A 6 legkisebb kutyafajta a világon

Az aprócska ebekről sokan nyilatkoznak úgy egy cinikus kis mosoly keretében, hogy „azok nem is kutyák”. Többek között emiatt is szeretnénk bemutatni, hogy többen közülük dolgozó négylábúak, kemény melósok voltak hajdanán, vagy ha nem, bebizonyították az eltelt évek alatt, hogy akkor is hatalmas értéket képviselnek, ha „csupán” társállatokként támogatnak bennünket a sokszor kihívásokkal teli hétköznapokban.

Lássuk most a teljesség igénye nélkül a legkisebb kutyafajtákat. A listáról csak éppen hogy csúsztak le olyan fajták, mint a törpe pincser, a pomerániai, a majompincs, a brüsszeli griffon, a pekingi palotakutya vagy a japán csin.

A legkisebb kutyafajták listája

1.) Csivava

A standard szerint: 1–3 kg; ideális súlya 1,5–2,5 kg.

Ősi fajta a csivava is, amire bizonyíték, hogy ilyen jellegű kutyák képei díszítik az elveszett civilizációk leleteit szerte a világon. Az ókori kultúrák közötti kereskedelem elterjedtebb volt, mint azt általában feltételezték, így nem meglepő, hogy a hasonló kutyafajták távoli helyeken is megtalálhatók. Az azonban, hogy a csivava típus hogyan került először a mexikói népekhez, valószínűleg örökre titok marad. Azt viszont tudjuk, hogy amikor a toltékok körülbelül ezer évvel ezelőtt Mexikóban uralkodtak, a nagyra becsült fajtájuk a techichi volt, feltételezhetően a mai csivava őse.

Az aztékok a 12. században meghódították a toltékokat, a történészek pedig nekik tulajdonítják azt is, hogy a techichit kisebb, könnyebb kutyává finomították. Mire a spanyol hódítók az 1500-as években megdöntötték az azték civilizációt, a techichi annyira szerves részét képezte a kultúrának, hogy Montezuma mesebeli kincseinek egyike volt, amelyről azt feltételezték, hogy Cortés hódítása után örökre elveszett. Ám ezek a szívós kis kutyák tovább éltek a távoli falvakban, majd amikor az 1800-as évek közepén az amerikaiak elkezdtek érdeklődni a fajta iránt, sok példányt találtak Chihuahua államban (Mexikó).

2.) Prágai patkányfogó

A standard szerint: Optimális súlya 2,6 kg.

Talán nem olyan meglepő, hogy kis mérete, gyors mozgása és fejlett szaglása miatt a prágai patkányfogót patkányozásra használták Csehországban. Ez a kicsi, aktív kutya gyakran megjelent a cseh királyok prágai kastélyában rendezett arisztokrata lakomákon, de díszítette az arisztokrácia udvarait is. A cseh uralkodók ajándékaként eljutott más európai nemesekhez, főurakhoz és királyokhoz is, később pedig az egyszerű polgárok háztartásában is hasznos szerepet töltött be. Bár pontos eredete a történelem homályába vész, a kutatások alapján abban biztosak lehetünk, hogy egy rendkívül ősi fajtáról van szó.

3.) Papillon

A standard szerint: 2 kategóriában értékelik őket.
1.) Kevesebb mint 2,5 kg kanok és szukák esetében.
2.) 2,5 kg-tól 4,5 kg-ig kanok, és 2,5 kg-tól 5 kg-ig szukák esetében.
Minimális súly 1,5 kg.

A papillonokat eredetileg bájos és figyelmes társkutyáknak tenyésztették ki a reneszánsz idején olyan előkelő hölgyek számára, akik szívbéli ölmelegítőként és legkedvesebb kedvencként tekintettek rájuk Európa királyi udvaraiban. Számos királynő és hercegnő portréján megjelennek, amelyeket Európa legnevesebb művészei alkottak meg: köztük Rubens, Rembrandt, Goya és Toulouse-Lautrec. Ősei törpe spánielek voltak, akiket a keresztezések során még kisebbre tenyésztettek, hogy megfeleljenek a kor minimániájának. A tenyészvonalukban megbúvó vadászspánielek magyarázatot adhatnak arra, hogy ezek a kecses kis apróságok miért tartoznak a kutyabirodalom atletikusabb és engedelmesebb törpe kis testű négylábúi közé. A fajtának olyan híres rajongói voltak, mint Madame de Pompadour, XIV. Lajos és Marie Antoinette.

4.) Orosz toy terrier

A standard szerint: Kanok és szukák 3 kg-ig; preferált súly 2,3 kg.

A 20. század elején a kis angol terrier volt az egyik legnépszerűbb törpe termetű kutya Oroszországban. Azonban az 1920–1950-es időszakban ennek a fajtának a tenyésztése szinte teljesen megszűnt, ami által a kutyák száma kritikus szintre csökkent. Csak az ötvenes évek közepén kezdték meg az orosz kutyatenyésztők a fajta újjáélesztését. Az akkor létrehozott toy terrier standard jelentősen eltért a kis angol terrierétől számos szempontban. Ettől a pillanattól kezdve a fajta evolúciója Oroszországban a saját útját járta.

1958. október 12-én egy sima szőrű kutya, amelynek egy kissé hosszabb bundája volt, egy olyan hím kölyöknek adott életet, amelynek látványos tincses szőre volt a fülén és a végtagjain. Úgy döntöttek, hogy megtartják ezt a tulajdonságot. A kis kant pároztatták egy olyan nősténnyel, amelynek szintén hosszabb szőre volt. Így jelent meg az orosz toy terrier hosszú szőrű változata.

5.) Yorkshire terrier

A standard szerint: 3,2 kg-ig.

A fajtát a 19. században tenyésztették ki Észak-Angliában, Yorkshire-ban. Eredetileg patkányvadászat és egerészés céljából, mert apró termetével az olyan kicsi helyekre is befért, ahová a nagy testű kutyák nem. Kifejezetten a szegény emberek kedvencének tartották, a munkások körében rendkívül elterjedt fajtának számított. A bányászok is szívesen használták őket, mert hangos ugatással jelezték a járatokban, ha robbanékony gázkeveréket érzékeltek. Őseik a mára már kihalt clydesdale és paisley terrierek, illetve az airdale és skye terrierek. Az első yorkie-k az 1800-as évek végén kerültek Amerikába, ahol 1886-ra már az Amerikai Kennel Klub által nyilvántartásba vett első 25 fajta közé tartoztak.

6.) Biewer terrier

A standard szerint: 1,81–3,63 kg.

A biewer terrier Németországból származik. 1984-ben két háromszínű kölyök született a yorkshire terrier tenyésztők, Werner és Gertrude Biewer kenneljében. Egy állatorvos barátjuk azt javasolta, hogy nevezzék el a kutyákat Biewer Yorkshire Terriereknek. Röviddel ezután egy híres német énekesnő felfigyelt az ebekre , és hozzátette a fajta nevéhez az „a la Pom Pon” kifejezést. Az elkövetkező években a Biewer házaspár tovább dolgozott azon, hogy szelektív tenyésztéssel kialakítsák a bájos kiskutyák állandó populációját.

A Biewer Terrier Club of America (BTCA) 2007 elején felvette a kapcsolatot a Mars Veterinary laboratóriummal, hogy fejlesszenek ki egy programot annak megállapítására, hogy a biewer terrier valóban a yorkshire terrier egy változata-e, vagy egy külön fajta. 2007 szeptemberére a labor készen állt az ehhez szükséges DNS-tesztekre, és a BTCA tagjai számos vérmintát küldtek be a munka megkezdéséhez. A tesztek eredményei azt mutatták, hogy a minták egy tiszta fajta tipikus módján csoportosultak, de elkülönültek a yorkshire terriertől. Ezek az új eredmények további, változatosabb minták beküldését indokolták. Ez volt az első alkalom, hogy egy fajtát genetikai anyaggyűjtéssel, nem pedig származási nyilvántartások alapján erősítettek meg tisztának.