ennek oka minden valószínűség szerint az, hogy Európa azon tájékán gyakorlatilag már alig élnek farkas kolóniák. A farkasok pedig társas lények, minimum párban, de sokkal inkább falkában érzik biztonságban magukat, és így a leghatékonyabb vadászok. M237 tehát valószínűleg ösztönösen indult keletnek, ahol ismét megjelentek farkas kolóniák, ahol egy falkához csapódhatott volna vagy párt talál magának.

A rekorder farkas hosszú útja Európán át

Az útjáról annyit tudunk, hogy hónapokig tartott és 4 országon keresztül vezetett, időnként „farkast próbáló” viszontagságokon át. Javarészt elkerülte az emberek által lakott helyeket. Több folyón átúszott, az Alpokon a jeladó nyomai alapján kb. 3500 méteres magasságban kelhetett át. Az útja során körülbelül 2000 kilométert tett meg, és márciusban érte el a magyar határt. Az Európában jeladóval megfigyelt farkasok közül eddig ő járta be a leghosszabb és legtovább tartó utat. Nyugat-Magyarországon relatíve gyorsan átért, Vác környékén átúszta a Dunát, egy ideig Nógrád vármegyében tanyázott, majd tovább vette az útját észak-kelet felé. Heves vármegyében a nyomok szerint felvette a szagát egy korábban arra járt farkas csapatnak, és a nyomukban tovább indult Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye irányába.

Gyanúsan sokáig nem mozdult

Az útját figyelők és a jeladó jelzései szerint szinte folyamatosan úton volt. Egészen pár nappal ezelőttig, amikor a GPS jeladó jelzései megszűntek. A változatlanul működő rádiófrekvenciás jeladó pedig azt mutatta, hogy M237 körülbelül 3 kilométerre a magyar-szlovák határtól napok óta egy helyben tartózkodik, az útja megszakadt. A farkast figyelő etológusok számára világos volt, hogy valami baj érhette, hiszen egy farkasra nem jellemző, hogy ennyi ideig gyakorlatilag nem mozdul. Így eleinte vadorzók csapdájára gyanakodtak. Kutatás indult a körzetben, hogy megtalálják M237-et, és ha lehetséges, segítsenek rajta.

A folyóban találták meg a jeladót

Ez a kutatás részleges eredményt hozott, mindenki számára megdöbbentő dolgokra engedett következtetni. A farkas jeladóját búvárok találták meg a Hernád folyóban. A vizsgálat során kiderült, hogy azt erőszakkal távolíthatták el a farkas nyakából és a GPS jeladót szándékosan rongálták meg. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a másik jeladó épen maradt, és tovább adta a jeleket. Mivel egy élő farkasról egy ember nem tud egy jeladót leszerelni, hiszen a farkas egy rendkívül óvatos és félénk állat, szinte biztos, hogy erőszakos cselekmény áldozatává vált. A vizsgálat folyik, M237 holttestét azóta sem találták meg. Pár nappal ezelőtt büntető eljárás indult az ügyben.

Kóbor kutyának hihették

Mivel ez az eljárás még zajlik, a rendelkezésre álló információk egyelőre nagyon szegényesek és nem is megerősítettek, de körülbelül a következő feltételezhető: nem sokkal a farkas eltűnése után egy Nyíregyházán élő, de gyakran Borsodban vadászó férfi azzal dicsekedett el a barátainak, hogy bizony ő lőtte le a híres farkast. A férfi ingatlanában házkutatást tartó rendőrök több szabálytalan környezetkárosító tett bizonyítékait is megtalálták. Feltételezhetően az történt, hogy a bérvadász férfi azt hitte, hogy egy kóbor kutyát lát és ő lőtte ki M237-et. Amikor észrevette, hogy nem erről van szó, eltávolította a jeladót, megpróbálta összetörni, majd a Hernádba dobta.

Felháborította a társadalmat

Ez a tett természetesen szinte mindenki felháborított. Beleértve a hivatástudattal rendelkező vadásztársadalmat is, hiszen az állat biztonsága és sértetlensége érdekében a vadászati hatóság és a tájegységi fővadász külön figyelmeztette a farkas jelenlétére a vadásztársadalmat.

E tragikus történések után szinte mindenki várja a híreket az eljárás eredményéről és arról, hogy ebben a helyzetben hogyan vizsgázik majd a magyar igazságszolgáltatás. Mindez azonban már csak adalék marad, M237-et senki nem hozza vissza az élők közé.

Zárásként egy rövid megjegyzés: a farkasokkal kapcsolatban az egyik legérdekesebb, ugyanakkor legelszomorítóbb kérdés az, hogy korunk modern társadalmai miért tartanak ennyire a farkasoktól és miért irtják őket tűzzel vassal. Az állatai védelme érdekében a farkasok ellen napi szintű küzdelmet vívó székelyföldi pásztor érzelmei részben érhetőek, de hogy miért jellemző ez ennyire a civilizáltnak nevezett vidékekre is, az érthetetlen és megindokolatlan.

A másik: a hazai médiában elterjedőben van egy olyan nézet is, hogy úgymond, csak ide, Magyarországra ne jöjjön semmilyen állat, mert az itt élők karaktere ilyen, bizony mind lelövik majd. Buta, felelőtlen és bűnelkövető emberek Európa minden országában léteznek. Jó, ha tudjuk, Magyarországon évtizedek óta, amióta a farkas védett állat, nem történt vagy nem került nyilvánosságra ilyen eset.

Ezzel természetesen nem az elkövető megbocsáthatatlan tettét szeretnénk mentegetni, igenis, példás büntetést érdemel. Jó, ha tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy a farkaskilövések és -mérgezések száma éppen abban a két országban volt a legmagasabb az utóbbi pár évtizedben, ahol a farkassűrűség a legritkább: Németországban és Svájcban.